Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Csákányi Zoltán: A somogyszentpáli hímestojás

436 CSÁKÁNYI ZOLTÁN 1. ábra: A festőké előkészítése és a viasz megolvasztása 2. ábra: A tojás hímzése kislicával 3. ábra: Meghímzett tojások a festőlében 4. ábra: Az elkészült hímes tojások Somogyszentpálon az elkészült hímesekből nem tettek el mintadarabokat a következő évre, de még csak le sem rajzolták őket. A díszítmények csupán a tojáshímző asszonyok emlékezetében őrződtek meg, így az édesanyáknak és az idősebb asszonyoknak nagy szerepe volt a minták átörökítésében: „ ... (a mintákat) édesanyámtól, meg a régi öregektől, hát a mamáktú tanultam. Egyiktül is, meg a másiktól is, akitül láttuk."

12 így érthető, hogy saját ötletből merített mintagazdagodásra, új minta bevezetésére nem találtam példát, pedig erre több lehetőség is adódik. Gyimesfelsőlokon (Csík m.) például, ahol az archaikusnak tekinthető geometrikus minták még ma is közismertek és gyakran írják őket az egyik tojásíró asszony egyszerűen úgy alkotott új mintát, hogy a régi fajta, fejrevaló szőrkendőkre készített hímzést egyszerűen átmásolta a tojásra: „Itt kezdtük először írni, átmásoltuk a kendőről ..."

13 A kendő neve - delénkendő (7. rajz) - egyben a minta nevévé is vált. „... a delénkendő ... új minta, az nem volt régebb."

14 Szintén gyimesi példával szemléltetem a mintapusztulás folyamatát, mely minden bizonnyal ugyanolyan kísérőjelensége a tojásdíszítésnek, mint az új minták születése, de sajnos erre sem találtam somogyszentpáli adatot. Egy idős gyimesközéploki asszony panaszolta, hogy „... a fiatalasszonyok ... egyet (mintát) nem tudnak írni, azt az utavesztettet ... ezt nem tudják a menyecskék írni."

15 Mivel ez a minta valóban bonyolult és nagy figyelmet igényel a megírása, lassanként kiszorul az élő mintakincsből. (8. rajz) Az elkészült hímesek a húsvéti időszakban, akárcsak más vidékeken Somogyszentpálon is többféle funkciót töltöttek be a falu életében. A gyerekek nagyszombaton fűből „nyúlfészket" készítettek, melyet másnap már korán reggel felkerestek. Természetesen a „nyúl" addigra már elhelyezte az ajándékait. „Afő ajándék az a hímes tojás volt, vagy piros tojás."

16 Szintén nagyszombaton a húsvéti vacsoránál a család általában hímes tojást is fogyasztott: „Az ritkaság számba ment, amikor nem festett tojást bontottunk meg." Később a hímes tojások mellett a sima főtt tojás is helyet kapott.

17 A húsvét vasárnapi ételszentelésre készített eledelek között érthetően ismét szerepelt a hímes tojás is. Ételszentelés után a szentelt étellel rohantak haza a hívek, mivel azt tartották:„Aki hamar hazaér, az azon a nyáron jól tud kapálni."

18 Somogyszentpálon, akárcsak egész Somogyban nem volt szokás a locsolás,

19 helyette húsvét „... másnaptyán meg litányija volt, és akkor a templom előtt ott összegyűlt az egész falu népe, a sok apró gyerek, aztán egyik rokony a másiknak hímes tojást adott, a kisgyerekeknek. (...) Nem ám szatyorba meg táskába, má most utóbb igen, hanem zsebkendőbe. Nagy zsebkendőbe, cifra zsebkendőbe összefogva, és vittük a hímes tojást."

20