Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Bondár Mária - Honti Szilvia – Kiss Viktória: A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszának megelőző régészeti feltárása (1992-1999.) Előzetes jelentés I.

A TERVEZETT M7-ES AUTÓPÁLYA SOMOGY MEGYEI SZAKASZÁNAK MEGELŐZŐ RÉGÉSZETI FELTÁRÁSA (1992-1999.) 97 A késő kelta (La Tène D) telep 9 objektuma egy 10 m széles sávban húzódott végig É-D-i irányban a feltá­rás területén. A kelta telepeken szokásos összes objek­tumot megtaláltuk a lakóház kivételével: kisebb, sáro­zott padlójú, nagyjából téglalap alakú, földbeásott épít­ményt; szépen kidolgozott, cseréppel kirakott és agyaggal letapasztott, megújítás nélküli, négyzet alakú hamusgödörrel ellátott kemencét és több kerek, kiha­sasodó, egyenes aljú tárolóvermet. Az előkerült cse­répanyagban túlsúlyban vannak a jól korongolt, szürke, besimított mintás tálak és urnák töredékei. Két fehér festésű edénytöredék a gellérthegyi fazekasműhelyből származik. Az egyik gödörben üreges, bordás bronz­karperec töredékeit találtuk. Egyetlen, a kelta gödrökhöz hasonló tárolóverem­ben találtunk (korai) római kerámiát. A feltárt terület nyugati részén több mély, kerek, függőleges falú gödör voit, melyek kora azonban leletanyag hiányában nem állapítható meg. Több közülük kút lehetett, ezért külö­nösen sajnálatos, hogy koruk nem ismert. A lelőhely keleti szélén észak déli irányban egy so­ros csontvázas temető húzódik (V. t. 1.). A 13 Ny-K-i irányítású sírból mindössze a két felnőtt egyén sírjában volt melléklet (149, 150. sír). Egy sírt a szántás semmi­sített meg (114.), négy sírban - méretük alapján kis­gyermekeké - a csontok elporladtak. A többi 6 sír gyer­meké volt, 16 éves korig. A nem mély (az eredeti fel­színtől mért mélység 70-140 cm) sírgödörben a halot­takat hátukra fektették, karok kinyújtva a test mellett, ki­véve két sírnál, ahol az egyik (148.) illetve mindkét kéz (144.) a medencén volt. A síroknál - egyetlen kivétellel - rablás nyoma nem volt megfigyelhető, tehát a sírok többsége eredetileg is melléklet nélkül került földbe. A 149. férfisírnál (1. kép) a sírgödör betöltésének elszíne­ződése alapján rablást feltételezhetünk, erre utal a sír­ban szájjal lefelé fordult, hiányos edény is, azonban a csontok érintetlenül, eredeti helyzetükben feküdtek a sírgödör alján. Az edény szürke, jól korongolt és jól ki­égetett, vízszintesen bordázott felületű, párhuzamát Intercisa/Dunújváros A/1 házában találjuk meg, mely­nek leletanyaga későrómai és az 5. század első har­madából származik. (BÓNA 1993 236-237, 67. kép 3, 5,6.) A közvetlenül mellette levő 150. sír azonban bizto­san bolygatatlan volt, ebben egy gazdagon felékszere­zett asszony csontvázát találtuk meg (V. t. 3., VI. t.). Nyakában aranygyöngyökből és egy-egy fehér színű kettős és egy sokszínű pasztagyöngyből álló nyaklán­cot, deréktájon két aranyozott ezüst fibulát viselt. Az övéről lelógó szíj végére felfűzve gyöngyöket és ezüst­pántba foglalt függőt találtunk, lábfejénél kétoldalt egy­egy ezüstcsat volt. A bordázott aranygyöngyök (Vl.t. 3.) párhuzamait mind a korai mind a késői gepida szállás­területről ismerjük, így a Szentes-nagyhegyi temető 84. sírjából és a gávai sírból (GERMANEN... 