Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)
Király István Szabolcs: Autsztria szerepe a magyar mezőgazdaság gépesítésében (1848-1914)
AUSZTRIA SZEREPE A MAGYAR MEZŐGAZDASÁG GÉPESÍTÉSÉBEN 529 (1848-1914) A mezőgazdaság gépesítése a 19. század második felében Fontosnak tartottuk részletesen is elemezni az osztrák mezőgazdaság gépesítésének fejlődését a 19. század második felében. Ehhez Josef Rezek gépészmérnök a bécsi Hochschule für Bodencultur professzora - tanulmánya: Die Entwickelung des landwirtschaftlichen Maschinenwesens megbízható forrásnak bizonyult. 24 Az 1840-es években az osztrák mezőgazdasági üzemeinek gépleltára legtöbb helyen igen egyszerű volt. Szinte kizárólag fából készültek az eszközök, még a járművek tengelyei is. Bár már léteztek a ruhadió és zugmayer ekék, kultivátorok, de azokat még kevés helyen alkalmazták. A sekély talajművelés ősi, egyszerű faekével történt, amelynek sikere a falusi kovács kézügyességétől és a vonóerőtől függött. Boronák és hengerek csak fából készültek. A gabonavetés kézzel történt, csak itt-ott találkozhattunk aprómagvető-géppel {Kapselsäemaschine). Az egyedüli gabonabetakarító eszköz a sarló és a kasza volt, a mechanikus szénaforgató a legtöbb gazda számára teljesen ismeretlen. A hónapokig tartó gabonacséplés cséphadaróval, pajtában történt. A cséplőgép még luxusnak számított a nagyobb birtokokon is, az egykori takarmánykamra felszerelését egy szecskavágóasztal képviselte. Az 1850-es évektől kapta az első impulzusokat az osztrák mezőgazdaság gépesítése. Ekkor vált szabaddá a robotra kötelezett jobbágy. A földesúr a jobbágy munkaerejét és igaerejét pótlandó szerezte be az első gépeket. Albrecht főherceg 1836-ban alapítja Ustronban (Teschen mellett) mezőgazdasági eszközöket előállító üzemet, amelyből 1850 körül kerülnek ki a szakirodalomban is ismert Kleyle-féle ekék. Schwarzenberg herceg jószágfelügyelője (aki később az osztrák mezőgazdasági szolgálatért lovagi címet kapott) irányított a cseh Josefsthalban egy nagyobb üzemet, amelyben 1850-ben három hónap alatt 14 vetőgépet, 123 kultivátort és 60 db altalajlazító ekét készítettek el, ez ebben az időben bámulatosan nagy teljesítménynek számított. Kevés kivétellel ez idő tájt keletkezett osztrák eszközkészítő üzemek nem haladták meg a falusi kovácsok színvonalát, ezért fordult áz osztrák nagybirtokosok figyelme a kibontakozó angol gépgyártás felé. A gőzgépet, amely egyike az angol mérnökök zseniális alkotásának - amelyet már a vízi és szárazföldi közlekedésben is használtak - nem volt nehéz az osztrák mezőgazdaságba is bevezetni. Az 1851-es Londoni Világkiállításon osztrák nagybirtokosok is részt vettek, s ezt követően jelentek meg az angol kanalas vetőgépek, járgányok, cséplőgépek az osztrák mezőgazdaságban. Az általános érdeklődésre való tekintettel az egykori osztrák belügyminisztérium beszerzett néhány angol gépet azzal a céllal, hogy azt a hazai gyártók lemásolják. (Sigl, Wien; Burg, Wien; Borrosch, Prag; Weisse, Prag; Hubazy, Wien.) A korszerűbb művelés igénye hívta létre az egyesületeket, amelyeket már Mária Terézia idejében is alapítottak. 1884-ben Ausztriában 704, Csehországban 328 mezőgazdasági egyesület létezett. Az első osztrák mezőgazdasági iskolát is a bécsi királyi és császári mezőgazdasági egyesület alapította a Lichtenstein herceg Weissenhof-i birtokán. Horsky hatására - a cseh Rabinsban - nyílt meg mezőgazdasági iskola, s rövidesen egymás után alakultak a különböző fokú mezőgazdasági tanintézetek. (Tetschen-Liebwerd 1850; Tábor 1866; Mödling 1869...) A tanintézetek igyekeztek felkelteni az érdeklődést a modern termelőeszközök iránt, amelyeket az évente rendezett kiállításokon mutattak be. Ezeket részben a központi, részben a helyi egyesületek szerveztek. így 1854-ben Prágában, 1857-ben Bécsben mutatták be az angol eszközöket, 1858-ban Linzben. Voltak, akik ellenezték az angol gépek térhódítását, s a régi faeszközöket kívánták vissza. Az angol gépek elterjedését azonban már nem lehetett megállítani. Az 1862-es londoni kiállítás is tovább egyengette az angol gőzcséplők, az angol és amerikai fűkaszák útját Ausztriába, s a Fowler-féle gőzeke is elkezdte hódító útját. Az általános és ezen belül a mezőgazdasági fejlődést szolgálta a közlekedés bővítése, amely az egyre növekvő mezőgazdasági termékek szállítását nagyban segítette. (A mezőgazdasági termelés volumene Ausztriában 1843 és 1863 között 236 %-kal nőtt.) A gőzgép, a hazai ipar sok ágát hozta virágzásba. A cukorgyártás 1861-től kezdett kibontakozni, s 10 év múlva már 28,5 millió bécsi mázsát termelt (1,4 mill.t), s ez megnövelte a mezőgazdasági gépek és eszközök korszerűsítését, a mélyebb és egyre ésszerűbb talajművelést. 1872-ben a Földművelési Minisztérium alapítja a Hochschule für Bodenkultur-t (Wien), ahol természettudományt, technikát és állattudományt sajátíthattak el a hallgatók, hogy a mező- és erdőgazdaság üzemei sokoldalúan fejlődjenek. Avasipar 1860-as évekbeli korszerűsödése is lehetővé tette a mezőgazdasági eszközök intenzívebb gyártását. De pl. Franciaországban a malomipar igénye hívta életre a tisztább magot biztosító triőrt, amely a világkereskedelem útján jutott el Ausztriába. (4 triőrt az 1867es Párizsi Világkiállításon mutattak be.) Hasonlóképp a legjobb német üzemek termékei, a Sack ekék, a vetőgépek egyre ismertebbé lettek. A csehek által feltalált ruhadió ekét a berlini Eckert gyár korszerűsítette, s így jutott vissza hazájába is (és utána Oroszországba is). Bár az angol mezőgazdasági eszközök kiváló minőségűek voltak, de nem mindig feleltek meg az osztrák követelményeknek, ezért időnként komoly ellenvetés kísérte importjukat (pl. a talajművelő gépek esetében). Gondot okozott a gépek javítása is, mert a falusi kovács csak a hazai gépeket ismerte. Ezért is alapította a linkolni Clayton és Schuttieworth javítóműhelyét Bécsben 1857-ben. Osztrák ügynökök (importőrök) más külföldi cégeknek is állítottak fel javítóüzemeket. Végül a hazai vállalkozók is belátták, hogy a külföldi gépek javításához szükséges alkatrészeket maguk is legyárthatják (az import alkatrész drága is volt!), ezek a már létező „gyárakban" készültek (Burg, Sigl, Hubazy, Borrosch és Eichmann, Zugmayer stb.).
