Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)
Bondár Mária - Honti Szilvia – Kiss Viktória: A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszának megelőző régészeti feltárása (1992-1999.) Előzetes jelentés I.
A TERVEZETT M7-ES AUTÓPÁLYA SOMOGY MEGYEI SZAKASZÁNAK MEGELŐZŐ RÉGÉSZETI FELTÁRÁSA (1992-1999.) 97 A késő kelta (La Tène D) telep 9 objektuma egy 10 m széles sávban húzódott végig É-D-i irányban a feltárás területén. A kelta telepeken szokásos összes objektumot megtaláltuk a lakóház kivételével: kisebb, sározott padlójú, nagyjából téglalap alakú, földbeásott építményt; szépen kidolgozott, cseréppel kirakott és agyaggal letapasztott, megújítás nélküli, négyzet alakú hamusgödörrel ellátott kemencét és több kerek, kihasasodó, egyenes aljú tárolóvermet. Az előkerült cserépanyagban túlsúlyban vannak a jól korongolt, szürke, besimított mintás tálak és urnák töredékei. Két fehér festésű edénytöredék a gellérthegyi fazekasműhelyből származik. Az egyik gödörben üreges, bordás bronzkarperec töredékeit találtuk. Egyetlen, a kelta gödrökhöz hasonló tárolóveremben találtunk (korai) római kerámiát. A feltárt terület nyugati részén több mély, kerek, függőleges falú gödör voit, melyek kora azonban leletanyag hiányában nem állapítható meg. Több közülük kút lehetett, ezért különösen sajnálatos, hogy koruk nem ismert. A lelőhely keleti szélén észak déli irányban egy soros csontvázas temető húzódik (V. t. 1.). A 13 Ny-K-i irányítású sírból mindössze a két felnőtt egyén sírjában volt melléklet (149, 150. sír). Egy sírt a szántás semmisített meg (114.), négy sírban - méretük alapján kisgyermekeké - a csontok elporladtak. A többi 6 sír gyermeké volt, 16 éves korig. A nem mély (az eredeti felszíntől mért mélység 70-140 cm) sírgödörben a halottakat hátukra fektették, karok kinyújtva a test mellett, kivéve két sírnál, ahol az egyik (148.) illetve mindkét kéz (144.) a medencén volt. A síroknál - egyetlen kivétellel - rablás nyoma nem volt megfigyelhető, tehát a sírok többsége eredetileg is melléklet nélkül került földbe. A 149. férfisírnál (1. kép) a sírgödör betöltésének elszíneződése alapján rablást feltételezhetünk, erre utal a sírban szájjal lefelé fordult, hiányos edény is, azonban a csontok érintetlenül, eredeti helyzetükben feküdtek a sírgödör alján. Az edény szürke, jól korongolt és jól kiégetett, vízszintesen bordázott felületű, párhuzamát Intercisa/Dunújváros A/1 házában találjuk meg, melynek leletanyaga későrómai és az 5. század első harmadából származik. (BÓNA 1993 236-237, 67. kép 3, 5,6.) A közvetlenül mellette levő 150. sír azonban biztosan bolygatatlan volt, ebben egy gazdagon felékszerezett asszony csontvázát találtuk meg (V. t. 3., VI. t.). Nyakában aranygyöngyökből és egy-egy fehér színű kettős és egy sokszínű pasztagyöngyből álló nyakláncot, deréktájon két aranyozott ezüst fibulát viselt. Az övéről lelógó szíj végére felfűzve gyöngyöket és ezüstpántba foglalt függőt találtunk, lábfejénél kétoldalt egyegy ezüstcsat volt. A bordázott aranygyöngyök (Vl.t. 3.) párhuzamait mind a korai mind a késői gepida szállásterületről ismerjük, így a Szentes-nagyhegyi temető 84. sírjából és a gávai sírból (GERMANEN... 1987, 29. t. [V, 82c], 19. t. [V, 9a.], utóbbi ékkőberakással). Az ovális csatkarikájú, ezüst csizmacsatok (Vl.t. 4-5.) számos hunkori és hunkor utáni sírból ismertek. A két fibulával (VI. t. 1-2.) megegyező darab azonban nem ismert: Az ovális fejlemez ékvéséssel díszített, a lábon poncolt és ékvéséssel készült minta van. A hátoldalán a rugószerkezet és a tű vasból készült, rajta szövetmaradványok is megfigyelhetők, a két oldalsó gomb a rugószerkezethez van rögzítve, míg a harmadik a fejlemezhez, ez egy vékony bronzpálcára felfűzött bordázott gyöngy. Mindkét fibula erősen kopott, részlegesen aranyozott. A fibulák viseleti módja - a deréktájon tűzték vele öszsze a felsőruhát - az 5. sz. második felétől tűnik fel a hunkor utáni germán nők viseletében. Szintén germán női sírokban gyakori az amulettek itt is megfigyelt viseletének szokása, a 150. sírban egy hordóalakú és egy ezüstkarikára fűzött füskvarc gyöngyöt és egy ezüstpántba foglalt követ találtunk (VI. t. 6-8.). Ez a sír a temetőt az V század második felére keltezi, a hunkor utáni időszakba, a viselet alapján az eltemetettek germánok, a sírszám és a kormegoszlás alapján egy család tagjai. A temető szélét dél felé nem értük még el, további sírok előkerülése várható. //. 4. 2. Előzetes jelentés a Balatonszemes-Szemesi berek badeni telepmaradványainak feltárásáról Az 1999-ben végzett feltárás során a késő rézkori badeni kultúra településének 13 objektuma került elő (118, 119, 122, 123, 130, 131, 132, 135, 136, 137, 139, 140, 141.). Az objektumok egy része sekély gödör, kevés leletanyaggal (118, 123, 130, 131, 141). Előfordulnak amorf alakú munka- vagy tárológödrök (122, 135136-137, 139) is. A telepen a legérdekesebb jelenség a kemencék illetve tüzelőhelyek előfordulása (119, 132, 140). A119. gödörben cserepekkel kirakott kemencét tártunk fel. Szélei nem látszottak, kiterjedését a cserepek rajzolták ki (VII. t. 2.). A 132. gödörben kemence nyomait tártuk fel. Enyhén lejtős alját cseréppel illetve kavicsréteggel rakták ki, amelyet összefüggően csak helyenként találtunk meg (VII. t. 3-4.). Megfigyelhető volt helyenként a platni átégése is. A kemence falából nem maradt meg semmi. A legtöbb leletet a 140. gödör szolgáltatta (VIII. t. 26.). A nagyméretű amorf gödör (VII. t. 1. kép) tetején és a felső kb. 20 cm vastag rétegben rengeteg cserép került elő (kétosztású tálak töredékei, mericék, bögrék, fazekak maradványai, agyagkanál töredéke, talpas serleg talptöredéke, csonteszközök, pengék). A talpas serlegtöredékek fölött 2 emberi bordatöredék is volt, a gödör betöltése viszont egyértelműen szemétgödörre utal. Déli részén, az alján kerek, függőleges falú gödör (valószínűleg kút) nyílt, DNy-i részében pedig tapasztott tűzhely került elő. A gödör keleti részéhez egy másik, nagyméretű kemence csatlakozott. Ennek alapozása kavicsréteggel történt, majd ezt tapasztották le agyaggal, esetleg cserepekkel. A gödör déli részén is egy „félkész" tűzhely maradványát találtuk meg: a felszínt apró kavicsokkal rakták ki kör alakban, a tapasztás viszont már nem készült el (VII. t. 5-6.).