Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)

Honti Szilvia – Belényesy Károly – Gallina Zsolt – Kiss Viktória – Kulcsár Gabriella – Marton Tibor – Nagy Ágnes † – Németh Péter Gergely – Oross Krisztián – Sebők Katalin – Somogyi Krisztina: A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszán 2000–2001-ben végzett megelőző régészeti feltárások. Előzetes jelentés II.

20 HONTI SZILVIA- BELÉNYESY KÁROLY- GALLINA ZSOLT- KISS VIKTÓRIA­KULCSÁR GABRIELLA- MARTON TIBOR - NAGY ÁGNES f - NÉMETH PÉTER GERGELY - OROSS KRISZTIÁN - SEBŐK KATALIN - SOMOGYI KRISZTINA napvilágra került egy poncolt díszítésű bronz veret, egy bronzhuzalból készült karperec töredéke és egy bronz­edény darabja is. A lelőhelynek az ordacsehi csomópont nyugati felére eső részét - melyen az őskori és római települések foly­tatása várható - várhatólag 2003-ban fogjuk feltárni. Ordacsehi-Csereföld Somogyi Krisztina Ordacsehi-Csereföld a falutól É-ÉNy-ra 2-3 km-re, a bekötőúttól keletre 1 km-re található egy ÉNy-DK-i irá­nyú dombon. A nyugat felől szomszédos Bugaszegtől vizesárok és erdősáv, a keleti Kistöltés nevű határrész­től vízfolyás választja el. A feltárást megelőző terepbe­járás szórványos leletanyaga alapján őskori és közép­kori telep maradványára lehetett számítani a lelőhe­lyen, amelynek ÉK-i szélét metszette a nyomvonal, kb. 400 m hosszan és 40-55 m szélességben. 2000. év őszén 14750 m 2-es területen 406 objektumot tártunk fel (X. t. 1.), amelyek öt régészeti korszakból (középső rézkor, kora bronzkor, kelta, római, Árpád-kor) szár­maztak. Az autópálya nyomvonalának módosítása mi­att 2001-ben újabb feltárásra került sor az előző évi szelvényhez É-i irányban kapcsolódó, kb. fél nyomvo­nalnyi szakaszon. 7100 m 2-es felületen 178 objektum került napvilágra, és az eddigiek mellett két új régésze­ti korszak (késő bronzkor, 4-5. század) telepére illetve temetkezéseire sikerült rábukkannunk. A legkorábbi korszakot a középső rézkori Balaton­Lasinja-kultúra néhány gödre képviselte, túlnyomórészt a felület keleti, patakhoz közeli részén, kevés kerámiá­val. A lelőhelyen különösen fontosnak bizonyult a kora bronzkor végére datálható kisapostagi kultúra birituális temetője. A mellékleteknek köszönhetően egyértelmű­vé vált a csontvázas és hamvasztásos rítusú sírok egy­korúsága, mindkét temetkezési mód használata a kul­túra törzsterületén is. 50 Hasonló birituális temetkezé­sekre már korábban is volt adat a térség korai bronzko­rából (pl. Ordacsehi-Major lelőhelyen), 51 de keltező ér­tékű leletek hiányában eddig nem volt bizonyítható, hogy ugyanahhoz a közösséghez tartoztak. A két ásatási szezonban összesen 11 hamvasztásos és 5 csontvázas sírt tártunk fel. A hamvasztásos temet­kezéseken belül az urnasírok voltak többségben, ame­lyeknél a hamvakat urnába helyezték (X. t. 3.). A leg­jobb állapotban megmaradt 54. sírban az urnát egy le­felé fordított fazékkal fedték be, és melléjük két bögrét tettek szintén szájjal lefelé (X. t. 2.). A másik, szórt­hamvasztásos rítusnak - amikor a sírgödörben elszórt hamvakra kerültek az edények, - két példáját doku­mentáltuk. A sírok a humusz alján jelentkeztek, gyakor­latilag tényleges sírgödröt nem tudtunk megfigyelni. A szántás már kisebb-nagyobb mértékben megbolygatta, illetve elpusztította a sírkerámiát. A csontvázas temet­kezésekre némi szerencsével sikerült rábukkanni. A 385. gyermeksír az egyik