Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Stamler Imre: Hatalom és vas. Miért kutatjuk a fejedelmi vaskohászati telepeket Somogyban?

HATALOM ÉS VAS MIÉRT KUTATJUK A FEJEDELMI VASKOHÁSZATI TELEPEKET SOMOGYBAN? 239 a felfedezés tudományos jelentőségével, a lelőhely bemutatásának fontosságával, védelmével eleve nem lehettek tisztában. Ezt szakembernek kell javasolnia. Ha a bodrogi vaskohászati műhely csupán nemzetségi hagyaték, akkor valóban nem kell és nem lehetne belőle ereklye egy nemzeti történelmi emlékhelyen, hiszen a fontosságot az adja, hogy itt fejedelmi hatalmat, uralmi rendet bizonyítunk. 1988-ban világosan leírtam, hogy a vasmüvességet a fejedelmek úgy monopolizálták hatalmuk érdekében, mint a sótermelést, ezért Bú-Bodrogon is valamelyik fejedelemnek volt vaskohászati telepe ugyanúgy, mint Bogát környékén több helyen, vagy Fajszon, Harkánál, Berecskánál, Vityán és máshol. így ezeknek a lelőhelyeknek az a mondanivalója, üzenete, mint a kínai agyaghadseregnek, Li-San hegynél, vagy Salamon király templomának Jeruzsálemben, vagy a viking hajóknak Osebergben. A vaskohászati telepek az első magyar uralkodók hatalmáról szóltak, a honfoglalók kultúrájáról, társadalmi rendjéről. Ezt kezdettől a legjelentősebb történészeink és tudósaink értették meg. Idéztem már Heckenast Gusztávot. De megtehetném ezt Bakay Kornél, Szász Zoltán, László Gyula és mások véleményének közlésével is. Csupán Győrffy Györgyöt idézem: „Olvastam a Históriába írt cikkét a fajszi felfedezésről. Komoly bizonyíték ez arra, hogy nem csak pitykékkel, kardokkal, fegyverekkel lehet hatalmi központokat fellelni, hanem az ezek anyagát előállító vasolvasztó telepek feltárásával és bemutatásával is. Ezért a felfedezésért a magyar tudományt hálára kötelezi." Sajnos felfedezésünknek ezt a jelentőségét a régészek mindmáig nem értik. Ezért nem tudták megfogalmazni mindmáig, hogy miért kell a vasolvasztó telepeket őskohászati múzeumban és nemzeti történeimi emlékhelyeken védeni és bemutatni a világnak. Az ásatásvezető régész 1999. elején tanácskozásunkon a múzeum nevében arról szólt, hogy a bűi őskohászati műhely nem olyan jelentős, mint az itt általa feltárt XIII. századi monostor és templom, ezért nem a műhelyt, a kohókat kell bemutatni a millenniumi évfordulón. Hatására Bodrog polgármestere csatlakozott a „múzeum álláspontjához." Azt mondta, hogy rám a továbbiakban nincs szükség a tanácskozáson. Költő László a múzeum nevében közölte, hogy a minisztériumba küldött felterjesztésünkkel egyetértettek, és a hivatalos pályázatot ennek megfelelően kell elkészíteni. Avasolvasztó műhelyt indokolt múzeumba tenni, és megfelelő pénzügyi fedezet esetén a monostort és a templomot is az emlékhely részeként lehet bemutatni. Ezt a javaslatot a polgármesterek, a megyei vezetés elfogadta. Ügyünk ekkor nem bukott el. Magyar Kálmán azonban a tanácskozás után két héttel (1999. február 12.) tanácskozást szervezett Bodrog polgármesterével nélkülünk, és lényegében ügyünk ellen. Ezért utána a bodrogi önkormányzati vezetőkkel tanácskoznom kellett és ismertettem álláspontunkat. A történtek után egyértelművé vált, hogy Magyar Kálmán ásatásvezetőként át akarja venni tőlem