Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)

Knézy Judit: Szemeskályhák Somogyban

„SZEMESKÁLYHA" - A SZOBA ÉKESSÉGE 175 17. ábra. Szemeskályhás szobarészlet. Csököly 1910 körül. Malonyay Dezső IV. kötet 273. p. XXXV. tb. Juhász Árpád festményéről. nagykorpádi ház hátsó szobájába a Szennai Gyűjteménybe betelepített zöld mázas kályha felső hengeres része szintén csak két sor szemet tartalmaz. (18. ábra) Ennek talpazata és derekának alsó sora is csempés, tagolódása jóformán teljesen megegyezik a csökölyi, Rákóczi utcai kályhával. Zömök tagolódása szintén ellentmond a díszítés igényességének: az irókázott és domború mintás felületek váltakozásának. Az alul szélesebb, meszelt lábazatú, tüzelőterénél három soros szemekből álló, vagy egy sor csempés és két sor szemes, felül hengeres részénél három soros kályhák néhány példánya ugyancsak a zselici és belső - somogyi területeken maradt fenn. Ezek többsége is zöld mázas és általában a XIX. században készültek. Malonyay népművészeti kötetében közölt csökölyi szoba színes rajzában is ilyen típust látunk (MALONYAY D., 1912. 273. XXXV. tb.), bár a szemek elhelyezését nem hitelesen ábrázolták. (17. ábra) Fenti tagolódású kályhát látunk a Zselickisfaludon 1931-ben felvett fényképen (EF 64 993), egy belül fűtősre átalakított, alul csempesoros, felül igénytelen sima szegésű szobai fűtőtest esetében is. Szilvásszentmártonban kissé díszesebb típusát is megörökítették, ennek felül cakkos szélű a címere, derekának alsó sora domború rozettával mintázott csempés. (EF 65 033) A Szenna, Árpád u.38. számú - jelenleg népi műemlékként számon tartott házba 1902-ben rakta egészen a hátsó sarokba - az idős tulajdonos elmondása szerint - egy kaposhomoki mester azt a zöld mázas, irókás mintájú kályhát, amelyet szintén kívülről, a füstös-konyhából fűtöttek, de sütőt is helyeztek a hengeres részébe. Meszelt lábazata ennek is szélesebb a tüzelőterénél, sőt még külön nyúlványa un. kuszkó is van a hátsó fal felé. Az egész mázas felület alatt fehér irókás mintázat van, a szemek közepén karikák, a sarkaiban leveles, kacskaringós - a régészek által Szent Bernát tüzének nevezett díszítmény van - melyet egyébként a magyar-szombatfai mesterek alkalmaztak szívesen a XX. században mázas edényeik külső oldalán. A csempén ferdén futó levélkék, a váll két szélén fogazott mintasor, a címeren pedig négysoros hullámvonal van. E díszek különféle cserépedényeken is megtalálhatók. A válla igényesen kiképzett. (Ld. MEGYÉK.... 1973. 68.) AZamárdi tájház hátsó szobájában felállított kályha e típus egyik legszebb darabja. A meszelt talpazat alig szélesebb a tüzelőtérnél, alsó, váll és tető párkányzata hasonlóan kiszélesedő és V-alakban pöttyögetett irókás mintájú. Legalul sima felületű csempesor van, felette két sor áll szemekből, a hengeres részénél három sor. Mind a csempék, mind a fiókok mintája megegyezik: közepén pettysorból álló karika, sarkaiban csigavonalas pettysor, a sarok csempéken egymás alatt két csigavonal. (20. ábra) Ez a technika és díszítés főként a somogyi mesterek korsóin ismert, de díszesebb szilkéken, somogyi nevén ebédes poharakon (22. ábra) is. A kifelé hajló pártázat felett még címere is van amely külön figyelmet érdemel. Nemcsak apró cakkozású a felső széle, de csipkézett hosszú függőleges lukacsokkal is tagolt, és még három sor fehér pöttysor is díszíti. Ezen a kályhán nagyobb méretűek a szemek, mint a régebbi kályháknál, ezért 3 és fél szem kellett, nem négy és fél egy sorba. A meszelt talpazatú zöld mázas kályhák XIX. századi