Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Varga Éva: Írástudók Somogyban a két világháború között (1919-1939)

494 VARGA ÉVA már nem lehetünk biztosak afelől, hogy egyáltalán lé­teznek-e még. Olykor nehéz logikát találni abban is, miért szűnnek meg színvonalas folyóiratok, s miért nem érdekel már sokakat a mai magyar költészet éppen most, amikor már nem kell befogni „pörös szánkat". És egyáltalán: nem avítt dolog-e már az egyébként egyre megfizethe­tetlenebb könyvek forgalmának visszaesését fájlalni egy olyan korszakban, amelyben a videózás és a szá­mítógépek lemezein elférő könyvtárak már elsorvadás­ra ítélték a Guttenberg-galaxist? Az e körüli morális fej­tegetés vajon nem tűnik-e már eleve demagógiának egy olyan korban, amelyben egyre több gyanakvás kí­sér számos ideológiai gyökerű érvelést, erkölcsre, „közjóra", hazafias érzületre való hivatkozást? Avagy másfelől nézve: bele kell-e nyugodnunk, hogy csak a pénz és az önzés lesz ezentúl a világnak kettős moz­gatója? (E kettőt szokás együtt, szemérmesen szólva „érdeknek" nevezni.) íme megannyi kérdés, mely újra és újra felveti a babitsi gondolatot: az írástudók morá­lis felelősségvállalása örökérvényű kell legyen. Az mindenesetre kétségtelen, hogy a jelen változá­104 Andrássy Antal: A kaposvári Berzsenyi Dániel Szabadkő­műves Páholy története (1902-1903).= Somogy megye múltjából. Levéltári Évkönyv. 21. Szerk.: Kanyar József. Kaposvár, 1990. 169-190. p. A szerző elkezdte a szabad­kőműves páholy történetének feldolgozását, aki sajnos már nem fejezhette be a megkezdett munkát. Több rész­letkérdés még megvilágításra vár. 105 Andrássy: Idézett mű. 180. p. 106 Döbrentei Gábor (Nagyszőllős 1875. december 1. - Buda 1851. március 28.) Költő, író, műfordító és lapszerkesztő volt. Az MTA első titkára lett 1831-ben. Az Erdélyi Múze­um című szépirodalmi, kritikai és tudományos folyóiratot 1814-ben alapította. Berzsenyiékhez anyai nagyanyján keresztül (aki Berzsenyi lány volt) rokoni szálak fűzték. 107 Somogy Megyei Levéltár (a továbbiakban: SML) Közgyű­lési jegyzőkönyvek, (a továbbiakban: Kgy. jkv.) 1236/ 1843. 108 Uo. 3455/1843. 109 SML. Kgy. jkv. 1221/1847. V. 1. Erről Id. még Kanyar Jó­zsef: Harminc nemzedék vallomása Somogyról. Történel­mi olvasókönyv. Második bővített kiadás. Kaposvár, 1989. I. kötet 254.-255. p. 110 Noszlopy Tivadar: Berzsenyi Dániel és családja. Kapos­vár, 1910. 47-48. p. 111 A versrészlet Berzsenyi: Felsőbüki Nagy Pálhoz az or­szággyűlés alatt című ódájából 112 Németh László: Berzsenyi ürügyén. Emlékbeszéd a Vá­lasz és a Berzsenyi Társaság ünnepélyén. = Válasz. VIII. évf. 4-6. sz. 391. p. 113 A „niklai remete" műveinek új kiadásával tartós emléket állított magának a Berzsenyi Társaság. = Uj-Somogy . 1937. március 28. 5. p, A cikk a társaság névadójáról a korszellemből fakadóan így ír: sok közepette ismét megnövekedett a helyi kezdemé­nyezések fontossága. Főleg ez az, amiben tanulhatunk a régiektől mi, mai „írástudók", akár erényeik, akár hi­báik okán.' Látni való, hogy nem elegendő az önálló társasági élet adminisztratív feltételeinek a biztosítása. Szüksé­ges a valódi műhelymunka, az elvi kritika, a szakmai igényesség, a világra való nyitottság ugyanúgy, mint ahogy feltétele az előrelépésnek az önálló irodalmi, művészeti folyóirat, az innen induló tehetségek támo­gatása, a rendelkezésre álló anyagi erők koncentrálá­sa és ésszerű felhasználása, továbbá az irodalomszer­vező egyéniségek szerepe. A Berzsenyi Társaság tovább él és élni akar. Ennek egyik nyilvánvaló jele, hogy 1994 januárjától együtt jegyzi a Somogy megyei közgyűléssel a Somogy című kulturális folyóiratot. így teljesült régi álmuk, hogy életképességük egyik fontos biztosítékaként saját folyóirattal rendelkezze­nek. Eljussanak Somogytól a Somogyig, azaz a társa­ság bölcsőjét ringató szűkebb régiótól az ugyancsak a megye nevét viselő kulturális folyóiratig. „...Egészen helyesen választották meg az alapítók a Tár­saságuk névadóját, a vasmegyei születésű, de később teljesen somogyivá lett Berzsenyi Dániel személyében, akinek - különösen költői munkássága - ma is időszerű, mert az abból kiáradó magyar lélek, a nemzeti érzés fel­serkentését viharzó erővel zengő klasszikus tömörségű verssorok, a magyar faj önbizalmát erősítő és tápláló ösz­tönzések ma éppoly szükségesek és indokoltak, mint ab­ban a korban, amelyben keletkeztek." 114 A Berzsenyi Társaság értesítője. Összefoglalás a Társa­ság működéséről 1925-36-ig. Szerk.: Merényi Oszkár. Kaposvár, (1936.) , 6. p. 115 SML. Alispáni iratok. 18696/1904. 116 Uo. 117 Uo. 118 A mi ünnepünk. A Somogy vármegyei Berzsenyi Irodalmi Társaság bemutatkozó ünnepe. = Somogy. 1904. október 23. 1. p. 119 A Somogymegyei Irodalmi Kör. = Kaposvár. 1904. május 5. 3. p. 120 Uo. 121 Varga Éva: A szálak Roboz Istvánhoz vezetnek.= Múzeu­mi Tájékoztató. 1994. 3. sz. 23-25. p. Noszlopy Aba Tihamér: Régi Somogy - régi Kaposvár. Kaposvár, 1943. A Somogy Megyei Múzeum Újkortörté­neti Gyűjteménye három különböző példányt őriz az em­lített olajnyomatból. 122 A vidék ébredése, (a cikk szerzője „Só" álnéven Salgó Sándor) = Somogyvármegye. 1905. július 16. 1. p. A cikk szerint a főváros, mint a nemzeti kultúra „gyűjtővá­rosa", felszívja a vidék szellemi, erkölcsi és gazdasági életének „kiváló erejét", így a vidéknek nem marad sem­mi. „... ez a mi tékozló, kérkedő fővárosunk büszke meg­vetéssel tekint le ránk, a nélkül, hogy ismerné a magyar Jegyzetek

Next

/
Oldalképek
Tartalom