Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Lelkes A. - Horváth Gy. 2000: Adatok a Kis-Balaton kisemlős faunájához, különös tekintettel az északi pocok (Microtus oeconomus) előfordulására

ADATOK A KIS-BALATON KISEMLŐS FAUNÁJÁHOZ, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AZ ÉSZAKI POCOK (MICROTUS OECONOMUS) ELŐFORDULÁSÁRA 365 KóVef/cezfefése/f A Kis-Balaton területén a több mint 30 év különbséggel elvégzett két kisemősfaunisztikai vizsgálat fontos alapállapot-felmérésnek tekinthető. SCHMIDT (1967a) már kiemelte a terület faunisztikai értékét, valamint gyöngybagoly köpetgyűjtési és elemzései eredményeként hangsúlyozta, hogy a Kis-Balaton bagolypárjai az emberi településektől távolabb találhatók, így a zsákmánylista kvalitatív összetételét kevéssé befolyásolja a települések közelsége. Mind az 1960-as, mind az 1990-es években kimutatott kisemlősközösségek jól reprezentálják a Kis-Balaton élőhelyegyütteseinek kisemlősfaunáját, kimutatták a két védett pocokfaj (M. oeconomus és M. agrestis) együttes jelenlétét. Az évenkénti mintákat elemezve SCHMIDT (1967a) adatainál szignifikáns különbségek adódtak a minták diverzitása között, valamint mindkét mintasorozatot tekintve az egyes prédaállatok relatív arányában is voltak különbségek. Azonban fontos tény ezen különbségek értékelésénél, illetve a következtetések levonásánál, hogy a minták nagysága (köpetszám), a mintavételi gyakoriság (az éven belüli gyűjtések száma), a terület reprezentativitása (költőpárok, köpetgyűjtési helyek száma) meglehetősen különböző volt. A két felmérés összesített adatsora két taxon kivételével homogénnek bizonyult, ami első megközelítésben azt jelenti, hogy több mint harminc év elteltével a Kis-Balaton területéről indirekt úton kimutatható kisemlősfauna nem változott. Azonban ha az esetleges finomabb különbségeket, egy-egy fajpopuláció népességében, állományában bekövetkező ingadozásokat kívánjuk monitorozni, a lehetséges pozitív, vagy a negatív trendet kimutatni, akkor ezeknél a mintavételeknél gyakoribb és hosszabb távú köpetgyűjtésekre van szükségünk. A csapdázásokat tekintve is az egyik leggyakoribb kisemlősfaj a S. araneus volt. Szinte valamennyi gyűjtési helyről előkerült, változatos biotópokból. A Simonszigeten a csalánban, galagonyabokrok alatt ugyanúgy csapdába került, mint a tocsogós nádasban. Hasonlóan, a legtöbb helyen csapdába került a S. minutus is bizonyítva, hogy a két faj élőhelyigénye nagyon hasonló. A száraz nádasokban, a töltések közelében gyakori volt a N. fodiens és fogásszáma nem víz közelében, hanem a legsűrűbb nádban volt nagyobb. A cickányok közül a C. leucodon volt a legritkább, a szigetek legszárazabb részein került csapdába, tehát ezek a felmérések is kimutatták, hogy élőhelyigényét tekintve jól elkülönül a Sorex fajoktól. Az Apodemus fajok közül az A. agrárius domináns faja a területek rágcsálóközösségének, az összes csapdával fogott állat 34 %-a. A magassásastól a szigetek legszárazabb részéig mindenhol nagyon gyakori, alátámasztva a habitatszelekciójáról írt korábbi tanulmányt (ZEJDA 1967). A hazai pocokformák (Arvicolinae) gyakorisága eloszlása teljesen más itt, mint más jellegű területen. A máshol leggyakoribb mezei pocok (M. arvalis) csak a nagyobb szigeteken és peremterületeken él. Jelentős mértékben a két jégkorszaki reliktum pocokfaj képviseli az alcsaládot. A M. oeconomus a Simon szigeten és a Kis-Diás szigeten volt kifejezetten gyakori. Annak ellenére, hogy a Kis-Diás sziget nagyon kis terület és a környezete 4 éve el lett árasztva, megmaradt egy állomány. Kérdés, hogy mi lesz ezzel a teljesen elszigetelt állománnyal 5-10 év múlva. A fajösszetétel szempontjából tehát legváltozatosabbak a nagyobb szigetek (Simon sziget, Papkert), mivel a lábuknál nádas, magassásas található, ami a különböző gyomtársulásokon, galagonya és rekettyebokrokon keresztül megy át erdőbe, facsoportba. A keskeny, mindkét oldalról vízzel határolt töltéseken - már a kisebb területüknél fogva is - minimális fogásszámban jelentek meg a kisemlősök. Ezek a csapdázások elsősorban faunisztikai megközelítésben hoztak eredményt. Kimutatták a gyakori védett cickányokat és a két védett pocokfajt. Azonban a varianciaanalízis eredménytelenségét elsősorban a kis mintavétel okozta. Ahhoz, tehát, hogy egy élőhelyen a kisemlőspopulációk dinamikájáról, a kimutatott kisemlősközösségek változásának időbeli mintázatáról tudjunk elfogadható eredmény produkálni, az egy-két napos, kevés csapdával végzett felmérések nem elfogadhatók. Ezek eredménye mindig csak faunisztikai szinten mond valamit, a változások detektálására nem alkalmasak. A II. ütemen a vízszintemelés a kisemlősök szempontjából több változást vonhat maga után, mint a növekvő vízszint, amely a magasabb térszínek felé kényszeríti őket. A szigeteken az állománynagyság várhatóan megemelkedik, majd csökkenés, esetleg kipusztulás várható. Ugyanakkor a vízhez kötött fajok (vízicickányok) megjelenhetnek ott is, ahol eddig nem voltak. A

II. ütem egy része viszont már el lett árasztva, itt már csak a változások eredményeit láthatjuk, az ezt megelőző időszakról nincs információ. A további változások nyomon követése érdekében standard csapdasorokat kell felállítani, növelni kell a csapdaéjszakák számát a szigeteken és a korábbi mintavételi helyeken. Ez segít az egyes fajok ökológiai igényének megállapításában és adatokat szolgáltat a vándorlás mértékének megállapításához is. A rágcsáló-közösségek egyedszámának alakulását több tényező befolyásolhatja, mint pl. a betegségek, a predáció, az abiotikus tényezők - időjárás, habitat-struktúra - a denzitásfüggés, a populációk közötti interakciók. Ezen tényezők részletes vizsgálata eredményezheti az állatközösségek működésének jobb megértését, amihez természetesen a monitorozási munkát tovább kell folytatnunk. Köszönetnyilvánítás A felmérések elvégzésének lehetőségéért köszönetet mondunk a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóságának és az OVIBER-nek, akik anyagilag támogatták a Kis-Balaton természetvédelmi biomonitoring program beindítását.