Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Stamler Imre: Hatalom és vas. Miért kutatjuk a fejedelmi vaskohászati telepeket Somogyban?

230 STAMLER IMRE tisztelik egymást, bizalom van köztük, és nincs bennük kisajátítási törekvés, szakmai gőg. Jellemző volt első kérdésük. „Hogy merült fei benned az a képtelen gon­dolat, hogy a X. században Somogyban fejedelmi vas­kohászati telepeknek kellett lenniük és ezeket fel aka­rod tárni és be akarod mutatni a világnak?" Több órát beszélgettünk erről... Őszintén sajnálom, hogy köztem és a velem dolgo­zó régészek közt nem alakult ki az a bizalomteli, őszin­te viszony, ami elődeinknél volt. Ennek legfőbb oka az volt, hogy engem a régészek nem kutató-társnak akar­tak a munkába bevonni, hanem valamiféle leletbejelen­tőként, akinek semmiféle kutatói jogai nem lehetnek. Sokan kontárként bántak veiem. Ezért, amikor információimat átadtam nekik, majd megmutattam a lelőhelyeket, akkor már nem akartak velem többé „közösködni," elzártak lelőhelytől, a lele­tektől és információkat sem adtak számomra. Mindezt a régészeti törvényre hivatkozva tették. A publikálás­ban sem akartak „közösködni" velem. Ez az attitűd Ma­gyar Kálmánra és 1995 óta Gömöri Jánosra is egyértel­műen jellemző. Költő Lászlóra nem! Vele természetes módon tudtunk osztozni a feladatokon és az érdeme­ken. Tőle kisajátítási törekvést nem tapasztaltam. Más régészektől is sok tiszteletet kaptam.(1) Feltehetően a régészek másképp bántak volna ve­lem, ha a Történettudományi Intézet munkatársa, a múzeum, a levéltár vagy más tudományos intézmény hivatásos kutató régésze lennék, és szereztem volna tudományos minősítést, címet és rangot. Nekem azon­ban ilyen ambícióm soha nem volt, én néptanító akar­tam maradni történészként is, tudományos publikálás­ra is hivatásom késztetett. Kezdetben egyáltalán nem akartam „régészkedni," mert tudtam, hogy érdemi te­repjáró kutatást, még inkább ásatási munkát csak ré­gész diplomával lehet végezni, ezért „kontárkodni" vég­képp nem akartam. Ha a régészek elvégezték volna azokat a munkákat, amiket kértem tőlük, nélkülem, ak­kor nem végzek terepjáró kutatást, nem szervezek ása­tásokat, nem kezdeményezek konferenciákat, nem írok tanulmányokat és ha az állami intézmények valamelyi­ke felvállalta volna kutatási programomat, akkor nincs szükség a Dunaferr-Somogyország Archeometallurgiai Alapítványra sem. Kellettünk valamiért. Úgy gondolom, ezt nem szabadna elhallgatni, eltagadni. Az állam és az állami kutatás nem képes arra, amire 1948 után vállal­kozott. A proletárdiktatúra totalitárius állama a tudo­mányt is kisajátította. Nem volt olyan civil anyagi erő, amelyik kutatást finanszírozni tudott volna. A leginkább államosított tudomány a régészet. A törvények szerint a történelmi tárgyi örökség felkutatása, védelme, bemu­tatása az állami intézmények feladata. A szocialista szemléletű régészeti törvény szerint a történelmi jelen­tőségű régészeti hagyatékot terepjáró kutatással fel kellett volna mérni, le kellett volna írni, térképezni már a nyolcvanas évekre. E munkára azonban sem elegen­dő pénz, sem elegendő szakember nem volt. Ez a (1) A cikkben érintettek több fórumon is kifejthették véleményül 2000. május 26-án) Az e kötetben megjelent tanulmányuk is e t gigantikus terv ugyanúgy megbukott, mint a szocialista tervgazdaság. Csak ezt nem vallják be az érdekeltek. Bakay Kornál írt erről a legtöbbet. Somogyban nem volt egész megyére kiterjedő te­repjáró kutatás. Ha meg akartam tudni a fejedelmi-, törzsnevű és szolgáltatásokat jelző helynevek titkait, akkor el kellett mennem a közelükbe lelőhelyeket ke­resni. Praktikusan célratörően. Amikor kellő bizonyíté­kom volt, akkor szóltam a régészeknek, egyikük eluta­sított és tiltott, míg két másik segített és megnyertük azt a társadalmi erőt, amelyik az állami kutatásra is jótéko­nyan hatott. Át tudtuk lépni a régészeti céhszemiélet korlátjait és nem tudtak megbénítani bennünket azok a dogmák sem, amik a magyar őstörténeti kutatást gúzs­ba akarják kötni. Ezért áll ma Somogyfajszon egy őskohászati ma­gánkezelésű múzeum, egy új történelmi emlékhelyen Fájsz fejedelem, első uralkodóink tiszteletére. Dogmák a honfoglalók hatalmának eredetéről Minden közösséget hatalom tart össze. A népeket is. Hatalom alapján tartják számon egymást és így kü­lönböznek egymástól. Minden nemzet ismerni akarja hatalmának eredetét, néppé, nemzetté válásának oka­it és történetét, mert ez történelmi tudatának alkotópil­lére, meghatározó tényezője. Az ősi hatalmak születé­se a mítoszok világába vezet, [gy tartották ezt a folyó menti birodalmak uralkodói és írástudói Mezopotámiá­ban, Egyiptomba, Indiában, Kínában, Rómában, Athénben és a sztyeppéi régió birodalmaiban. A ma­gyarság hatalmának eredetéről is mondák, regék szól­nak és a hitvilágunkat ismertető írások. Az ősi tárgyi hagyatékok, nyelvi rokonaink, antropológiai jellemzőink egyaránt keleti eredetűek, az első nagy civilizációkhoz kötődnek. Az uralkodás ismereteit a hun, szkíta, türk örökségként hozták magukkal fejedelmeink, és azt büszkén felvállalták a keresztény uralomváltás idején és utána is királyaink, arisztokráciánk, nemességünk évezreden át. Ez volt világnézetük egyik sarkpontja. Akkor is, ha keresztény rítus szerint koronázták meg uralkodóinkat, akkor is, amikor kultúránkat a keresz­tény valláshoz kellett igazítani. Előtte királyaink hatal­mukat a kék égtől kapták és pogány szertartással pajzsra emelték az uralkodó fejedelmeket, később pe­dig Isten nevében koronázott az esztergomi érsek. Az isteni eredet változatlan maradt. Átalakult a szertartás, átalakultak az udvari intézmények, méltóságok, ezek nevei, sőt a törvények is megváltoztak, de az uralom lé­nyegében olyan volt, mint régen, és a hatalom a di­nasztián belül öröklődött, s nem feledték el az ősöket, nem tagadták meg őket, s krónikásaink lejegyezték a mondákat, regéket, átvettek történeteket a „parasztok­tól," regősöktől is. A honfoglalás pedig hatalmi harcaival a magyarság hatalmának újraszületéseként élt a köztu­datban ezer éven át. Szent István hatalmi fordulata óri­ási jelentőségű reform volt, de nem forradalmi változás. it. (például: Kaposváron, 2000. január 10-én, Somogyfajszon, nával foglalkozik, megj. a szerkesztő K.I.SZ.

Next

/
Oldalképek
Tartalom