Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)
Gömöri János: Az avarkori és X-XI. századi vaskohászat régészeti emlékei Somogy megyében
Az avar kori és X-XI. századi vaskohászat régészeti emiékei Somogy megyében GÖMÖRI JÁNOS A Sopron környéki kohászat-régészeti maradványok ismertetése 1 után, ebben a dolgozatban azokat a Somogy megyei kohászati lelőhelyeket tekintem át, amelyek szerepelnek „Magyarország iparrégészeti lelőhelykataszteré"-ben 2 . Az ismertetés terjedelmi okokból csak vázlatos lehet, bővebben foglalkozom viszont az általam feltárt kohókkal. A Somogy megyei szervezett kohókutatások kezdete Somogy megye területén 1982-ben kezdtük meg az adatgyűjtést a lelőhelykataszter összeállítása céljából, a megyei régészkollégák, Bárdos Edit, Honti Szilvia, Költő László, Magyar Kálmán, később a helytörténész Stamler Imre segítségével. A több mint hatvan iparrégészeti lelőhely - vagyis a fazekasmühelyek (5), mészégető kemencék (3), őskori kőipar műhelyei (3) - között a fémipar (24) és a vasipar (28) lelőhelyei az országos átlagnak megfelelő, nagyobb számban kerülhettek feltérképezésre (1. kép). A szerves anyagokat feldolgozó kézműipar emlékei (például a fa-, bőr-, vagy textil) majdnem nyom nélkül elenyésztek a földben, így régészetileg legtöbbször szinte megfoghatatlanok, míg a szilikátos vassalak minden töredéke megmaradt, így a jellegzetes salakleleteknek köszönhetően a vasipar hagyta maga után a legkönnyebben azonosítható felszíni nyomokat. Az Árpád-kori Magyarország vasiparának jelentőségét mutatják a foglalkozásnévvel jelzett települések is, amelyeket a bányászok és kohászok (Ruda, Rudnok, Vasas), a kovácsok (50 Kovácsi), vagy a fegyverkovácsok (30 Csatár, Csitár) után neveztek el. Néhány hasonló helynév - amint azt Heckenast Gusztáv és Győrffy György kimutatták 3 , majd Somogy megye vonatkozásában Magyar К. a szórványos vassalak lelőhelyekkel együtt először áttekintette 4 - Somogyban is őrzi az egykori szolgáltató falvak emlékeit. A tervszerű kohóásatásoknak ebben a kezdeti stádiumában korai még megírni a Somogy megyei vaskohászat kutatástörténetét 5 , annyi azonban már most is megállapítható, hogy a kutatás itt négy összefonódott szálon folyik. I. A Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságának (SMMI) a régészei, a gyűjtőterület felelős gazdáiként folyamatosan dokumentálták a jobbára véletlenszerűen előkerült szórványos kohászatrégészeti leleteket is. II. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE) által 1955-ben létrehozott „Kohászattörténeti Bizottság" (KTB) a honfoglaló magyarság vaskohászati ismereteinek felderítését is munkatervébe vette. Értékes dolgozatok születtek ebben a tárgykörben, többek között a tipikus honfoglalás kori nyílhegyek metallográfiai vizsgálatairól 6 , illetve a kovácsmesterség társadalmi hátteréről 7 , tehát elsősorban a vasfeldolgozásról. Egyidejűleg Nováki Gyula soproni régész megkezdte a vaskohók feltárását és két nagyobb vastermelő vidéken két Árpád-kori kohótípust térképezhettek fel: az u.n. „Nyugat-magyarországi"- típust, (amely mindeddig csak Vas megyében fordul elő, újabb osztályozás szerint: „Vasvári típus") és az „Imolai"típust, (amely néhány Veszprém megyei kohólelettől eltekintve, akkor még csak ÉK-Magyarországról került elő) 8 . Somogyból csak a zamárdi vassalaklelőhelyet ismerték A KTB szerepét 1980-ban vette át az MTA VEAB Iparrégészeti Munkabizottsága (IRMB), ezért az OMBKE kezdettől fogva ásatási keret biztosításával támogatta az Győr-Sopron- és Vas megyei majd a Somogy megyei kohóásatásainkat 9 . III. A soproni múzeum, majd az IRMB az 1970-es évek elejétől indított „expedíciókat" a salaklelőhelyek szondázására, a vasolvasztó kemencék kormeghatározása céljából. A veszprémi, II. iparrégészeti konferencián a somogyi vassalaklelőhelyek vizsgálata is újólag 10 napirendre került 11 . Amíg az 1950-60-as években a KTB által feltárt kohók mind Árpád-koriaknak (XI-XII. századiaknak) bizonyultak, az 1970-90-es években az IRMB a Dunántúlon olyan vasolvasztó műhelyeket is felkutatott, amelyekben az avar korban (VII-VIII. sz.), vagy a magyar honfoglalás- és a kalandozások korában (X. sz.) dolgoztak, ezek közül néhány Somogy megyében került elő. IV. A somogyi helytörténeti kutatás részéről Stamler Imre történelemtanár honismereti mozgalom szervezésének ígéretével - az iparrégészeti munkacsoport tagjaként - 1988-ban csatlakozott a fentiekhez, miután Magyar Kálmán első összefoglaló cikkének lelőhely adatait kiegészítve újabb vassalaklelőhelyeket talált és jelentette azokat a kaposvári múzeumnak 12 . 1986-2000 között az IRMB a SMMI meghívására végezhetett kohóásatásokat a megyében 13 . Az OMBKE támogatásával 1986 októberében, Zamárdiban kezdtük meg a somogyi vaskohászati lelőhelyek szisztematikus kutatását 14 , majd Somogyfajszon 15 a „kohók archeomágneses kormeghatározása" témakörében végeztünk feltárást. A kohók típusának és a vasolvasztás korának meghatározásával nem csak technikatörténeti kérdésekre kaphatunk választ, hanem az 1960-70-es évek történeti kutatásában 16 felvetett problémák megoldását is elősegíthetjük, ha komplex módszerekkel vizsgáljuk pl. a Vasas(föld) 17 , Tömörd 18 ( ternir = vas, türk), Kovácsi™, Vihnye patak 20 (kovácsműhely, szláv), Vas verőszék 21 , (NemesJ/cér 22 , Taryanípuszta) 23 , Harka 24 (kharkasz, a 3. honfoglalás kori főméltóság) lelőhelyeken feltárt kohó-
