Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)

Somogyvári Orsolya – Dombi Imre: A Zselic denevérfaunája

158 SOMOGYVÁRI ORSOLYA ÉS DOMBI IMRE A vízi denevér (Myotis daubentoni) volt az a faj, amely legnagyobb példányszámban került kézre hálózásos befogás során. A sikeres befogási helyszínek többségénél előfordult, összesen 109 példányt fogtunk be hálóval. Legnagyobb számban kisebb tavaknál került kézre, mint Vörösalma és Sasrétpuszta, ahol az utóbbinál a befogott állatok 80%-a ehhez a fajhoz tartozott. A Dél-Dunántúlon zajló vízi denevér vonulásának vizsgálatához kapcsolódva a befogott állatokat gyűrűvel jelöltük meg. Egy esetben fogtunk vissza gyűrűs denevért Sasrétpusztán, egy évvel később ugyanott ahol megjelöltük. A korai denevér (Nyctalus noctula) gyakori faj a Zselicben úgy, mint az ország egész területén. Hálóval ugyan csak 15 példányt fogtunk be, azonban jellegzetesen felismerhető hangja alapján szinte minden mintavételi helyen leírtuk a jelenlétét. Megtaláltuk még Kaposváron számos épületben, panelházak repedéseiben. A kései denevér (Eptesicus serotinus) szintén megtelepszik épületekben. Ez a faj azonban a padlásokat, templomtornyokat, templompadlásokat részesíti előnyben. A kései denevérből 10 példány került kézre hálózáskor, épületben 18 egyedet találtunk, és két padláson láttunk még ürüléket, régebbi kolóniákra utaló nyomokat. Két fokozottan védett faj került elő a területről, a piszedenevér (Barbastella barbastellus) és a nagyfülű denevér (Myotis bechsteini). Pisze denevér nyolc helyről is előkerült, viszonylag nagy példányszámban, 25 példányt fogtunk be és minden alkalommal erdei hálózóhelyeken került kézre. A nagyfülű denevérrel öt helyen találkoztunk, mindenhol egy-egy, összesen hat példányt sikerült befogni. Közönséges denevér (Myotis myotis) 21 példányát fogtuk be hat helyen. Valószínűleg a közel levő településeken épületben, padláson vagy toronyban van a szálláshelyük, mi azonban még nem találtunk szülőkolóniát a környéken. A közönséges denevérrel közel rokon faj a hegyesorrú denevér (Myotis blythi) összesen egy példányát fogtuk be meglepő módon egy erdei hálozóhelyen. A bajuszos denevér (Myotis mystacinus), és a brandt denevér (Myotis brandti) néhány példánya került kézre, életmódjuknak megfelelően elsősorban erdei hálózóhelyekről. A horgasszőrű denevér (Myotis nattereri) 3 példánya és a szőröskarú denevér (Nyctalus leisleri) hat példánya került elő a Zselic különböző részein. Az országszerte gyakori törpe denevér (Pipistrellus pipistrellus) 10 példányát fogtuk meg, ám több helyen is észleltük detektoros megfigyelések során. Míg a törpe denevér odú és épületlakó faj is, a vele közel rokon durvavitorlájú denevér (Pipistrellus nathusii) elsősorban faodvakban talál megfelelő szálláshelyet. Ennek megfelelően ez a faj az erdei mintavételi helyeken nagyobb példányszámban került elő. A fehérszélű denevér (Pipstrellus kuhli) jelenlétét a magyar faunában 1993-ban mutatta ki Fehér Csaba (FEHÉR, 1995). A Zselicben két Kaposvár közeli helyszínen fogtunk be összesen három példányt. 2000-ben egy példány került kézre a Hódosi-tónál, 2001-ben ugyanott és a Tokaji-parkerdőben is egy-egy példányt fogtunk. Várhatóan közeli faházakban található a szálláshelyük. A szürke hosszúfülű denevér (Plecotus austriacus) hat példányát fogtuk be hálóval, három különböző helyen. Elsősorban életmódjának megfelelően lakott terület közelében került elő, épületben azonban még nem találtuk meg a szálláshelyét. A barna hosszúfülű denevér (Plecotus auritus) az erdei mintavételi helyek szinte mindegyikéről kimutattuk, összesen 16 példányt fogtunk be. A kispatkós denevér (Rhinolophus hipposideros) hálózások során ugyan nem került elő, azonban épületben, találtunk egy kisebb szülőkolóniáját, amely öt felnőttből és három kölyökből állt. Következtetések Eredményeink szerint a nagy fajgazdagság, mellett kis egyedszám jellemző az itt élő denevérállományra. A terület fajgazdagsága megerősíti azt a meglátásunkat, hogy a Zselic jó élőhely a denevérek számára. A még meglévő idős erdők megfelelő szálláshelyet jelentenek, az odúlakó denevérfajoknak, ezekből az idős állományokból azonban sajnos egyre kevesebb van. Az itt élő denevérek hatékony védelme a szálláshelyül szolgáló erdők megtartásával lenne lehetséges. A Tájvédelmi Körzet területén, ahol még megtalálhatók ezek az igazán jó erdők, azonban kevés a víz. így a denevérek számára ivásra alkalmas vízfelületet csak az időszakosan megmaradt dagonyák, és a messzebb levő környező halastavak jelentenek. Több kisebb tó található a Zselic keleti és déli részén, a lakott, kevésbé erdős vidéken ahol azonban a megfelelő odvas erdőrészlet kevesebb. Ezeken a területeken mégis több denevért észleltünk, mivel a vízfelületek összegyűjtik a környező erdőkből az állatokat, emellett itt a településről jövő épületlakó fajok is megjelentek. A kis egyedszám valószínűleg az erdős területen a vízhiánynak, a többi területen a kevés szálláshelynek köszönhető. Elképzelhető az is, hogy az alkalmazott módszer hibájából regisztráltunk alacsony egyedszámot. Meglátásunk szerint az erdei denevéreket nehéz hálózásos módszerrel vizsgálni. A befogott állatok száma nem tükrözi megfelelően a valódi mennyiségi viszonyokat. Emellett a hálóval történő befogás nem reprezentatív mintavétel, mivel a különböző fajok különböző mértékben észlelik a hálót. Azokra a nyiladékokra helyeztünk ki befogóhálót, amelyeket valószínűleg közlekedő folyosóként használnak a denevérek. Ezeket a folyosókat azonban nem mindegyik faj használja egyforma mértékben, és sokszor ilyen folyosót nem is lehet találni. Például vannak fajok amelyek nem feltétlenül nyiladékok mentén közlekednek (nagyfülű denevér), másrészt a magasan repülő állatok ritkán kerülnek hálóközeibe (korai denevér). Az erdei denevérek vizsgálatában a megoldást valószínűleg az új detektoros módszerek jelentik. A jövőben ezen technikák alkalmazásával pontosabb képet kaphatunk majd az itt élő denevérállományról.