Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Lelkes A. - Horváth Gy. 2000: Adatok a Kis-Balaton kisemlős faunájához, különös tekintettel az északi pocok (Microtus oeconomus) előfordulására

ADATOK A KIS-BALATON KISEMLOS FAUNÁJÁHOZ, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AZ ÉSZAKI POCOK {MICROTUS OECONOMUS) ELŐFORDULÁSÁRA 363 4. ábra: Lelkes (1996-1998) adatai alapján elvégzett diverzitási rendezés 5. ábra: A két mintavételi sorozat összesített adatai alapján elvégzett diverzitási rendezés Elevenfogó csapdázások (1996-1998) A hat csapdázásos mintavételi helyet tekintve öszszesen 16 kisemlősfajt sikerült megfogni. Ebből 5 cickány (Soricidae) és a 11 rágcsáló (Rodentía) faj került elő. A területek, mint azt a bagolyköpetek eredményei is mutatták alkalmas élőhelyei elsősorban a vörösfogú cickányoknak, a csapdázásnál is nagy fogásszámban kerületek elő. Mivel több rágcsálófajnál kisebb számú, vagy egyáltalán nem volt fogás, ezért a cickányok fogásszámait külön, grafikusan ábrázoltuk, míg a rágcsálók évenkénti fogásszámait táblázatokban adtuk meg. Első érdekes eredmény, hogy a Kis-Diás szigeten egyik évben sem sikerűiét cickányt fogni (6. ábra). Minden évben a S. araneus és a S. minutus esetében volt a legtöbb fogás, amelyek főként a Papkert és a Simonsziget mintavételi pontjain voltak domináns fajai a cickányközösségnek. Minden évben megjelentek a Neomys fajok is, de sokkal kisebb fogásszámban, mint a Sorex-ek. Egy esetben 1996-ban, csak a Simon-szigeten а C. leucodon is csapdába került, amit az eredményezett, hogy az itt kijelölt mintavételi transzekt egy része szárazabb élőhelyet is érintett. A második két évben azonban itt sem sikerült megfogni, ami valószínűleg a mintavétel rövidebb idejének, azaz a csapdaéjszakák kisebb számának is köszönhető. A fogásszámok láthatóan csökkentek 1997-ben és 1998-ban, ennek azonban az az oka, hogy csapdaéjszakák száma már 1997-ben kevesebb volt, mint 1996-ban és 1998ban tovább csökkent. A mintavételi helyek és évek öszszehasonlításához tehát kiszámoltuk a 100 csapdaéjszakára eső fogásszámokat. Csak a cickányok fogásindexeit felhasználva az ANOVA egyik évben sem adott szignifikáns különbséget a hat mintavételi hely fogási eredményessége között (F = 0.726-1.582, NS). A rágcsálók esetében mindegyik mintahelyen és vizsgálati évben is az A. agrárius volt a domináns faj (46. táblázat). A nagy fogásszáma utal arra, hogy az egerek közül ez a faj preferálja leginkább a vizes területeket, ugyanakkor őszre populációi jelentős arányú létszámnövekedést mutatnak. Fontos eredménye a csapdázásnak a M. oconomus regisztrálása, amely fajnak különösen a Kis-Diás és a Simon-szigeten volt nagyobb fogásszáma. A M. agrestis már nem került elő mindegyik helyről, a két faj jelentős együttes megkerülése is a Simon-szigetre voltjellemző. A rágcsálók 100 csapdaéjszakára számított fogásszám-indexei alapján is mindhárom évet tekintve összehasonlítottuk a mintaterületeket, azonban az ANOVA a mintahelyek egyik párosításában sem mutatott ki szignifikáns különbséget (F = 0.509-1.613, NS). A hat mintaterület fogási 6. ábra: A cickány (Soricidae) fajok fogásszám értékei a hat mintavételi helyen 1996-1998-ban