Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Márton Péter: Jelentés a Somogy megyében feltárt koraközépkori vasolvasztó műhelyek archeomágneses keltezésének eredményeiről

Jelentés a Somogy megyében feltárt koraközépkori vasolvasztó műhelyek archeomágneses keltezésének eredményeiről* MARTON PETER Az archeomágneses mérések elméletének és gyakorlatának leírása megtalálható az Ilon Gábor által szerkesztett Panniculus B/3 (1998) kötetben a 335. oldaltól a 347. oldalig terjedően (Márton, 1998/1). Ugyanott az archeomágneses keltezésről is szó esik, ezért ehelyütt csupán a továbbiak megértéséhez szükséges néhány alapfogalom tisztázására szorítkozunk. Archeomágneses adat a vizsgált égett vagy égetett agyagobjektum ősi, az utolsó használatot követő lehűlés idején felvett és azóta megőrzött remanens mágnesezettségének iránya, ami két szöggel jellemezhető. A deklináció a remanencia vízszintes komponensének a földrajzi északi iránnyal bezárt szöge, az inklináció pedig a remanencia irányának a vízszintes síkkal alkotott szöge (1. ábra). Az objektum keltezése a rá vonatkozó archeomágneses adat időbeli helyzetének megtalálása abban az archeomágneses adatrendszerben, amely ismert korú objektumok megelőző archeomágneses mérése nyomán az adott régióban (országban) elérhető. Magyarországon a jelenleg rendelkezésre álló archeomágneses adatrendszer a történelmi korokat fedi le, vagyis ez a keltezési módszer kb. i. e. 200-300-tól alkalmazható, kivéve az i. u. 450 utáni mintegy másfél évszázadot, amelyből még nem sikerült archeomágneses adatokat „gyűjteni" (Márton, 1998/2). Az adott két évezrednyi hosszúságú időn belül a keltezés • K függőleges 1. ábra: A mágneses tér, illetve a mágneses remanencia irányának (F) megadása a földrajzi koordináta rendszerben a deklináció (D°) és az inklináció (1°) szögekkel várható pontossága változó; vannak jelentős irányváltozással jellemezhető, jobb felbontásra reményt adó szakaszok, mint pl. a középkor, és vannak mérsékelt irányvátozású, keltezésre alig használható intervallumok is, mint pl. a római kor. A jelentés tárgyát képező somogyi kohótelepek régészeti korbecslése a korai középkorra utal, amelyből szerencsés módon elegendően sok archeomágneses adatunk van ahhoz, hogy az archeomágneses keltezési módszert a siker reményében vethessük be. Ezek a kísérletek Gömöri János, Költő László és Stammler Imre kezdeményezésére és terepi segítségével zajlottak. Archeomágneses mintavételre négy ásatási helyszínen került sor, amelyek a következők voitak (zárójelben a mintavétel éve): Somogyfajsz (1988), Somogyvámos (1988), Magyaratád (1999) és Bodrog-Alsóbű (1998, 1999). Összesen 12 objektum került archeomágneses vizsgálatra, 11 vasolvasztó és 1 kenyérsütő kemence. Az archeomágneses laboratóriumi vizsgálatok a szabvány eljárás szerint történtek meg, mágneses tisztításra termikus (Somogyfajsz és Somogyvámos), illetve váltakozó terű (Magyaratád és Bodrog-Alsóbű) lemágnesezést alkalmaztunk. Az egyes objektumok eredményként kapott ősi, az utolsó használat idejére jellemző mágneses irányadatait, amelyek az egykori földi mágneses tér helyi irányaival azonosíthatók, az 1. táblázat foglalja össze. Az 1. táblázatban lévő adatokat telepekként szemlélve látható, hogy Magyaratád 12-os negatív deklinációja és igen nagy, 74-os inklinációja lényegesen eltér a többiekre kapott értékektől. Ez az adat a vasolvasztó utolsó használatát az Avar korra keltezi (vö. Márton, 1998/2, p. 74, Fig. 1). A somogyvámosi négy és a bodrogi öt objektum átlagos archeomágneses irányai teljesen azonosnak adódnak 13-14-os deklinációval és 69os inklinációval, amely a két telep egyidejű működésére utal. Minthogy az archeomágneses deklináció mai ismereteink szerint hazánkban valamikor i. u. 800 és 900 között vált negatívból gyorsan növekvő pozitív előjelűvé, továbbá ugyanakkor az inklináció csökkenni kezdett, a szóban forgó két telep működése archeomágneses alapon a X. századra (legkorábban a X. század elejére) keltezhető. A somogyfajszi két kemence fentieknél nagyobb deklinációja és kisebb inklinációja a X. század végét, a XI. század elejét jelöli ki a műhely működésének idejére, vagyis mindenképpen fiatalabb kort annál, ami Somogyvámosra, illetve BodrogAlsóbűre adódik. Az archeomágneses vizsgálatokat 1998-ban és 1999-ben az OTKA támogatta (a téma címe: Archeomágneses keltezés, nytsz. T 019282). *rövid összefoglaló