Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)

Knézy Judit: Szemeskályhák Somogyban

„SZEMESKÁLYHA" -A SZOBA ÉKESSÉGE 163 kályhás szoba már olyan minimális komfortnak számított, hogy a katonaság beszállásolásakor a vármegye kályhás szobát követelt. A szigetvári járásban is több jobbágy (Nagybajomban 10 fő) annyira félt az idegen katonáktól, hogy a tél beállta előtt inkább szétverte kályháját, elbocsátotta szolgáját is, hogy megszabaduljon a nemkívánatos, követelődző vendégektől. A kályhás szobák biztosítását - falvanként kettőt - később is elrendelték, sőt a vármegye a jobbágyok közmunkájával többfelé kályhás-szobás szállásokat, un. vármegye házait emeltetett. (T. MÉREY K.,1965. 14, SOLYMOSY L. 1979. 124) A dél-dunántúli területeken őrizte meg legtovább a szemes-kályha a gótikában kialakult, s a reneszánszban továbbfejlesztett, kiérlelt formáját. A kétszobás jobbágyparaszti lakóházak kialakulásakor, nagyjából a XVIII. század végétől kezdve mindkét szobába kályha került. A konyhabeli zárt tűzhelyek a rakott sparhetok megjelenésekor a szegényebbek, akiknek nem tellett kályhára, ilyennel helyettesítették a szobában a XIX. század második felétől, de a módosabbaknál megmaradtak a korábban is hagyományos kályhák, esetleg némi módosulással, cifrább kivitelben. Fejér és Tolna megye egy részén és a Tolna megyével határos néhány somogyi községben az un. dóri kályhával helyettesítették a szemeskályhákat. Ez a dóri, dóra vagy dorkó inkább téglából rakott szobabeli kemencének számított, mert nem volt cserépből való alkatrésze. A Fejér és Tolna megyei uradalmak népszerűsítették, sőt el is rendelték majorjaikban a XIX. század második felében olcsósága miatt. (KÜCSÁN J., 1979. 307-333.) Emlegették a XIX. század végén a Balaton mellékén (JANKÓ J., 1902. 210-211.) és Törökoppányban lerajzolta még az 1930-as években Gunda Béla is (EA 000156), de Somogyban való szerepük eltörpült a cserépből való szobai fűtőtestek mellett. A klasszicista előzményeken alapuló, s a XIX. század végén falusi körökben divattá váló oszlopkályhák először a falusi értelmiségieket, iparosokat érték el, a parasztság módosabb rétegei Somogy megyében csak a XX. század elején kezdték inkább megrendelni. Ez a korábbi kályhánál kisebb területet foglalt el, keskenyebb volt, a szoba berendezésében jelentéktelenebb helyet foglalt el. Hasznosítási köre is kevesebb lett, s többnyire már a kispolgári hálószobás bútorzathoz tartozott. Somogy megyei kályhaleletek a XIV-XVII. században Somogy megyéből nagyobb mennyiségben kályhaleletek a XIV. századtól kezdve királynői (Segesd), illetve különböző nemzetségfői központokból kerültek elő. AXV-XVI. századokból már egykori kolostorokból, várakból, mezővárosi szintű települések helyéről is felszínre hozta példányaikat a régész ásója. (MAGYAR K., 1991. 13.) Mivel szisztematikus telepásatásokat nem végeztek, az előkerült leletek töredékesek, nagyobb számban rendelkezésre álló együttesekből sem kísérelték meg az ásatok megállapítani, milyen formájú, összetételű kályhák lehettek. Az eddig megjelent 2. ábra. Kályhaszem a barcsi török palánkvárról. XVI-XVII. század. ásatási beszámolók és feldolgozások még megfelelő számú kályhaalaprajzot sem tettek közzé, hogy összehasonlításokat lehessen tenni. Bodrog-Bű egykori nemzetségi központ területéről való XIV-XV. századi kályháskemencét egy 9x13 m-es alaprajzú házból kiásott zöld mázas pohár és harang alakú kályhaszemek képviselték. (MAGYAR K., 1991. 13-15) A Kaposvár 61-es számú út helyén lévő XIV. századi falu szemétgödrében szürke kályhaszemeket találtak. (BÁRDOS E., 1978. 187-234., 1987. 5^7.) Babócsa-Nárciszos 3. ábra. Rácsmintájú, fazék alakú kályhaszem a barcsi török palánkvárról. XVII. század.