Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)

Honti Szilvia – Belényesy Károly – Gallina Zsolt – Kiss Viktória – Kulcsár Gabriella – Marton Tibor – Nagy Ágnes † – Németh Péter Gergely – Oross Krisztián – Sebők Katalin – Somogyi Krisztina: A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszán 2000–2001-ben végzett megelőző régészeti feltárások. Előzetes jelentés II.

18 HONTI SZILVIA- BELÉNYESY KÁROLY- GALLINA ZSOLT- KISS VIKTÓRIAKULCSÁR GABRIELLA- MARTON TIBOR - NAGY ÁGNES f - NÉMETH PÉTER GERGELY - OROSS KRISZTIÁN - SEBŐK KATALIN - SOMOGYI KRISZTINA sározott, tapasztott padlót és a sátortetőt tartó cölöpöket, esetenként ezek megújítását is meg tudtuk figyelni. A házak körül számos tárológödör és vastag kerámiaalapozással ellátott sütőkemencék kerültek elő. Az objektumokból gazdag kerámiaanyag, több fibula, csont hajtű, üveggyöngyök és egy bronz nyakperec látott napvilágot. A terület nyugati részén egy 2-3. századi római telephez tartozó objektumok kerültek elő nagyobb számban: egy kőkemencés épület (VIII. t. 2.), kenyérsütő kemencék, tároló vermek, árkok és különféle gödrök. Egy nagy cölöpszerkezetes építmény terménytároló lehetett: 4 sorban húzódó cölöplyukai egy nagyméretű, 20x30 m-es alapterületű, oszlopokon álló tároló épületre utalnak. Három kutat is feltártunk. Ezek közül a legnagyobb teljes mélysége 3,4 m volt; az 5 m átmérőjű „kútházban" 100x100 cm-es, négyzet alaprajzú, ácsolt kút nyomait találtuk meg. Sajnos kútdeszkák nyomai nem maradtak meg, csak a függőleges támasztók alsó végei. Érdekes volt megfigyelni, hogy egyik kút alján sem tört fel a víz, ami arra utal, hogy a római korban a talajvízszint - feltehetően a Balaton vízállásának változásával összefüggésben - magasabban volt, mint napjainkban. A kútból szenesült növénymaradványokat lehetett gyűjteni, melyek fajtaösszetétele megegyezett a balatonszemesi római kút anyagával. Ezen kívül nem szenült állapotú szőlőmagot találtunk, melynek ez az első Somogy megyei előfordulása.

45 A második kút betöltésének alsó részében festett kerámiát és üvegedény-töredékeket találtunk; ezt a kutat a betöltés felső részében megtalált teljes lócsontváz és több más állat vázrészei alapján később dögkútként hasznosították. A harmadik kútból római lelet nem került elő, de formája alapján ehhez a korszakhoz tartozhatott. Mind a kutakból, mind a gödrökből és a római kori településsel öszszefüggésben álló, egyenesen húzódó illetve derékszögben megtörő árkokból gazdag leletanyag került elő. Nagyszámú terra sigillata töredék (köztük több mesterjegyes is) mellett füstölő- és dörzstálak, festett edények, korsók és fedők egészítik ki a kerámiakészletet. A mindennapok tárgyait esztergált csont hajtű, fibulák, néhány üvegtöredék és egy lóalakot formázó bronzfibula képviseli; utóbbi egy középkori gödör felszínéről került elő. A szerencsés körülményeknek köszönhetően egy gödör sarkában megmaradt egy leégett, búzatároló „faláda", ebből hatalmas mennyiségű gabonamagvat sikerült összegyűjtenünk (VIII. t. 1.). A gödör mellett nagyméretű, többször megújított kemence állt, melynek sütőfelületét sűrűn rakott kerámiatöredékekkel alapozták meg. A tervezett csomópont és a nyomvonal keleti oldalán egy késő Árpád-kori, 12-13. századból származó falu objektumait találtuk meg - ezek elhelyezkedése alapján elképzelhető, hogy a teleprészlet összefügg a csereföldi Árpád-kori településsel. Számos kenyérsütő kemencét, akna- és füstölőkemencéket, cserépalapozású szabadtéri kemencéket (VIII. t. 4.), továbbá különböző funkciójú (tároló és füstölő-) gödröket tártunk fel a korszakból. Jelentős öt nagyméretű, földbemélyített, belső cölöpszerkezetes építmény.

