Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Imrő Judit: A református vallás szakrális tárgyai a Belső-somogyi egyházmegyében

424 IMRŐ JUD!T 2. ábra: Keresztelés. Biczó A. grafikája. A „tartó" keresztanya mellett áll még egy nőrokon - fiatalasszony, nagylány, de lehetett iskolás korú kislány is - aki kibontja a baba fejét a főkötőből vagy a sapkából, illetve letörli a vizet a baba homlokáról, A napjainkban is meglévő keresztelési szertartás, mely szerint a gyermek fejére a lelkipásztor a keresztelő kancsóból néhány csepp vizet önt, a feje alá pedig a vízfelfogó- vagy keresztelőtálat tartja, 1733-tól van egyházi gyakorlatban. Ekkor jelent meg Zoványi György püspök Liturgiája, amely előírja a keresztelőedények - kancsó és tál kötelező használatát. Az előző időszakban többféleképpen szolgáltatták ki a keresztségét: a katolikus templomokból kialakított református templomokban a keresztelőmedencéből, amelyből a lelkész egyszerűen meglocsolta a kisbabát. (TENKE S., 1991. 126.) Benedek Sándor szerint a 18. századig urvacsorakehelyból kereszteltek. (BENEDEK S.,1971. 161.) A tárgyak ismeretében a keresztelőkannával való keresztelés korábbi, illetve nem tekinthető kizárólagosnak a kehelylyel való keresztelési mód. Erre példa a Pápai Református Gyűjtemény Múzeumában őrzött finom mívű, karcolt évszáma szerint 1700-ban öntött magyarladi ón keresztelőkanna, amely még a bortartó kannák mintájára készült, de kicsi űrtartalma a keresztelésre való használatot támasztja alá. Magyar nyelvterületről a legrégebbinek ismert keresztelőedény a Nemzeti Múzeumban őrzött, 1635-ös évszámozású keresztelőkancsó, amelyet Miskolci Bálint híres debreceni ötvös mester készített a szikszói egyházközség megrendelésére (TENKE S., 1990. 127.) Úrasztali edények és textíliák Az úrasztali edények a református gyülekezetek legféltettebb kincsei. „Szent célra", azaz a sákramentumok kiszolgáltatására készítették vagy ajándékozták ezeket a tárgyakat. Ide tartoznak az úrvacsora osztás kellékei, - bortartó kanna, kehely, kenyértartó tál, valamint a kereszteléshez szükséges keresztelőkancső és vízfelfogó tál. Az úrasztali edények - latin szóval klenódiumok anyaguk szerint változatos képet mutatnak. Az 1561-62-ben tartott debreceni zsinat Egervölgyi Hitvallása kimondja: "Mindenféle edényeket, akár üveg, fa, arany, ezüst, cserép, réz vagy bármely fémből készültek, elfogadunk" (TAKÁCS В., 19992 .15.) Ezt