Árpád-kori kemence sütőfelü­letének átvágása során került elő a felület kb. középső szakaszán lévő humuszlencsében. A humuszlencse el­távolítása után további két felnőtt temetkezését találtuk meg. A halottakat különböző irányítással (KÉK-NyDNy, KDK-NyÉNy, ÉÉK-DDNy), eltérő mértékben zsugorít­va, bal oldalukra fektetve temették el. Mindegyik sírban volt melléklet vagy valamilyen viseleti tárgy. Füles bög­rét, bronz halánték- illetve hajkarikákat (385., 400. sír), fejdíszre rögzített bronz lemezcsövecskéket (400. sír, X. t. 4-5.), csiga díszeket (404. sír) találtunk. Utóbbia­kat a sír felszedése közben vettük észre. A hamvasztá­sos sírok a kiemelkedés tetején elszórtan, de egymás közelében feküdtek, egy kivételével (403. sír), amelyet szintén a humuszlencse fedett. A csontvázas sírok az ÉNy-DK-i irányú sírcsoport ÉNy-i szélén, a domb aljá­ban voltak, amelyeket egy később keletkezett humusz­lencse takart. A már ismert síroktól kb. 40-50 m-re északra, ugyanezen a dombtetőn a temető további három urna­sírjának maradványát (462., 517. és 542. sírok) tártuk fel 2001-ben. Ezeknél már meg tudtuk figyelni a sírgöd­röt. A birituális temetőhöz sorolható még egy kisgyerek sírja edénymelléklettel (410. sír), valamint egy felnőtt bolygatott temetkezése (574. sír). Lehetséges, hogy az említett urnasírok közelében elhantolt csecsemő (420. sír) is e közösség halottja volt. Nem elképzelhetetlen, hogy a feltárt két sírcsoport között további hamvasztá­sos sírok voltak, melyeket a szántás, a földmunkák má­ra teljesen elpusztítottak. Az ide temetkező lakosság települését a szomszédos dombon lévő Bugaszeg lelő­helyről ismerjük. A halomsíros kultúra időszakában történt megtele­pedés nyomát csak két gödör őrizte meg, amelyek azonban meglehetősen nagy mennyiségű háztartási hulladékot, kerámiát (például mészbetétes, vonalpárok között pontsorral díszített tárolóedények, nyomott göm­bös testű, apró bütykös bögrék, nyelvszerűen kihúzott peremű tál, ujjbenyomkodásos bordadíszes fazekak tö­redékeit), valamint állatcsontot tartalmaztak. A kelta kor középső és kései időszakából (LT C-D periódus) származik a második legnagyobb település­részlet a lelőhelyen. A telepobjektumok egyharmada (közel 20) földbemélyített építmény volt. Általában tég­lalap alakúak, a rövidebb oldalakon találhatóak a tető­tartó cölöpök. Egy részükben a lesározott, lejárt padló is megmaradt (XI. t. 2.). Az 536. épületben valamiféle belső szerkezet, berendezés szögletes karólyukaira is rábukkantunk. Az 543. ház közepén kis tűzhely marad­ványát, a DNy-i cölöplyuk alján pedig állatkoponyát és vázcsontokat figyeltünk meg (építési áldozat?). Eredeti helyzetben találtunk egy lapos, egyfajta munkalapként funkcionáló, faragott követ a 2. házban (XI. t. 1.). A 70., feltehetően leégett műhely padlóján pedig 16 db háló­vagy szövőszéknehezék hevert egy kupacban. A tele­pülés számunkra legfontosabb jelensége közé tartozik három rostélyos kemence, amelyeket edényégetésre használtak. Két ilyen jellegű objektum egymás mellett helyezkedett el, sajnos a rostélyuk feletti részük már el­pusztult. Az 570. kemence esetében a rostélyt egy má­sik kemencéből kiemelt és élére állított rostélydarabok­ra építették, így két részre osztották a tűzteret. A mel­lette lévő 545. kemencében ezt a funkciót három agyagból készült, belül üreges „henger" biztosította (XI.

Next

/
Oldalképek
Tartalom