Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)
Honti Szilvia – Belényesy Károly – Gallina Zsolt – Kiss Viktória – Kulcsár Gabriella – Marton Tibor – Nagy Ágnes † – Németh Péter Gergely – Oross Krisztián – Sebők Katalin – Somogyi Krisztina: A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszán 2000–2001-ben végzett megelőző régészeti feltárások. Előzetes jelentés II.
10 HONTI SZILVIA- BELÉNYESY KÁROLY - GALLINA ZSOLT - KISS VIKTÓRIAKULCSÁR GABRIELLA- MARTON TIBOR - NAGY ÁGNES f - NÉMETH PÉTER GERGELY - OROSS KRISZTIÁN - SEBŐK KATALIN - SOMOGYI KRISZTINA is a már betöltött gödrök felső rétegébe. A csontvázak, a leletekben rendkívül gazdag hulladékgödör aljába dobott 771. váz kivételével, zsugorított helyzetben kerültek elő. Kiemelkedik közülük az 531. temetkezés, mely egy, a közösségen belül bizonyára vezető szerepet betöltött felnőtt sírja, akit két karcolt díszes gömbös testűés egy harmadik, erősen töredékes állapotban fennmaradt edénnyel, egy kőbaltával és három pattintott kőeszközzel együtt temettek el (V t. 3.). Külön említést érdemel továbbá a 288. temetkezés, egy két részből álló, a lábszáron viselt spondylus ékszerrel eltemetett csecsemő sírja. A további sírok mellékletei között gyöngy és csonttű került elő. A sírok megoszlása a telepen belül véletlenszerűnek tűnik, mind elhelyezkedésük módja, mind a vermekbe való temetkezés ismert a hasonló korú vonaldíszes telepeken, 19 a teleptől elkülönült temetők ebben a korban csak ritkán fordultak elő. 20 Már a 2000. évi ásatás során jelentős mennyiségű újkőkori leletanyag látott napvilágot: kerámialeletek és kőeszközök mellett viszonylag nagy mennyiségű állatcsont is előkerült. A 2001. évben mind a feltárt terület nagysága, mind az előkerült régészeti jelenségek száma sokszorosa volt az előző évinek, ennek megfelelően a leletanyag is igen nagy mennyiségű és jóval változatosabb volt. A leggazdagabb leletanyag rendszerint a nagyméretű tárológödrökből került elő. Bár archeozoológiai vizsgálatok egyelőre nem történtek, annyi megállapítható, hogy legnagyobb számban kecske és őstulok maradványokat tártunk fel a lelőhelyen. Két esetben a csontok szelekcióját figyelhettük meg: két hulladékgödör állatcsont anyagában a kecskeszarvak, illetve az alsó állkapcsok voltak túlsúlyban. Különleges jelentőségű a már említett sánc alapozási árkának aljában feltárt, alsó állkapcsokból összerakott halom, mely talán szakrális funkcióval magyarázható. A telepobjektumok leletei között kagylóhéjak gyakran előfordulnak, a Balaton közelségének ismeretében figyelemreméltó tény, hogy a halcsontok viszont rendkívül ritkák a leletanyagban. Gabonamaradványok csak egy-két kivételes esetben kerültek elő, különösen fontos lelet egy felületén rátapadt gabonával együtt előkerült őrlőkő. Az őrlés a telep életében fontos szerepet töltött be, igen változatos méretű és formájú őrlő- és dörzskövek kerültek elő, köztük néhány, festék őrlésére használt darab is. Csiszolt kőbalták aránylag ritkán fordulnak elő a leletanyagban (főként laposbalták, nyéllyuk nélkül), annál nagyobb viszont a pattintott kőeszközök aránya. A felhasznált nyersanyagok közt a bakonyi radiolaritok: főként a szentgáli és a teveli típusú kovák dominálnak, kis számban obszidián is előkerült. 