Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)
Knézy Judit: Szemeskályhák Somogyban
168 KNEZY JUDIT 72. ábra. Oszlopkályhák a Georgikon épülettervéről 1813. (részlet) MMgMA II. 1077. gömbszelet alakú púp borul tetején gombszerű csúcscsal. Az egész magassága egy bécsi ölnél alig több, mintegy 2 m magas. (11. ábra) Azt a típust képviseli, amely a XVIII. században volt gyakori, tehát a talpazata valamivel alacsonyabb volt, mint a tűzhelypadkák (50 cm-nél kisebb). Később a meszelt talpazatok magasabbá és kissé szélesebbé váltak. Ezek esetenként ülőhelyként, a rájuk tett deszkapadka alvóhelyként is szolgált. (SABJÁN T., 1991. 35.) Ettől eltérő arányú szegletes alaprajzú kályhák homlokzati képe szerepel a Georgikon emeleti szintjén a szobákban szintén 1796-ból. (12. ábra) Ez már a későbbi megnevezéssel oszlopkályhának jelzett, más arányú fűtőtest megjelenése közcélokat szolgáló épületben. Magas kályhapúpja viszont hasonló a fent leírt molnár szobájához. A valamikor Közép-Európában általános kályhák a XVI. század végére már annyira letűntek, hogy a Kárpát-medencében megforduló - már emlegetett - idegen utazók sajátosan magyarnak tartották az itt látott típusokat. A drávaszögi Laskón 1568-ban járó olasz utazó „magyar módra készült kályhákat" emlegetett (RUZSÁS L, 1966. 200., TARJÁN G., 1991. 91-112.). Richard Bright két helyen is megemlékezett az általa „magyar kemencének" nevezett kályhákról, a Somogy megyei Tarany méhészházában „homorú csempékből" rakottat, a Balaton mellékén „négyszögletes, belül homorú, vörös csempékből összeállított, gúla alakú kis szobai kemencét" látott. (BRIGHT R., 1815/1970. 45. 59.) Mindez pontos leírása a mázatlan, korongolt, tálformájú kályhaszemekből rakott, felfelé lépcsősen elkeskenyedő akkori un. parasztkályhának. Ebből az időből ismert Nagyváthy János számítása arról, hogy a kályhák egy heti fűtéséhez 4 köbméter fa kellett (NAGYVÁTHY J., 1820. 8.), de nemcsak elsőrendű fűtőanyagot használt a falvak népe, hanem hulladék fát, kitermelt rönköket, apróra vágott, kötegbe kötött nádat, szalmát. A kályhás árjegyzékek segítségével újabb sajátságai derülnek ki a XVIII. századi szobai fűtőberendezéseknek. Mivel nemcsak somogyi mesterek munkái jöhettek számításba e megye területén, hanem a szomszédos megyéké is, e területek limitációi is kiegészítik eddigi adatainkat. Kályha, kálha szó alatt a fűtőtest alkatrészeit, cserépből való szemeit értették darabonként. Veszprém megyében Pápán 1724-ben kiadott árszabásban „veszprémi zöld mázas" kályhát áraztak. (TmL közgyűlési iratok 1724. 4:346) Ugyanebben az évben kelt Tolna megyei díjszabásban hasonló a szövegezés: „...egy közönséges, jó öreg kályha másfél dénár, fölrakással együtt két dénár, a veszprémi zöld mázas kályha darabja három dénár". A veszprémi 1746. évi jegyzék kétféle méretű kályháról beszélt, a 120 da-