46 Közös ismertetőjegyük, hogy nem rendelkeztek tüzelőberendezéssel és igen nagyméretűek (35-55 m

2

) voltak. Négy épület falai mentén cölöpsorok húzódtak (VIII. t. 6.). Ezek az épületek kiugró, meneteles, cölöpös szerkezetű oldalbejárattal rendelkeztek. Eredeti mélységük 120-180 cm volt, ez alapján ezeket a mély gödrű veremépítmények közé sorolhatjuk. A falak mentén húzódó cölöpsorok a fal bélelésével vagy döngölésével voltak összefüggésben. Ezek a cölöpök támaszthatták alá a koszorút és a két, illetve három középágasos szerkezetű tetőzetet, aminek alsó vége valószínűleg a földre támaszkodott. A régészeti szakirodalomban több hasonló épület ismert. E viszonylag nagy méretű, mély gödrű veremépítményeket ritkán lakóházként, gyakrabban pinceként szokták meghatározni. Az egyéb gazdasági jellegű melléképületek közül a Kardoskut-Hatablakon előkerült istálló, ól szerkezete mutat nagy hasonlóságot a bugaszegi épületekkel.

47 Az általunk megfigyelt szerkezeti megoldásokkal kapcsolatban számos néprajzi párhuzammal rendelkezünk a hasonló alaprajzú földólak, tüzelősólak, csűrök és veremházak esetében, mindezek alapján az említett építményeket nem lakóházként, hanem verem- vagy földólként értelmezhetjük. Az épületek aljának talajából vett minták foszfortartalmának elemzése azt mutatta ki, hogy itt a foszfortartalom magasabb, mint a környező altalaj (kontroll-) anyagában, ez pedig intenzív állati jelenlétre (trágyára) is utalhat.^ Feltehetően az állattartással lehetett összefüggésben az a négy kút is, amelyek a veremépületek közelében helyezkedtek el. Ezek közül három henger alakú és 2-3 m mély volt. Faszerkezetet csak a negyedikben tudtunk megfigyelni: az élére állított deszkákból csapolt faszerkezet felülnézetben négyzet alaprajzú volt, ez egy gödör alján, szinte annak mértani közepén helyezkedett el. Elképzelhető, hogy a gödör a kút kútháza volt, de valószínűbb, hogy a kerek, méhkas alakú gödör vágta a kutat. A kutat először belülről kezdtük el kibontani, majd a balesetveszély és a jobb dokumentálhatóság miatt géppel körbemarkoltattuk és „pozitívban" bontottuk ki. A faépítményt egy belső zsaluval rögzítettük (VIII. t. 5.). Összesen hét deszkasort találtunk, amelyeket a talajvíz konzervált. A 100-110 cm hosszúságú deszkákat úgy csapolták egymáshoz, hogy a durván hántolt lécek végeit mindkét oldalról félig bevágták, és egymáshoz illesztették, így haladtak lefelé. A deszkákat kódjelzéssel láttuk el, így dokumentáltuk és szedtük szét a faépítményt.

49 A kút talpmélységét az eredeti felszín alatt mintegy 3 m-rel, az ásatás során érzékelt talajvízszint alatt közel 1 m-rel határoztuk meg. A telep keleti felén talált nagykiterjedésű árokrendszer is arra utal, hogy a feltárt terület az egykori falu peremén elhelyezkedő gazdasági övezet lehetett, állatkarámokkal, ólakkal. Ugyanezt támaszthatja alá a légifotózás során Miklós Zsuzsa által a nyomvonalon és a csomóponton kívül, attól délkeletre felfedezett jelenség, mely egy középkori falu főutcájával és telkeivel azonosítható (VII. t. 1.). Az Árpád-kori leletanyag nagy része kerámiatöredékekből, fazék- és bográcsdarabokból áll, néhány fazék fenékbélyeget őrzött meg (VIII. t. 3.). Ezeken kívül