Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)
Horváth János: Rippl-Rónai József Issy-L eveque-i rajzfüzete
RIPPL-RÓNAI JÓZSEF ISSY - U EVEQUE -I RAJZFÜZETE 457 Lázár Béla a következő módon fogalmazta meg véleményét a rajzokról 7 : „Az emberekre rászakadt a szerencsétlenség. A düh és elkeseredés, a félszázados bosszúvágy, a rájuk várakozó szenvedésektől való rémület hatalmasan fellobogó gyűlöletté erősbödött. Hirtelen arra eszméltek, hogy közöttük él egy „boche". Aki járt-kelt közöttük, rajzolta a tájékukat, - mi lehet más, mint kém? A művészre keserves napok virradtak. Mikor először kiment - rátámadtak, majd felnyársalták - felesége szavai nem tudták megnyugtatni a tömeget, mely a kémektől való félelemtől őrjöngeni kezdett: chacun son morceau ! kiáltották és a védtelen művészt szidalmazva bántalmazták. Ennek a rémes órának emléke feldúlta lelkivilágát. Pedig a szenvedések ezzel nem szűntek meg. Heteken át kis kertjükbe temetkezett, de onnét is kiűzték és előbb Macon-ban, aztán Chartreuse-ben, fogolytáborban helyezték el. Mindent elkövetett, hogy igazát megvédje, hogy legalább helyzetén javíthasson. A magyar kormány is közbenjárt, francia művészbarátai, Maillol a szobrász, Denis a festő tanácsokkal látták el, beajánlották újságíró ösmerőseiknek, hogy azok járják ki neki a szabadulás lehetőségét. Végül hosszú, kilenc hónapi zaklatás után, minekutána orvosilag igazolta, hogy katonai szolgálatra alkalmatlan, - kiengedték Svájcba, s onnét aztán hazajöhetett. Ő csakugyan átélt egy darab háborút, - mint önkénytelen különítmény. Ezalatt aztán teleszívta a lelkét benyomásokkal. Különben is rendkívül fogékony a mozgás és az azt kifejező vonal iránt. Kevés művész gyűjtött össze annyi részletmegfigyelést, hogy végül is eljuthasson a legegyszerűbbhöz. Mert ez Rippl-Rónai művészetének legmélyebb titka. A mozgásban lévő, örökös átváltozásban élő természetet figyeli meg, hogy meglássa és megkeresse mindenben a legegyénibb jellemvonást, kitűnő érzékkel a kiadatlan mozdulatok titkai iránt, ami által művészete az egyedül való, ritka gesztusok és a lelkiéletet leleplező mozzanatok titokzatos kifejezései. De mindez nem természethalmozás, - ellenkezőleg, csupa kihagyás, elvonatkoztatás, kiemelés. Mint a gyermekrajznál és a primitív művészetnél, mint a japán és főleg a kínaiaknál látható, csak a jellegzetes hat a képzeletére, - innen egyszerűsége, naivitása, művészetének két fő alapsajátossága. Hogy ezt a jellegzetest kikereshesse, bele kell mélyednie tárgyába. Ezért oly szorgalmas Rippl-Rónai, ő rajzolva tanul, főleg, ha új és ösmeretlen mozgás lehetőségek közé kerül. Nem lephet meg tehát senkit, hogy a francia internáltatását művészileg oly fényesen kihasználta. A izgatott kis francia falu utcája és népessége, ijedelme, a falusi emberek felfokozott lelkiélete, melyben úgy tükröződik a háború, mint a tengerszemben az óceán vihara, - ott állott mindez előtte, egy sereg új mozgás, melyek karakterisztikumait lekapni és megrögzíteni lelki élvezet és megnyugvás volt egyszerre. Közben, mialatt bezárkózott az elátkozott Issy L'Éveque-i kertbe, mely nyugodt volt és csendes és nem fogadott be semmit a távoli harctér borzalmaiból, egy üvegálom kompozíciója ébredt fel lelkében, melyet az Iparművészeti Múzeum számára készített el. Aztán 2. ábra: Issy - L'Éveque korabeli képeslapon