és alapítványunktól azt a szerepet, ami tíz év óta a miénk. Időközben sajnos az ásatás másik régészével, Gömöri Jánossal is megváltozott a kapcsolatom. Nem tudta elfogadni, hogy alapítványunk a somogyi kutatási programot fogadta el, és hogy a kuratóriumban vezető szerepet kaptam a szakmai munka irányítására, eszmeiségének meghatározására. Kutatási szerepemet megkísérelte eljelentékteleníteni és megszűnt köztünk az a segítőkész, bizalomteli viszony, ami évekig volt. Bebizonyosodott, hogy főképp azért kellettem kutatásához, hogy leletbejelentőként felkutassak számára telepeket. Meg akarta tiltani, hogy a felfedezésről, a kohókról, a leletekről közös kutatásunkról nyilatkozzam, írjak, mert szerinte ezt csak régészek, az ásatás vezetői tehetik meg. Történészként ne kontárkodjak bele a régészek dolgába. Amikor a kuratóriumban ezt a magatartást kifogásolták, azzal védte álláspontját, hogy neki Fajszon semmi szüksége nem volt az én tanácsaimra, javaslataimra, észrevételeimre, neki elég volt annyi, hogy megmutattam a lelőhelyet. Ha valaki megtekinti a fajszi múzeumban kiállításunkat, melyet ő írt és szerkesztett, akkor ott ezt a szemléletet tetten érheti. Én ott kutatóként említést sem kaptam, és szó sincs arról, hogy a lelőhelyeket miért fedeztem fel, miért kezdeményeztem a múzeumot és az emlékhelyet. Erről a Kohászatban írt cikkében sincs szó. A Históriában írt írásában ez az egyoldalúság és kirekesztés azért nem érvényesült, mivel a szerkesztők tőlem is írást kértek, és meggyőződtek kutatási szerepemről, teljesítményemről. Glatz Ferenc úgy írt a fajszi kutatásról, mint ahol sikerült a céhszemlélet korlátjait ledönteni. A céhszemléleti korlátok Bodrogon újra elénk kerültek, amikor kuratóriumi ülésen az ásatásra Gömöri Jánost felkértük. Sütő Zoltán kifogásolta, hogy a régész nem akarja, hogy az ásatáson részt vegy^,.. cl volt a válasz: „Nekem nincs szükségem Stamler imre javaslataira, szakmai véleményére, mert három évtizedes gyakorlatom, felkészültségem alapján elég, ha egy salakot és a helyszínt látom, máris tudom, mit kell tenni, mekkora a lelőhely fontossága, értéke és jelentősége." Fajszot ugyanúgy ítélte meg bizonyítékaim átadása, megmutatása és a lelőhely megtekintése után, mint én. Bű-Bodrogon azonban ez nem így volt. Hiába hívtam ide többször is, a kitűnő régész nem fogadta el álláspontomat, nem látta a telepet fejedelmi hagyatéknak, és olyan jelentősnek, mint ahogy én. László Gyula egyik televíziós nyilatkozatában azt mondta a riportereknek a somogyi, benne a fajszi és a bodrogi felfedezésről: „Ezek történelmi és régészeti jelentőségét a magyar tudomány is, legnagyobb tudósaink is csak évtizedek múltán fogják jelentőségének megfelelően méltányolni. Ezért türelmesnek, kitartónak kell lennie a felfedezőknek, a kutatóknak és össze kell fogniuk, mert az a feladat, amit felvállaltak, óriási jelentőségű." Ha Gömöri János és más régészek felismerték volna a bodrogi fejedelmi vasolvasztó telep fontosságát, akkor 1988. óta kezdeményezhették volna a feltárást és a régész elvállata volna 1998. tavaszán is az ásatás vezetését. Ehhez nem kellett volna Magyar Kálmán segítsége sem. Igazolni tudom, hogy hozzám írt levelei-