Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Fenyősi L. 2000: A Barcsi Borókás madarainak bibliográfiája (1937-1999)

FENYŐSI LÁSZLÓ 159. Csóka Corvus monedula 10, 18. RE 160. Vetési varjú Corvus frugilegus 7, 18. RE 161. Dolmányos varjú Corvus corone comix 7, 10, 18. AF-RE 162. Holló Corvus corax 2,7, 10, 13, 18. RF Seregélyfélék Sturnidae 163. Seregély Sturnus vulgaris 7, 10, 18,40. RF Verébfélék Passerídae 164. Házi veréb Passer domesticus 18. AF-RE 165. Mezei veréb Passer montanus 7, 18. RF Pintyfélék Fríngillidae 166. Erdei pinty Fringilla coelebs 7, 10, 18,40. RF 167. Fenyőpinty Fringilla montifringilla 10, 18. RE 168. Csicsörke Serinus serinus 10, 18. AF-RE 169. Zöldike Carduelis chloris 7, 10, 18,40. RF 170. Tengelic Carduelis carduelis 7, 18. RF 171. Csíz Carduelis spinus 7, 18,24. AF-RE 172. Kenderike Carduelis cannabina 7, 18,40. RF 173. Zsezse Carduelis flammea 18. RE 174. Keresztcsőrű Loxia curvirostra 18. RE 175. Süvöltő Pyrrhula pyrrhula 7, 18. RE 176. Meggyvágó С coccothraustes 7, 10, 18,40. RF Sármányfélék Emberízidae 177. Hósármány Plectrophenax nivalis 13. AE 178. Citromsármány Emberiza citrinella 7, 10, 18,40. RF 179. Nádi sármány Emberiza schoeniclus 18. RE 180. Sordély Miliaria calandra 7. 18. AF-RE Értékelés Eredményeim szerint a Barcsi Borókás területén az 1930-as évek óta napjainkig bizonyítottan 180 madárfaj fordult elő (2. táblázat). A megfigyelt fajokból rendszeresen (évente) 75, alkalomszerűen (nem minden évben) 23 fészkel. Vonulása, telelése és kóborlása során további 82 madárfajt figyeltek meg, ezek közül rendszeresen 35 keresi fel a területet. Ritka vendégnek számít az a 35 madárfaj, melyeknek max. öt előfordulása ismert. Végül, az utóbbi 15 évből nincs adata 12 madárfajnak, őket eltűnt fajnak tekintem (3. táblázat). Rendszeresen előfordul, rendszeresen fészkel 75 Rendszeresen előfordul, alkalomszerűen fészkel 23 Rendszeresen előfordul (átvonul, téli vendég) 35 Alkalomszerűen előfordul, ritka vendég 35 Eltűnt faj 12 Összesen: 180 3. táblázat: A Barcsi Borókás területén előforduló madarak sátusa A terület élőhelyeinek minőségében beállt változások és fenti eredmények ismeretében röviden összegzem a Borókás madárközössége összetételében tapasztalt fontosabb változásokat, trendeket: - A terület egyik legjellegzetesebb élőhelytípusa a homoki legelőerdők, borókás homoki gyepek és „rétek". Mivel a mindenkori erdőgazdálkodók ezek felszámolásában voltak érdekeltek, tevékenységüknek köszönhetőek a napjainkban is meglévő, nagy kiterjedésű fenyvesek. Érdemes megjegyezni, hogy a nyílt területekhez kötődő, a Borókásban egykor fészkelő ugartyúk utolsó észlelése (1974-75-ben) fiatal fenyőtelepítésben volt. A homoki gyepek és legelők egyéb madárfajainak állománya szintén jelentősebb lehetett mint napjainkban, bár az erdők tarvágásos használata némelyek számára új fészkelőhelyeket is jelent (pl. lappantyú, erdei pacsirta). A Borókásban folytatott legeltetés és legelőerdő-gazdálkodás mintegy három évtizede megszűnt, a legelőket vagy beerdősítették, vagy maguktól spontán beerdősültek. Az öreg fákból (is) álló legelőerdők karakterfajainak eltűnésében, vagy megfogyatkozásában e hatások nem elhanyagolhatók. Teljesen eltűnt a szalakóta; már nem költ a területen vörös vércse és kabasólyom (a 70-es években még 3 pár, illetve 1-2 pár fészkelt), sőt kóborlóként is ritkák; továbbá zöld küllő és búbosbanka is csak néhány párban fordul elő. - A Borókás számos homoki élőhelyének fenyővel történő beerdősítése már e század első negyedében elkezdődött. A fenyőállományok a 80-as évek végére a védett terület mintegy 40 %-át borították, azóta arányuk lassan csökken (hótörések, más fafajok preferálása, erősödő természetvédelmi törekvések). A nagy kitérje-