21 A pattintott eszközök között leggyakoribbak a pengék, illetve a pengevakarók, melyeket rendszerint nagyméretű kúpos magkövekből alakítottak ki. A csonteszközök jóval alárendeltebb szerepet játszanak, mindössze néhány csontár került elő. A leletanyag döntő többségét kerámiatöredékek alkotják. A kerámia homokkal, illetve növényi szerves anyaggal soványított, az edények felületén gyakoriak a szerszám nyomok, számos esetben fényezett töredékeket is találtunk. Leggyakoribbak a gömbös testű edények és fordított csonkakúpos mély tálak különböző változatai, valamint a tölcséres nyakú edények. Gyakoriak az áttört csőtalpas kelyhek is. Nagyobb méretű tárolóedények töredékei viszonylag ritkák, előfordulnak viszont puttonyedények. A kerámiadíszítésben a karcolt díszek dominálnak, melyek között a zselizi kultúrára jellemző bevagdalással osztott, finoman karcolt vonalpárok, és a dunántúli vonaldíszes kultúra keszthelyi-csoportjára jellemző szélesen árkolt, ívelő vonaldíszek egyaránt gyakoriak (V. t. 4.). 22 Nagyon ritkán kottafejes díszítés is előfordult. A kerámián gyakori a festés: elsősorban az égetés utáni vörös festés, mely a karcolt motívumok által határolt felületeket tölti ki, és sötétszürke vagy fekete színű fényezett sávokkal váltakozik. A zselizi kultúrára jellemző vörös-sárga polikróm festést csak néhány töredéken találtunk. Speciális díszítésmódnak számít a bekarcolt vonalakat kitöltő fekete színű kötőanyagba ágyazott gyöngyköles (Lithospermum purpurocoeruleum) 23 berakás. A plasztikus díszek között változatos formájú bütyökdíszeket és az edények oldalára helyezett plasztikus állatfej ábrázolásokat is találtunk (ez utóbbiak rendszerint festettek, kecske- illetve őstulok fejeket ábrázolnak). Emberi lábat mintázó, vízszintesen átfúrt bütyökdíszek is előfordulnak a leletanyagban. A telep objektumaiból két idoltöredék is előkerült: egyikük egy karcolt díszű, kissé ívelt téglatest alakú töredék, melyen a melleket bütyökdíszekkel jelezték. A másik egy szintén karcolt díszű, lapos, többszörösen átfúrt „fejfedővel" ellátott fejtöredék, a szemeket és a szájat bekarcolással jelezték, míg az orr plasztikus ábrázolású. Néhány bizonytalan alakú, karcolt díszű kerámiatöredék talán oltárként értelmezhető. A leletanyag és a telepjelenségek alapján a lelőhelyet a középső neolitikum második felére kelteztük. A lelőhely abban a vékony területsávban található, amely Kalicz Nándor megállapítása szerint a keszthelyi csoport és a zselizi kultúra érintkezési zónája. 24 A két kultúra tárgytípusai és díszítőmotívumai lelőhelyünkön egyaránt megtalálhatók, e jelenség talán - a Balaton északi partján már több lelőhelyen megfigyelt - keverékkultúra kialakulásával magyarázható. 25 A korábban előkerült leletek tanulsága szerint a középső neolit falutól nyugatra, a napjainkban mezőgazdasági művelés alatt álló területen állt a mai Szárszó falu középkori elődje, amely a plató nyugati oldalát és az alatta húzódó völgyet vette birtokba, szélesen elnyúlva a tó irányába. 26 A forrásokban sokszor feltűnő településre vonatkozó első adatok szerint „.. .ex donatione Colomani Regis..." került a Fehérvári káptalan birtokába. 27 Később a tihanyi apátság tulajdonában volt, amelynek a „Zarozou" faluban lakó harangozói 1269-ben váltották meg magukat a szolgálat alól. 28 1233-ban a településen már biztosan állt kápolna. 29 A 14. század második felében a veszprémi káptalan birtokai közt tűnt fel, 30 végül a század végén magánbirtokosok kezébe került. A falura vonatkozó adatok a 16. század végén elapadnak, ami arra utal, hogy a település feltehetően a 15 éves háború
