Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)
Király István Szabolcs: Autsztria szerepe a magyar mezőgazdaság gépesítésében (1848-1914)
522 KIRÁLY ISTVÁN SZABOLCS A telefonhálózat kiépítettsége tekintetében is az ötödik helyet foglalta el a Monarchia. A nehézipar alapjait képező acél-, nyersvas és koksz termelésben abszolút mértékben az ötödik, egy főre vetítve a negyedik helyen állt a századfordulón. Ez utóbbit tekintve NagyBritanniában 5,3-szor, a Német Birodalomban 4,7-szer több acélt állítottak elő, mint a Monarchiában. Az ipar és a szolgáltatás fejlettsége tükröződik a foglalkoztatottság szerkezetében is. A.Brusatti alapján (vö.: im 18. old.) állítottuk össze az alábbi táblázatot. (1. számú táblázat) Ausztriában, a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya csak a 19. század fordulóján esik 50 % alá. Ez Németországhoz viszonyítva több mint 50, Franciaországhoz képest valószínű, mintegy 100 éves lemaradástjelez. Feltűnő az iparban foglalkoztatottak arányának lassú emelkedése (4,3 % 40 év alatt) Ausztriában, miközben Magyarországon ez az adat 7,6 %. A statisztikai adatok mögött azonban látnunk kell, hogy az adott országon belül is jelentős szóródások vannak (pl. Alsó-Ausztria, Stájerország, Csehország lényegesen iparosodottabb, mint a Monarchia többi része). Helytállóak A Brusatti következtetései, amely szerint Ausztria ipari fejlődését a 19. században - az összehasonlító statisztikai elemzés alapján - sem stagnálóak, sem fejlődőnek nem lehet tekinteni, („...einer langsamen und langdauernden Industrialisierung betonen, die weder Stagnation noch plötzliches Wachstum war. ") 7 Mindez megerősíti azt a feltevésünket, hogy Ausztriát egyrészt nem tekinthetjük gazdaságilag fejlett országnak a vizsgált időszakban, másrészt az osztrák ipar fejletlensége is magyarázza a mezőgazdaság gépesítettségének színvonalát. A 19. századi osztrák mezőgazdaság „A mezőgazdaság minden gazdaság valódi és kimeríthetetlen forrása, a nemzet erkölcsi és politikai fejlődésének alapja. Közelebbi kapcsolatot létesít az emberek között, amelyben lehetővé válik együttműködésük sokoldalú támogatásuk, megkönnyíti és szolgálja létezésüket, és a békesség érzésével tölt el." 7 E lírai mondatokkal vezeti be 1802-ben megjelent könyvét J.F.v. Liechtenstern, amelyet a falusi birtokok gazdaságosabb kezelése érdekében írt. A tanulmány bemutatja az osztrák örökös tartományok országainak mezőgazdasági helyzetét a 18. és 19. század fordulóján. Megfelelőek, sőt több tartományban kifejezetten kedvezőek a klimatikus és a talajviszonyok az eredményes növénytermesztéshez, illetve állattenyésztéshez. 8 A gazdaságosabb termelés érdekében veti fel a vízi utak hiányát, amely megkönnyítené nemcsak az egyes országok kapcsolatát, hanem országrészek, sőt a nagyobb birtokokon belüli szállítást is. A vízi úthálózat fejlesztését nyilván a korabeli közutak állapota és sok helyütt hiánya indokolta volna. A szerző valószínű az angliai helyzetet ismerhette, ahol a vasút megjelenése előtt sűrű vízi úthálózat segítette az ipari és mezőgazdasági nyersanyagok, késztermékek szállítását. A mezőgazdasági üzlet kiteljesedését akadályozta továbbá a szakmailag felkészült hivatalnokok hiánya, akik nemcsak az országos, hanem a helyi viszonyokat is jól ismerik. Mindezek a körülmények a mezőgazdasági ipart is hátrányosan érintették. A századforduló mezőgazdasági termelésének lehetőségét jelzik az alábbi, főbb adatok. Az egész Monarchia mezőgazdaságilag művelhető területe: 46,1 millió hektár. 9 Ebből: szántó: 10,21 millió ha 22,15% rétjegelő: 15,36 millió ha 33,33% gyümölcs, konyhakert 1,70 millió ha 3,78% szőlő 0,85 millió ha 1,89 % erdő 17,91 millió ha 38,85% A ténylegesen használt szántóterület egyharmada a művelésmód miatt (ugar) kiesik, sőt az igazán termékeny föld ugyancsak egyharmadán, erdő található. Az összes bevétel és a terület ismeretében a szerző egy hold (5760 m 2 ) hozamát közepes gabonaár esetén 6 Ft-ra, a szőlőét 20,- Ft-ra, a gyümölcs és kert bevételét 10,- Ft-ra értékeli. Az adatokból kitűnik, hogy igen alacsony a szántóterület aránya. Ez azzal magyarázható, hogy ez idő tájt még nem kezdődtek el a tervszerű lecsapolások. (.. .kenne ich eine grosse Menge Moräste in Ungarn...") Az áradáskor szétterülő folyók több millió hektárt öntöttek el minden évben. De nemcsak a szántóterület aránya volt alacsony. Hiányoztak a megfelelő minőségű talajművelő eszközök, a jó vetőmag, a trágyázás és mindenekelőtt a kellő szakértelem. („In den meisten Ländern sind die Ackergeräthsehaften schlecht Év Ausztria Magyarország Évek Németország Év Mezőgazdaság Ipar^ Mezőgazdaság Ipar Évek Mezőgazdaság Ipar^ 1869 67,2 19,7 80 8,6 1861/71 50,9 27,6 1890 62,4 21,2 1890/94 42,6 34,2 1900 58,2 22,2 1900/04 38,0 36,8 1910 53,1 24,0 66,7 16,2 1910/19 35,1 37,9 (1) Bányászattal és építőiparral együtt. 1. sz. táblázat: Ausztria, Magyarország és a Német-Birodalom foglalkoztatási szerkezete 1870 - 1910 között (%)
