Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Bondár Mária - Honti Szilvia – Kiss Viktória: A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszának megelőző régészeti feltárása (1992-1999.) Előzetes jelentés I.

A TERVEZETT M7-ES AUTÓPÁLYA SOMOGY MEGYEI SZAKASZÁNAK 95 MEGELŐZŐ RÉGÉSZETI FELTÁRÁSA (1992-1999.) Bárdos Edith tárt fel X-XI. századi sírokat, a temető folytatását esetleg szintén érintheti a nyomvonal. A feltárás során a legkorábbi objektumok rézkoriak voltak: szórványos cserepek a Balaton-Lasinja kultúra elpusztult telepére utalnak, 2 urnasír és egy - talán szintén a sírokhoz tartozó - kiskorsó a Furchenstich kerámia körébe tartozik (II. t. 1-4., IV. t. 1.). Ez a két sír és a kiskorsó egymás közelében, az északi felületen került elő, egy harmadik, talán szintén e kultúrába tartozó sír (I. t. 6., II. t. 5.) a késő badeni/kostolaci sírok mellett, a déli felületen. A késő rézkorból szintén alig néhány települési objektum került elő, ezektől nyugatra azonban feltártunk 3, a kostolaci ill. késő badeni kultúrába tartozó urnasírt. Ismert volt korábban is, hogy a nagykiterjedésű lelőhely több részén sűrűsödve megtalálható(k) a badeni kultúra települése(i) (HONTI-KÖLTŐ-NÉMETH 1988), sőt egy késő-bolerázi időszakba tartozó többes temetkezés is előkerült a nyomvonalnak a feltárástól K-re levő szakaszán (HONTI 1981). Az eddigi leletek azonban mind a badeni kultúra idősebb szakaszából származtak, míg a most feltárt gödrök a fiatalabb szakaszba. Ezek szerint a badeni kultúra teljes időszakában lakták ezt a területet, másfél kilométeres körzetben mozogva. A feltárt 3 kostolaci sír a kultúra első hitelesen feltárt temetkezése a megyéből (BONDÁR 1996). Egyetlen gödör tartozik a kisapostagi kultúrába, ezen kívül csak szórvány kerámia képviseli a kultúrát. Az objektumok túlnyomó része a későbronzkori urnamezős kultúrába ill. a koravaskorba tartozik. Az urnamezős kultúra ieietanyaga elsősorban méhkas alakú vermekből került elő, a kerámia nagy része a kultúra idősebb szakaszába tartozik, hasonlóan az egyik gödörben előkerült egyrészes lemezeshátú fibulához és egy szórvány kétélű, karikásvégü borotvához (IV t. 5, 6.). Az egyik gödörből egy bunkósfejű tűvel együtt egy agancsból készült zablapálca került elő. A Hallstatt kultúra időszakában változatos formájú tárolóvermek készültek: A méhkas alakú, különböző méretű és mély vermek mellett igen nagyméretű kerek, függőleges falú gödrök is előkerültek. A nagyméretű, 35 méteres oldalhosszúságú, négyzet alaprajzú mély objektumok egy része szintén tároló lehetett, aljuk több esetben döngölt illetve sározott volt. A kisebb, 3x3 méteres gödrök döngölt alját nagyszámú kis cölöplyuk lyuggatta át, ezek valamivel sekélyebbek voltak, s talán valamiféle műhelyként használták őket (í. t. 4.). Egyetlen ilyen négyzetes építmény alján találtunk a négy sarokban egy-egy nagyobb gerendalyukat, az északi oldalon megmaradt egy félig bedőlt elszenesült deszka is. Ebből következtethetünk arra, hogy ezeket a földbevájt építményeket deszkával bélelték ki illetve deszkafaluk volt. Talán a gödör funkciójára utal, hogy alján mintegy 40 darab kiégetetlen illetve az építmény leégésekor kissé megégett hálónehezéket találtunk (III. t. 23.). A feltárt terület más részein is kerültek elő kevéssé