Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Szapu Magda: Mai ifjúsági csoportkultúrák egy dunántúli városban. A disszertáció tézisei

Mai ifjúsági csoportkultúrák egy dunántúli városban A disszertáció tézisei* SZAPU A kitűzött célok A disszertáció célja a címben jelzett tér- és időbeni közösség vizsgálata, társadalmi gondolkodásának, közös tudásának, struktúrájának feltárása. A jelenkutató folklorisztika eszközeivel, a városi empirikus kultúrakutatásra helyezve a hangsúlyt, modern anyagra építve, korszerű módszerekkel kíséri meg a lehető legteljesebb képet adó elemzést, a közösségi kultúra domináló jelenségeinek funkcionális analízisét. A feladat egy szintetizáló társadalomtörténeti változáskép megrajzolása, az empirikus kutatás eredményeinek elrendezése, figyelembe véve a nemzetközi anyagot is. A dolgozat a tizenéves fiatalok mindennapi életére - elsősorban a szabadidő eltöltésének módjára - ezen belül pedig a szórakozásra - összpontosít, amely része a tömegkultúrának, közösségi jellegű és hagyománya van. Elemzi tárgyi környezetét, a résztvevők cselekedeteit és szemléletmódját. Tekintettel arra, hogy az adott közösség soha nem homogén, a folyamatok nem konfliktusmentesek, a kiinduló pont a különböző struktúrákban (család, iskola, kortárscsoport stb.) élő egyén többszempontú vizsgálata. A szórakozás lokális összetartó erő, önálló csoportonként elkülönülő szórakozó- és gyülekezőhelyekkel. Az adott - saját öntudattal bíró társadalmi csoport korcsoport sajátos szórakozási kultúrájának struktúráját, a kultúraalakulás/alakítás törvényszerűségeit elemzi a disszertáció. A társadalmi-kulturális szempontú vizsgálat a korcsoport szerkezetéhez kötött magatartási és cselekvési mintákat, azok tartalmát vázolja fel a domináns jelenségek kiemelésével, az azonosság és a differenciáltság elemeit figyelembe véve. A szerkezet és a használat vonatkozásait feltáró elemzés eredményeit sémaként, modellként kezeli. A típusok, -kombinációk és -családok felrajzolásánál a terepmunkára alapoz, fogalompárokat állít fel, a különböző szintek felépítésénél egynemű kategóriákat alkalmaz és hasonlít össze azonos szempontok alapján, pontosan definiált fogalmak segítségével. Vizsgálja e típusokon, típuskombinációkon belüli és egymás közötti viszonyokat, összefüggéseket, hiányokat, e hiányok pótlását, az azonosságokat és a különbözőségeket, bizonyos elemek átszivárgását, az újítás lehetőségét, útját. Felhívja a figyelmet a köztes kategóriákra, a nem strukturálható elemekre. Vizsgálja lovábbá a csoporttudat, a „mi" tudat összetevőit, formálását, bizonyos mértékben a megőrzés és a továbbadás lehetőségét. * A Ph. D. értekezés az ELTE - ВТК Magyar és Összehasonlí A program vezetője Voigt Vilmos, témavezető Verebélyi Kinc Témamegjelölés A választott téma tárgyából adódóan a megközelítés szempontjaiban fontossági sorrendet állít fel. Az emberi kapcsolatok felől indulva (egyén - kiscsoport -csoport) - annak formáját és tartalmát vizsgálva - a feldolgozás központi gondolata a divat, a divat megjelenési formái és hatása az ifjúság életfelfogására, életstílusára, életmódjára. A divat pedig nemcsak az öltözködés, a zene, a szórakozóhelyek stb. megválasztásának szabadságát, de a gondolatok szabadságát is jelenti. Kialakít egy csoport-/rétegkultúrát, csoport/rétegdivatot, amely egymástól elválaszt, ugyanakkor új, közös értékrendet, világképet teremt. A divat legfontosabb megjelölő funkciója az uniformizálás, tehát az összetartozás jele. A fogyasztás megannyi divatos formája a meghatározott csoporthoz, réteghez tartozás jelzése. A csoportazonosulás, a „mi" tudat - közös magatartás, tartalom, érték, norma - közvetítői olyan kulturális dolgok, mint pl. a zene, a ruházat, a nyelv és a nem szóbeli kommunikációk: pl. gesztusok, üdvözlési módok, vagy a mindennapi kommunikáció, mint például a szórakozás. A kultúra egyes elemei, jelenségei jelként funkcionálnak (pl. az öltözet, kellékek, kiegészítők, jelvények, tetoválás, smink, hajviselet, színek, anyagok, a viselés módja, nemesfémek, tükrök, maroktelefon, beteges fogyókúrázás, testépítés, támadó-védő sportok űzése, márkajelzések), anyagi valóságuk ideológiai valóság jelentésévé változik, szimbólummá lesz. A feladat e kapcsolatok tartalmi, formai és funkcionális hálójának minőségi és mennyiségi elemzése. A disszertáció nem vállalkozhat teljes körű elemzésre, hazai és nemzetközi összehasonlító vizsgálatokra, csupán a jobb megértés, az értelmezés szempontjából sorol példákat. Vázlatosan felrajzolja az előzményeket a társtudományok segítségével a vonatkozó társadalomtörténeti ill. a zenetörténeti anyag figyelembe vételével, és kísérletet tesz a változásvizsgálatra. Az ifjúsági kultúrát, azon belül a fiatalok elkülönülő csoportjainak kultúráit - szemben a társadalomtudományokban meghonosodott „szubkultúrával" - mi olyan egymás mellett élő, azonos időkeretben létező, és azonos értékű kultúrákként értelmezzük, amelyek együttesen alkotják az ifjúsági kultúrát. Tesszük mindezt függetlenül attól, hogy e kultúra/kultúrák nemcsak a felnőttekkel, de gyakran egymással is szemben állnak. Folklorisztika doktori program keretében készült el 1999-ben.