Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Bálint Csanád: Bizánc és a 6-7. századi kisszíjjas övek

46 BÁLINT CSANÁD hogy az öv ezen részlete mit ábrázolhatott. A szóban forgó torzó a közzétevő J. Kroger szerint valamilyen különösen magas rangú lovast ábrázolhatott. Feltételezése szerint a szobor Taq-i Bustan-nal egykorú vagy annál későbbi. A jelen munka szempontjából annak van nagy jelentősége, hogy nincsen olyan jel, amelyik arra mutatna, hogy a Nizamabad-i szobor a Taq-i Bustan készülését megelőző időkből származnék. c) Kína Annak lehetőségét, hogy a kisszíjas öv kínai eredetű lenne, eddig csak egyetlen kutató vetette föl s nem is reagált rá senki sem, ami szerintem nem véletlen. Ezen ötlet teljes irrealitása csak akkor derül ki, ha a gondolatmenet valamennyi lépését annak valamennyi részletével együtt végigtekintjük;

60 a követett módszer kutatástörténeti szempontból is roppant tanulságos. N. Mavrodinov releváns régészeti leletek akkoriban még teljes hiánya mellett és a Taq-i Bustan-nal foglalkozó irodalomban való jártasság hiányában is helyesen állapította meg, hogy a kisszíjas öv ismeretlen volt Iránban a 7. sz. (Taq-i Bustan készülése) előtt, ami egy igen szerencsés megfigyelésnek tekinthető. Abból a ma már közismert és elfogadott - tényből indult ki, hogy a turfáni medencében élt 8-9. sz-i ujgurok ábrázolásain ilyen övek is láthatók. Ez viszont az a pont, melytől kezdve az érvelése már teljesen elfogadhatatlanná vált. Ma már aligha lehetne egyetérteni az alábbi következtetésével: „így hát Keletről jött ez a divat Ázsiába",

61 s még kevésbé azzal - az érvelésben itt egy súlyos kronológiai és módszertani bakugrást elkövetve -, hogy azt a türkök hozták volna el Iránba a 6. sz-ban.

62 A kombinációkkal azonban még itt sem állt meg, hanem továbbment: szerinte ugyanebben az időben tűntek el a heftalita hunok Baktriából és Irán szomszédságából, akik az Altájból származtak. Tehát - következtetett N. Mavrodinov - a kisszíjas öv eredetét az Altájban és Kínában kell keresni. Ez utóbbi mondata hemzseg a hibáktól: a „heftalita hun" történetileg pontatlan megnevezés, N. Mavrodinov nyilvánvalóan azért használta, hogy a hunokra történt utalással az Európában elterjedt kisszíjas öv hun eredetével kapcsolatos elképzelését előrevetíthesse; tudnivaló ui., hogy a „hun" ethnoníma - a modern orientalisztika kialakulásáig - sokak számára a „bolgár" szinonimája ill. gyűjtőneve volt. Az pedig köztudott, hogy a heftaliták a mai Észak-Afganisztán területén éltek, uralmuknak 557-ben a türkök vetettek véget. Semmilyen adat sem szól amellett, hogy e nép az Altájból származnék. Ami pedig a dolog régészeti oldalát illeti: az észak-afganisztáni kora középkori ábrázolásokon sem láthatók kisszíjas övek (Bamiyan, Dilberdzin), ez a viseleti darab ott de délebbre is csak a ghaznavida korban (10. sz.) jelenik meg (Lashkari bazar, Nishapur

63

). Ezután N. Mavrodinov egy Han-kori jade övgarnitúrát mutatott be, melyben többek között 2 db egyforma méretű és díszítésű szíjvég van. E szíjvégek felső végének kettős kiflialakú kiképzését a kunágotai, tótipusztai, győri, gátéri, igari avar, a Baksan-Ĉegemvölgyi, kamuntai (Észak-Kaukázus) és a martinovkai (Dnepr-vidék) övveretek alakjához hasonlította. A felsorolt európai leleteket azonban a legjobb esetben is 4 évszázad és 7000 km távolság választja el a most említett kínaitól. Az európai steppei régészetben csak kicsit is jártas kutató tisztában van azzal, hogy micsoda különbség van pl. a kunágotai és a tótipusztai övgarnitúra között, s hogy a martinovkai és kamuntai leletek egymással és az említett avarokkal miben egyeznek és miben térnek el. Mindez már az 1940-es évek elején is érzékelhető volt. Azt pedig N. Mavrodinovnak nem kellett - talán még nem is lehetett - tudnia, hogy a két szíjvég a Kínában jellegzetes, derékon megkötött öv két végét kellett, hogy díszítse,

64 s mint ilyenek, természetesen egyáltalán nem alkalmasak a kisszíjas öv kínai eredetének igazolására. N. Mavrodinov „ázsiai körútja" ezzel nem ért véget. Kína után újból a steppén, méghozzá az altáji Kudyrge leletei között keresi a missing link-et, teljesen alaptalanul kijelentve, hogy e temető övveretei a többi leletnél régebbiek, a szarmata korra tehetők, majd pedig - ismét egy nagy ugrással - a sadoveci és Kiskőrös-városalatti temető 9. sírjának 7. sz-i, martinovkai típusú garnitúráira hivatkozik, végül - közelebbi megjelölés nélkül - a keresi leletek között fedezi föl az „a türk hozzájárulást a szarmata művészetben".

65 (Ez utóbbi gondolat bizarr voltát fölösleges is boncolgatnunk.) Ezután jön a következtetése: a kisszíjas öv az Altájból és (!) Kínából ered, míg a L. A. Maculevic és Fettich N. által elsőként körvonalazott álcsatok köre szerinte nem Bizáncból, hanem az Altájtól D-re eső területről, a török népek őshazájából származnék. N. Mavrodinov most bemutatott elmélete véleményem szerint ma már egyáltalán nem igényel cáfolatot s mindnyájunk előtt nyilvánvaló: az általa felsorolt adatok egyike sem teszi lehetővé, hogy a veretes, kisszíjas övet Közép- és/vagy Belső-Ázsiából származtathassuk. Megnyugtatásul azonban vessünk még egy rövid pillantást Kínára! N. Mavrodinov a kutatás akkori állapotában még nem tudhatta, hogy milyen típusú veretes övek voltak használatban Kínában az I. évezredben, ámbár B. Laufer híres monográfiáját (1912) már akkor is használhatta volna. E műben külön fejezet szól, mégpedig illusztrációkkal és forrásrészletekkel bőséggel kísérve éppen az ő érvéről, a T'ang-kori veretes jade övekről.

66 Már pusztán e könyv adatai alapján is nyilvánvaló: az évezred első kétharmadában Kínában nem használtak kisszíjas öveket. Egy azóta megjelent hatalmas monográfiának köszönhetően ma már ábrázolások tömegén keresztül lehet nyomon követni a kínai viselet történetét a legkorábbi időktől egészen a 20. sz. elejéig.

67 Ebből kiderül, hogy a szóban forgó elem a kínai öveken csak a Sungkorban (960-1270) terjedt el,

68 addig Kínában kizárólag kisszíj nélküli öveket használtak (2. kép 7-2).

69 Kétségtelen: a veretes öveket jól ismerték a Mennyei Birodalomban a Han-korszak (Kr.e. 206 - Kr.u. 220) végétől kezdve,

70 csakhogy ezek sem a típusukban, sem a veretek formájában nem tekinthetők a veretes, kisszíjas