földbemélyített gödrökben kiégetetlen hálónehezékek, több objektumban pedig egy kupacban másodlagosan megégett darabok. Számos gödörben vastag, paticsos és hamus rétegek utalnak arra, hogy a koravaskori telep életének nagyméretű tűz vetett véget. A telep nagy része a Hallstatt kultúra kései időszakára keltezhető, erre utal néhány bucchero-, pontsor- és besimított vonallal, grafitfestéssel díszített edénytöredék. A nagyszámú faragott csonttárgy közül kiemelkednek a pontkördíszes (IV t. 2.) és áttört faragású csonttárgyak, különleges lelet egy kanalasgém csőre. A kelta kor La Tène D időszakából 7 földbemélyített házat találtunk a feltárt terület keleti részén. A nagyjából kelet-nyugati irányítású, lekerekített sarkú téglalap alaprajzú, különböző méretű házak szerkezete egységes: Mindegyiknek a rövidebb oldala közepén egy-egy nagyméretű gerendalyuk utal a szerkezetre. A gerendalyukakat több esetben sározással szilárdították meg, különösen, ha az alattuk levő koravaskori gödrök miatt talajuk laza volt. Némelyik belsejében kisméretű, szabálytalanul elhelyezkedő cölöplyukak a ház berendezésére engednek következtetni. Három háznál megfigyelhettük, hogy az épületet újjáépítették, egyik esetben eltérő tájolással és mérettel. A jellegzetes, jólkorongolt szürke kerámián kívül az egyik házból korallberakásos bronzfibulák is napvilágot láttak (IV t. 3-4.). Mindössze két kerek, függőleges falú tárolóverem tartozik ebbe a korszakba, az egyikből vaseszköz került elő. Somogy megyében egyedülálló lelet egy edényégető kemence (III. t. 4-5.). A viszonylag kisméretű kemence alapterülete 110x110 cm, a nyugati oldalon levő tüzelőtere hosszúkás, 150x90 cm-es. A mintegy 5 cm vastag, kerek, utólag beépített (tapasztott) lyukakkal tagolt rostélya alatt két párhuzamosan futó kitapasztott és kiégetett tüzelőcsatorna van, az osztórész végigfut a kemence alatt. Oldalfala mintegy 40 cm magasságig maradt meg, igen vékonyan kitapasztott, ы>

«=пдеп átégett. Eszerint a kemencét csak rövid ideig vagy egyáltalán nem használták. Erre utal az is, hogy a kemence használatát bizonyító edénytöredékeket nem találtunk, a hamusgödréből előkerült néhány edénytöredék a kemencét a La Tène D korra keltezi. A római korból egy kenyérsütő kemencét és egy négyszögletes, sározott aljú építményt valamint szórvány érméket (lll-IV század) és egy bronz csipeszt találtunk. A felszíni bejárás alapján a feltárt területtől délre találjuk mind a kelta mind a római telep központját. il. 4.1. Balatonszemes-Szemesi berek (M7S-13. lelőhely, 1999.) A lelőhely a Tetves patak keleti partja mentén húzódó enyhe lejtőn található. Északi és déli irányban is túlnyúlik a nyomvonalon és a csomóponton. Az ez évi feltárást 300 m hosszan és 50 m szélességben végeztük (V t. 2.), Honti Szilvia és Németh Péter Gergely vezetésével, Bondár Mária közreműködésével. A területen a 60-as évektől 60-80 cm-es mélyszántást végeztek minden második évben, emiatt a felső rétegben leletanyag egyáltalán nem volt (elporladtak a cserepek), és számos esetben csak az objektumok legalját sikerült megfognunk. Ez lehetett az oka, hogy terepbejárásaink során a felszínen - a várttal ellentétben - csak kevés cserepet sikerült gyűjtenünk. Ez a felső 60-80, illetve a feltöltődés következtében helyenként 120 cm vastag