1987, 29. t. [V, 82c], 19. t. [V, 9a.], utóbbi ékkőberakással). Az ovális csatkarikájú, ezüst csizmacsatok (Vl.t. 4-5.) számos hunkori és hunkor utáni sírból ismertek. A két fibulával (VI. t. 1-2.) megegyező darab azonban nem ismert: Az ovális fejlemez ékvéséssel díszített, a lábon poncolt és ékvéséssel készült minta van. A hátoldalán a rugószer­kezet és a tű vasból készült, rajta szövetmaradványok is megfigyelhetők, a két oldalsó gomb a rugószerkezet­hez van rögzítve, míg a harmadik a fejlemezhez, ez egy vékony bronzpálcára felfűzött bordázott gyöngy. Mindkét fibula erősen kopott, részlegesen aranyozott. A fibulák viseleti módja - a deréktájon tűzték vele ösz­sze a felsőruhát - az 5. sz. második felétől tűnik fel a hunkor utáni germán nők viseletében. Szintén germán női sírokban gyakori az amulettek itt is megfigyelt vise­letének szokása, a 150. sírban egy hordóalakú és egy ezüstkarikára fűzött füskvarc gyöngyöt és egy ezüst­pántba foglalt követ találtunk (VI. t. 6-8.). Ez a sír a temetőt az V század második felére kel­tezi, a hunkor utáni időszakba, a viselet alapján az el­temetettek germánok, a sírszám és a kormegoszlás alapján egy család tagjai. A temető szélét dél felé nem értük még el, további sírok előkerülése várható. //. 4. 2. Előzetes jelentés a Balatonszemes-Szemesi berek badeni telepmaradványainak feltárásáról Az 1999-ben végzett feltárás során a késő rézkori badeni kultúra településének 13 objektuma került elő (118, 119, 122, 123, 130, 131, 132, 135, 136, 137, 139, 140, 141.). Az objektumok egy része sekély gödör, ke­vés leletanyaggal (118, 123, 130, 131, 141). Előfordul­nak amorf alakú munka- vagy tárológödrök (122, 135­136-137, 139) is. A telepen a legérdekesebb jelenség a kemencék illetve tüzelőhelyek előfordulása (119, 132, 140). A119. gödörben cserepekkel kirakott kemencét tár­tunk fel. Szélei nem látszottak, kiterjedését a cserepek rajzolták ki (VII. t. 2.). A 132. gödörben kemence nyomait tártuk fel. Eny­hén lejtős alját cseréppel illetve kavicsréteggel rakták ki, amelyet összefüggően csak helyenként találtunk meg (VII. t. 3-4.). Megfigyelhető volt helyenként a plat­ni átégése is. A kemence falából nem maradt meg sem­mi. A legtöbb leletet a 140. gödör szolgáltatta (VIII. t. 2­6.). A nagyméretű amorf gödör (VII. t. 1. kép) tetején és a felső kb. 20 cm vastag rétegben rengeteg cserép ke­rült elő (kétosztású tálak töredékei, mericék, bögrék, fa­zekak maradványai, agyagkanál töredéke, talpas ser­leg talptöredéke, csonteszközök, pengék). A talpas ser­legtöredékek fölött 2 emberi bordatöredék is volt, a gö­dör betöltése viszont egyértelműen szemétgödörre utal. Déli részén, az alján kerek, függőleges falú gödör (valószínűleg kút) nyílt, DNy-i részében pedig tapasz­tott tűzhely került elő. A gödör keleti részéhez egy má­sik, nagyméretű kemence csatlakozott. Ennek alapozá­sa kavicsréteggel történt, majd ezt tapasztották le agyaggal, esetleg cserepekkel. A gödör déli részén is egy „félkész" tűzhely maradványát találtuk meg: a fel­színt apró kavicsokkal rakták ki kör alakban, a tapasz­tás viszont már nem készült el (VII. t. 5-6.).

Next

/
Oldalképek
Tartalom