Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Varga Éva: Írástudók Somogyban a két világháború között (1919-1939)

írástudók Somogyban a két világháború között* (1919-1939) VARGA ÉVA Irodalmi élet Az irodalmi élet szervezésének 1904-től legfőbb színtere az a kaposvári székhelyű Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság, amely története folyamán önmagát mindig is akként aposztrofálta, hogy a megyei közművelődés legmagasabb szintjét képviseli. Tagjai közt a helyi tudományos, szépirodalmi és művészeti élet képviselői foglaltak helyet. ///. A Berzsenyi Társaság A Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság immár több mint kilencven éve, 1904 májusában jött létre. Nemes gondolkodású somogyi értelmiségiek kezdeményezése vált ezzel valóra. Háttérbeli „titkos" előkészítője az az 1902-ben létesült kaposvári szabadkőműves páholy volt, amely ugyancsak a niklai remete nevét viselte. A magyar Symboiikus Nagypáholyhoz, mint anyapáholyhoz tartozó kaposvári Berzsenyi Szabadkőműves Páholy 1903 tavaszán elkészített és még ez évben megjelentetett munkaterve a vármegye társadalmi viszonyairól és közéletéről szóló elemzéssel Somogy és Kaposvár elmaradottságának okait igyekezett számba venni. Az egyik legnagyobb problémát a kötött nagybirtokok gazdasági és politikai túlsúlyában, a megyeszékhely késői - s főleg pusztán külsőségekben megjelenő - polgárosodásában látták. Programjuk máig figyelemre méltó megállapításokat közöl. Az emberek tudatának átformálására helyezik a hangsúlyt. A polgári mentalitás hiányának tekintik az alábbiakat: Somogynak csak egy városa van, az is kisszerű. Középiskolái szinte kizárólag állami fenntartásúak (hiányzik a civil kezdeményezés). Csak egy polgári iskolája van (holott a szélesebb néprétegek műveltségének emelése a cél). Nincs polgári köre, dalegylete, sőt, (ekkor még) kőszínháza sem. Sérelmezik továbbá, hogy a megye könyvtára használhatatlan, a múzeumegyesület gyűjteménye a vármegyeháza padlásán hever, a megye két nagy költőjének - Csokonainak és Berzsenyinek - az emlékével nem törődnek, továbbá a megyetörténeti monográfia meg íratása késik, a művészetek iránti érdeklődés alacsony fokú. Megállapítják, hogy a kulturális intézmények iránt ellenszenv tapasztalható a „törzslakosság" körében, a „tanítással foglalkozó egyéneket" pedig lenézik Kaposváron. Bírálattal illették a közigazgatás állapotát is. „A város ügyeit egy, csak néhány tagból álló érdekközösség irányítja, magasabb erkölcsi eszme nélkül" - írták. Sőt, hozzátették azt is, hogy „a megyei intézményeken néhány befolyásos családnak elszegényedett vagy uralomvágytól sarkallt tagjai uralkodnak." Kritikus szemléletük szociális, népjóléti kérdésekre is kiterjedt. Kárhoztatták a társadalom közönyét az elesettek iránt, s mindezek következményének tekintették a családot összetartó kötelékek lazulását, az erkölcsi züllést, a cselédsorsúak kiszolgáltatását, a növekvő méretű kivándorlást. A bajok orvoslására megfogalmazták a tennivalókat. Ezek sorában - szemléletükből adódóan - első helyre a kulturális teendők kerültek, s csak ezt követte a társadalmi-közéleti, egészségügyi és az erkölcsi-jótékonysági feladatok megoldása. Kulturális téren első helyen szorgalmazták egy eszméik szószólójaként szolgáló sajtóorgánum létrehozását. S valóban - amit a kortársak csak sejteni tudtak a szabadkőművesek keze volt benne 1903 augusztusától a Kaposvár című lap szerkesztésében. A közművelődés szintjét emelendő, az iskolák és a kulturális intézmények támogatásán kívül a szabadművelődés, a Szabad Lyceum elindítói voltak Kaposváron. Kívánalmaik közt szerepelt, hogy a megyei könyvtár hozzáférhető és használható legyen, a megyetörténeti monográfia létrejöjjön, valamint a múzeumegyesület feltámasztassék. Ezenkívül irodalmi egyesület alakítását, képkiállítások rendezését, zenés dalegyesületek alakítását, a kőszínházépítés ügyének elősegítését tervezték. Elképzeléseik közé sorolták a megyéhez tartozó szellemi nagyságok kultuszának megteremtését, ápolását. A századelő szellemiségéből következően nem maradhatott ki programjukból a magyarosítás kérdése sem Elő kell mozdítanunk a magyarosodást megyénk azon helységeiben, melyeknek lakói nem magyar anyanyelvűek, s Horvátországba szakadt testvéreinket is meg kell tartanunk a nemzetnek." - hangsúlyozták. Észrevették a társadalom félfeudális, avítt jelenségeit: „De vajon társadalmi viszonyaink megfelelnek-e ama magasabb követelményeknek, melyeket egy civilizált társadalomtól várni, egy modern városhoz fűzni lehet és kell? Nem számtalan válaszfal különíti-e el az embert az embertől s teszi lehetetlenné az egyének szabad érvényesülését? Gentry és polgár, polgár és lateiner, adófizető és tisztviselő, bennszülött és jövevény, keresztény és nem keresztény, katona és civil nem a legélesebb ellentétben állnak-e itt egymással szemben, megszégyenítve és semmibe sem véve ama szabadabb eszmeáramlat összes eredményeit, melyeket Nyugat-Európában a 18. század vége inaugurált? Van-e oly közös gyülekező hely, a sörházak és kávéhá* Az 1997-ben megvédett doktori dolgozat második része. Az első rész a Somogyi Múzeumok Közleményei 1998. évi 13. kötetében jelent meg.