Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)
Józan Zs. 2000: Külső-Somogy méhszerű (Hymenoptera, Apoidea) faunája
KÜLSŐ-SOMOGY MÉHSZERŰ (HYMENOPTERA, APOIDEA) FAUNÁJA 323 1 er; Mernye: falu ter., 1973. VI. 28., 1 о"; Siófok: Kilitiszőlőhegy, 1996. VII. 14. 3 v, 2 9, a Melilotus officinalis, Carduus acanthoides és a Knautia arvensis virágán. - Európában élő ritka faj, magyarországi előfordulásai főképpen a Dunántúlon vannak (Zselic, Dráva-völgy, Velem, Bakony), de előkerült a Tisza-völgyben, Bátorligeten és az Aggteleki NP-ban is. Stelis signata (Latreille, 1809)-Látrány: védett rét, 1999. VIII. 22., 1 o". - Melegkedvelő európai faunaelem. Közép-Európában szélesen elterjedt. Nálunk legtöbb lelőhelye a Dunántúl hegységeinek hegylábi övezeteiben található, de megtalálták a Kiskunságban is. Somogyban csak homokterületeken került elő. Dioxys trídentata (Nylander, 1848)-l_átrány: védett rét, 1998. VII. 22., 1 ; Somogygeszti: Gamási-patak völgye, 1981. VI. 14., 10 я , a Lotus corniculatus virágán. - Európai elterjedése az előző fajhoz hasonló. Magyarországon túlnyomórészt a Mecsekből, a Balaton-felvidékről és a Kiskunságból ismert. Chelostoma distinctum Stöckhert, 1929-Balatonszemes: Bagó-domb, 1989. VII. 4.; Kaposfüred (Kaposvár): Deseda, 1982. V. 29.; Toponár (Kaposvár): Deseda, 1985. V. 26.; 1998. VI. 28.; Látrány: Öreghegy, 1991. VI. 16.; Magyaregres: Gombás-erdő, 1980. VII. 8., 7 , a Camapanula patula és С persicifolia virágain. - Európa déli és középső területein élő faj. Hazánkban régebben három lelőhelyét ismertük. Az utóbbi évtizedekben a hegy- és dombvidékeken sokfelé ekőkerült a Zempléni-hegységtől az Őrségig. Az Alföldön két helyen gyűjtötték. Chelostoma ventrale Schletterer, 1889-Balatonlelle: Tabán, 1985. VII. 5., 1 o", 1 9; Kaposfüred (Kaposvár): Deseda, 1983. VI. 25., 1 9; Mernye: Mező u., 1987. VII. 1., 2 9; Somogyacsa: falu ter., 1991. VI. 2., 1 &., az Achillea millefolium és a Lotus corniculatus virágán. - Pontusi faj, a nedvesebb és hűvösebb biotópokhoz ragaszkodik. Közép-Európa délkeleti tájain terjedt el. Magyarországon a hegy- és dombvidékeken számos lelőhelye vált ismertté az elmúlt évtizedekben. Herides rubicolus Perez, 1890-Balatonlelle: Balatonpart, 1987. VII. 9., 1 o"; Siófok: Töreki, mocsárrét, 1953. IX. 1-4., 1 9, Leg.: Sólymosné, az Inula britannica virágán. - Melegkedvelő mediterrán faj, mely hazánkban a nemzeti parkok és tájvédelmi körzetek kutatása során kerül elő a Kiskunságban, a Béda-Karapancsa TK-ban és a Balaton környékén (9. ábra). Hoplitis acuticornis (Dufour et Perris, 1840)-Balatonszárszó: Eb-hegy, 1987. VI. 16., 1 9; Balatonboglár: Buga-szeg, 1990. VI. 12., 1 o"; Balatonszemes: Bagódomb, 1988. V. 28., 1 9; Gölle. Falu ter., 1990. V. 5., 1 9; Osztopán: vasútállomás körny., 1975. V. 22., 1 9; Somogygeszti: Gamás-patak völgye, 1971. V. 19., 1 9., a Vicia teniufolia, Salvia nemorosa, Trifolium repens virágán. - A mediterráneum északi részén elterjedt, Közép-Európában csak a déli tájakon gyűjtötték. Magyarországon túlnyomórészt a hegy- és dombvidékeken került elő, az Alföldön kevés helyről ismerjük. Hoplitis tenuispina (Alfken, 1937)-Mernye: Alsó-szőlő, 1972. VII. 5., 1 o", 1973. VI. 29., 1 o\, a Lotus corniculatus virágán. - Olaszország északi részéből és a Pannon-medencéből ismert igen ritka faj. Hazánkban csak Pécs környékén, a Villányi-hegységben a Zselicben, Németkéren, Őrszentmiklóson és a Balaton-felvidék két pontján került elő. 10. ábra Anthocopa tergestensis (Ducke)
