Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)

Knézy Judit: Szemeskályhák Somogyban

„SZEMESKÁLYHA" - A SZOBA ÉKESSÉGE 181 27. ábra. A nagyatádi Bosnyák Antal kályhás színes mázas cserépből való cégére, szélein színes alakokkal. A bal oldalán bar­na mázas, a paraszti szemes- és a polgári oszlopkályha átmeneti formáját mutató fűtőtest, jobb oldalán halványszürke mázas, fehér domború mintás, klasszicizáló kályha képével. RRM. 57.63.1. ban, de a XV. században felbukkantak magyarországi várakban, udvarházakban, paplakokban, városi polgá­rok házaiban. A Somogy megyei ásatások során is fel­színre kerültek XVII. századi mázatlan illetve mázas szegletes szélű szemek. A mázatlanok között akadtak vörösre festettek és feketére redukáltak is. A későbbi szegletes szélű szemekhez képest igen mélyek is akadtak korábban. A gótika korának kályháit már úgy készítették legtöbbször, hogy alul szögletes vagy négy­zetes hasáb, felül hengeres alakú, s az egyes alkatré­szeket korongolták. A reneszánsz átvette ezt a formájú és tagolódású kályhát, bár késői korszakában felül is hasáb alakú típusok is elterjedtek, lábakra is állították a fűtőtestet. Ezek később nem lettek általánosan elter­28. ábra. Táblás kályha a Balaton mellékén. Jankó János rajza alapján. jedtek. A füsttelenített, a konyhából fűtött szobába ez a középkorban kialakult kész kályhaforma került mind a Duna-Tisza közi, mind a dunántúli XVI-XVII. századi parasztházakba. A hódoltság után az Alföldre ezek he­lyébe a szobai sárkemencék kerültek, míg a Dunántú­lon folyamatosan fennmaradt helyenként a XX. század elejéig. Középkori az a rendszer is, hogy a préselt eset­leg díszített csempék a kályha legalsó sorába kerültek. A sarokcsempék alkalmazásának is átvevődtek bizo­nyos középkori előzményei. A szimmetrikus egy-egy, vagy fél-fél sarokcsempe-együttes kevésbé fordult elő, inkább az aszimmetrikus megoldás, amikor szögletes tál alakú szemhez korongolt fél, azaz vályú alakú darab vagy fél méretű sima vagy mintás csempe ragasztódott derékszögben. A sima vagy domború mintás csempe préseléssel készült. Egyszerű kivitelű somogyi paraszt­kályhákon esetenként csak a fél sarokcsempék készül­tek préseléssel, a kályhavállon és címerdarabokon kí­vül. A népi gyakorlatban fennmaradt pártázatok egy ré­sze középkori, részben gótikus, részben reneszánsz kályhákon is fellelhetők, így a bástyafokokat idéző cí­mer (11. ábra) vagy az aprólékosan cakkozott, fogazott felső szél. (17., 20. ábrák) Előfordult, hogy a felső sor­ban lévő kályhaszemekhez hozzáragasztották a cakkos címert is, s így kevesebbet kellett sározni. Gyakoribb volt az egészen sima felső szalagszerű szeges, esetleg ennek profiláltabb felfelé és kifelé hajló változata, pöty­työgetett vagy más irókás dísszel. A gótika áttört, ko­szorú alakú címercsempéi alig lelhetők fel a somogyi gyakorlatban, de szerencsére fennmaradt ilyen zöldmá­zas kályha a zamárdi tájház hátsó szobájában: felfelé szélesedő, engobe-os cikk-cakk vonalban pöttyögetett sima felső perem fölé még apró fogazással ellátott szé­lű, függőleges lukakkal ellátott, szintén fehér pöttyökkel végigkísért parádés korona díszíti a kályha tetejét. (21. ábra) A somogyi népi kályhák csempéin ritka a rátett cí­mer, de előfordul, mint egy karádi zöld mázas darabon is kettős sas alak. (33. ábra) Egy barnamázas, csurgói kályha keskeny lábazati és címercsempéin, s a felfelé szélesedő kályhaváll oldalán sugárzó napra vagy rozet­tára emlékeztető sokszirmú kerek margarétaszerű domború minta van. (17. ábra) Ettől kissé eltérő rajzo­latú, inkább a fémből való melltűkre vagy fém pityke­gombokra emlékeztet egy zöldmázas buzsáki kályha

Next

/
Oldalképek
Tartalom