Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Király István Szabolcs: Autsztria szerepe a magyar mezőgazdaság gépesítésében (1848-1914)

AUSZTRIA SZEREPE A MAGYAR MEZŐGAZDASÁG GÉPESÍTÉSÉBEN 533 (1848-1914) jobb hatásfokú motort, mert ott a kisebb teljesítményű gőzgép is elegendő, ez pedig aránylag még rosszabb hatásfokkal dolgozik. Ezek az igények hívták életre a szilárd és folyékony tüzelőanyagot, közvetlenül mechanikai munkává átalakító hőlég gáz- és petróleummotorokat, amelyekből főleg az utóbbi terjedt el a mezőgazdaságban. A motorok feltalálásában Ausztria jelentős mértékben közreműködött. Az 1880-es évek elején konstruálta Julius Hock Bécsben, a „Sparmotor"-nak keresztelt hőlégmotorját, és 1873-ban mutatták be az első, gyakorlatban is megfelelő petróleummotorját, amely az egész kontinensen általános és jogos figyelmet keltett. Sajnos Hock motorját nem fejlesztették tovább és így az érdem a német mérnököké maradt. A modern négyütemű petróleum, illetve benzinmotorok gyártását az elsők között a bécsi Langen és Wolf (1872) gázmotorgyár indította el. A mezőgazdaságban használt mobil petróleummotorok a DLG berlini versenyén tűntek fel (1894). A gőzlokomobilokhoz hasonlóan ez is a stabil ipari gépekből eredt. Langen és Wolf gyára 3-10 névleges Le teljesítményben gyártotta a mobil motorokat. Az egyhengeres fekvő elrendezésű vízhűtéses motornak mágneses szikragyújtása volt. A petróleum, illetve benzinmotoroknak a mezőgazdaságban sok előnye volt. Nem igényeltek hosszadalmas előkészítést (felfűtését), üzemeltetésükhöz csak egy ember kellett, napi üzemanyag a saját tartályában elfért. Általában Yz I. üzemanyagot és 1,5 liter hűtővizet fogyasztott el Leó-ként. Ugyanakkor a gőzgéphez képest kevésbé terhelhetők túl és beszerzési áruk jelenleg még igen magas. (1898) Szélmotorok Ötven évvel ezelőtt (1850 körül) még a régi szélkerekek voltak elterjedve az egész kontinensen, így Ausztriában is, amelyet leginkább őrlőmalmoknál alkalmaztak. Kétféle típusuk volt. A11. századból származó német szélmalom, amelynél a szélkerék tengelye mereven az épületbe volt beszerelve, annak állítását csak a teljes ház forgatásával tudták megoldani. A 15. századból eredő holland szélmalom kerekét a ház felső részének - süvegének - elfordításával lehet beállítani a jó szélirányba, ez a megoldás modernebb volt, mint az előbbi. A gőzgép a század közepétől visszavetette a szélkerekek korszerűsítését. Az 1876-os Philadelphiai Világkiállításon részt vett Friedländer osztrák mérnök figyelt fel a teljesen fémből épített, ún. Halladay-féle szélmotorra, amelyet bécsi gyárában sikeresen gyártott és terjesztett el Ausztriában és Németországban. (Működését, felépítését M: Eyth is leírta.) Friedländer és Anton Kunz (Mährisch-Weisskirchen) kezdetben fából készítette a szélkerekeket, majd főleg a Chicago-i kiállítás hatására kb. 5 m átmérőjű kereket teljesen fémből készítették. Az új szélmotor előnye (Halladay) a régiekkel szemben, hogy már jelentősen kisebb szélsebességnél is működőképes. Alkalmazása ott gazdaságos, ahol nem kell rendszeres munkát végeznie - ti. a szélcsendes idő nem okoz gazdasági kárt. így a földek, mezők öntözésénél, illetve vízmentesítésénél - ahol azok vízszivattyúkat működtetnek. Rendszeres vízszállításnál (pl. állattenyésztésnél) biztonsági okokból aránylag nagy tárolótartályról kellett gondoskodni. Vízimotorok I.Ferenc József uralkodása alatt jelentős változás történt a vízgépeknél. Az ősi, nehézkes vízikerekeket felváltotta a gyorsan forgó turbina. A vízoszlopgépek fejlesztésében a bécsi Ph. Mayer ért el jelentős eredményeket. Az osztrák mezőgazdasági üzemekben 1896ban 2645 db vízmotort írtak össze. Erőátvitel, járgány A 19. század első felében épült járgányok még magukon viselték az évszázados szárazmalmoknál alkalmazott meghajtást. A nagyméretű, fából készült járgányok stabil kivitelűek voltak. Különleges megoldású J. Esche, prágai mechanikus járgánya, amely 1848-ból való. A lovak egy 20 bécsi mázsa (-1,0 t) kőhengert vontattak egy körpályán. A henger tengelye egy erre merőleges tengelyt forgat kúpkerék alátéttel. Újabb áttétellel hajtja meg a kimenő tengelyt, amelyre különféle átmérőjű szíjtárcsák vannak ékelve. Ez hajtja meg a munkagépet. Az 1851-es Londoni Világkiállításról hozott egy Barrett bolygóműves járgányt Kleyle miniszteri tanácsos Bécsbe. A meghajtásból adódó súrlódási veszteség nagyobb az átlagnál, de a tömör elrendezés előnyös, így pl. Burg (Bécs) Borrosch és Eichmann (Prága) lemásolta, s az 1854-es Müncheni Kiállításon, mint osztrák gyártmány szerepelt. De előszeretettel másolták az ismert Ransome, Hornsby, Garrett stb. gyártmányú járgányokat is. Érdekesség, hogy a járgányt a szokásos munkákon kívül szántáshoz is alkalmazták, ezzel megelőzve a gőzekeszántást (pl. A. Burg és Fia épített egy szállítható kivitelt). Az 1860-as években megpróbálkoztak oszlopos járgányokkal is (Pinet, Albaret után Epple és Buxbaum, Wels), azonban a nagyobb teljesítményű, stabilabb angol járgányokat nem tudták kiszorítani. Ajárgányok egy sor fajtája alakult ki a 70-es évekre, teljesítményük is változó, biztonsági berendezésekkel (szíjszakadás stb. esetén) szerelték fel őket. Az 1873-as Bécsi Világkiállításon tűnt fel az elektromos motor a francia mérnök, Hypolite Fontaine jóvoltából. Talajművelő-gépek Az 1840-es években a talajművelő-gépek korszerűsítését csak a nagybirtokokon tapasztaljuk, a közép- és kisbirtokokon - nagyon kezdetleges kivitelű eszközöket találunk.