Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Vékony Gábor: A Bodrog-alsóbűi felirat

A Bodrog-Alsóbűi felírat VÉKONY GABOR A feliratos fúvóka-töredék 1999. március 24-én került elő Magyar Kálmán és Gömöri János ásatásán (Gömöri J- Magyar K.: 1999. 218.). Magyar Kálmán 1999. március 30-án értesített a feliratos leletekről, s kért fel ugyanakkor- Gömöri Jánossal egyetértésben annak feldolgozására (Gömöri J. - Magyar K.: 1999. 212.). A tárgy előzetes - M. Hrotkó Zsuzsa által készített rajzait 1999. április 3-án kaptam kézhez. Az ásató szívességéből személyesen vizsgálhattam, rajzolhattam és írhattam le a feliratot április 8-án Alsóbűn. Április 8-ára a kapott rajzok alapján egy pároldalas vázlatot írtam a feliratról. A lelet előzetes elemzését április 9-10. éjszakáján, Kovásznára utaztamban, a „székely expresszen" végeztem el. Ezt a szöveget Erdélyből való visszatérésem napján április 13-án gépeltem le. Az előzetes ismertetés Magyar Kálmán és Gömöri János ugyancsak előzetes közleményeivel együtt 1999. május végére (28-ra) megjelent. Május 29-én a részletes feldolgozás alapján előadást tartottam a feliratról a somogyfajszi konferencián. A feldolgozás 1999. novemberében napvilágot látott (Vékony G.: 1999b.), mint ahogy napvilágot látott egy rövid ismertetés a História című folyóiratban is (Vékony G.: 1999c). A feliratos darabot - noha közben több alkalommal jártam Kaposvárott és Bodrogon is - csak 1999. április 8án és november 3-án volt lehetőségem kézbe venni. Ez a körülmény magyaráz bizonyos korrekciókat a korábbi közlésekkel szemben. A darab egy agyag fujtatócső tölcséresen kiszélesedő peremrészének 6,9 - 5,5 cm-es töredéke. Sárgásszürke, enyhén foltos, egy helyütt rátapadt vasolvadékkal. A peremet ék alakú benyomkodások díszítik. A feliratot szárítás, kiégetés előtt karcolták be tűhegyes eszközzel, a betűk jellege határozott: gyakorlott írástudóról tanúskodik. A töredéken négy betű látható jobbról balra írva, ezek közül az utolsó a peremen, az első előtt pedig 3,5 - 4 cm-es íratlan rész van, tehát a felirat zárt egységet képez. Az első három jel egymáshoz szorul, a harmadik és negyedik jel között kisebb hiány van, ez azonban azzal magyarázható, hogy így a felirat szerzője elérte a fujtatócső tölcsérperemét, tehát a beírható rész végét. Vagyis, mint azt más írásbeliségeknél is tapasztaljuk, „kihúzták" a sorvéget. Ez a körülmény mellékesen arra látszik utalni, hogy a felirat írója gyakorlattal rendelkezett a pergamenre való írásban is! Meg kell jegyeznünk, hogy Gömöri János szerint a felirat nem a peremre fut ki, hanem azzal párhuzamos (vö.: Gömöri J. - Magyar K.: 1999. 219.), s a jelenlegi utolsó jel után még lehettek írásjelek. A fujtatócső pereme azonban nem egyenes, hanem enyhén hullámos, az utolsó jel után az egykori perem látszik (törésnek, a törés utáni kopásnak nincs nyoma). Velem együtt a peremre kifutónak látja a feliratot Magyar Kálmán és M. Hrotkó Zsuzsa is. A négy, határozott betűalak mellett a felirat fölött és alatt is találunk rövidebb, íves bekarcolásokat. Ezek alig mélyednek a felületbe, tehát nem a felirathoz tartoznak, többségük bizonyosan körömnyom, mint azt Gömöri János is gondolja. Egyedül a felirat harmadik jele fölött balra lefelé húzott ferde vonásocska lehetne a jelekhez tartozó bekarcolás. Betűről ez esetben nem lehet szó. Mivel a székely írás korai rendszerének szabályait nagyon hiányosan ismerjük, nem zárható ki, hogy valamilyen „mater lectionis" került elénk. Mint látni fogjuk, a vonás alatti betűalak egy ligatúra, így éppen arra utalhatna, hogy itt ligatúra olvasandó. „Olvasási anyajelek" voltak a székely írásban, a Telegdi által emlegetett „capita dictionum" csak ilyenek lehetnek. Vagyis a felirat fölé húzott vonal azt jelölheti, hogy az alatta következő jel ligatúrának olvasandó. Az első jel magassága 11 mm, a másodiké 13 mm, a harmadiké 12 mm, a negyediké 9 mm. A felirat hoszsza 21 mm. l.jel: a székely írás <f> jele. Az íves, szilvamagalakú jel vonalai felül nem érnek össze, mivel a két szembenálló ívet külön-külön húzta a felirat szerzője - ez az eredeti állapot. Alul a két vonal ívesen, tehát íves Xalakban keresztezi egymást, a baloldali vonal jobbra futó része hosszabb és jobban ívelődik. A betűalak beírásátjobbról, alulról indították, majd a jobboldali ívet felülről húzták lefelé balra. A két ív között, a betűalak közepétől kissé lentebb egy bekarcolt X-alak kikopott nyoma látszik. A mai állapot a porózus felszín kopásának, valamint annak a következménye, hogy ezt a X-jelet nem karcolták olyan mélyen a felszínbe. Noha magam kezdettől az <f> jelét határoztam meg itt (Vékony G.: 1999a. 226-7., 1999.b. 37-8.), ezt a kikopott mellékjelet csak a feliratos tárgy második közvetlen vizsgálatakor tudtam azonosítani, akkor Magyar Kálmán jelenlétében (1999. november 3.). Mint azt régebben megállapítottam, a székely írás <f> jelének mintája a cirilica <f> (fita) jele volt, amely viszont a görög <0> (théta) jeléből származik (Vékony G.: 1985. 82-3., 1987. 37., 1997.37.). E megállapításomat a szakirodalom átvette, többnyire rám való hivatkozás nélkül (Vásáry I.: 1988. 509. stb). 2. jel: a beírásnál először az alsó függőleges vonalat húzták meg felülről, ennek alsó végéből felfelé a jobboldali ívet, s az ennek végéhez csatlakozó ferde vonást külön, felülről balra lefelé karcolták be. A betűalaknál meghatározási nehézségeink nincsenek, az a székely írás <o> jele. Legközelebbi formai párja a székelydályai templom (egyik részében 1472-re keltezett) feliratában található (Benkő E.: 1996. 2. ábra В -