Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)

Lájer K. 1998: Újabb adatok Belső-Somogy flórájának és vegetációjának ismeretéhez

222 LÁJER KONRÁD ségben, amelyről szintetikus listákat közöltek. A korábban leírt Caricetum goodenowii Braun 1915 azonban kifejezetten lápi (Caricion fuscae Koch 1926 em. Klika 1934) jellegű társulást jelöl, jellemző fajai a Carex canescens, Carex echinata, Juncus filiformis, stb., gyakran megjelennek benne a tőzegmohák is. A nyírségi állományokat Soó Rezső később (1957) szubasszociációként a Molinietum alá vonta. Ezt nem tartom jó megoldásnak, mert a vizsgált társulás fajösszetétele alapján inkább Deschampsion, vagy felfogástól függően esetleg Cnidium jellegű és távolabb áll a Succiso-Molinietumtól, mint pl. a Junco-Molinietum Preising 1951. A Gratiolo-Caricetum fuscae Wagner 1950 Ellmauer és Mucina (1993) szerint folyóárterek mésztartalmú üledékén megjelenő, magassásosokhoz közelítő, Cnidium-jellegű társulás, melynek konstans faja egyebek között a Carex disticha, Gratiola officinalis, Symphythum tuberosum. Klasszikus lelőhelye elpusztult, az id. mű szerint előfordulása jelenleg Ausztria egy pontjáról ismert. 21. Cirsietum rívularís Nowinski 1928 Magyarországon ezt a társulást még nem vizsgálták. Látránynál, a Tetves-patak mentén találhatók állományai, felette a völgyoldalban átszivárgásos láp található. Termőhelyén rövid idejű vízborítás előfordul. Talaja tartósan friss vízellátású. A Calthion-jellegű társulás fajösszetételére a Molinietalia, Caricion davallianae, Magnocaricion és Molinio-Arrhenatheretea jellegű fajok sajátos keveredése jellemző. A Cirsium rivulare májusjúniusban laza felső szintet alkot. Emellett állandónak bizonyult a Carex panicea, Equisetum palustre, Valeriana dioica, Carex acutiformis, Ranunculus acris, Mentha aquatica, Eurhynchium speciosum, Plagiomnium elatum. Ellmauer és Mucina megállapítását, hogy a Valeriana dioica az Angelico-Cirsietum oleraceí jó differenciális faja lenne a Cirsietum rivulare-vel szemben, a mellékelt felvételek alapján nem tudom megerősíteni. Ez nem is lenne logikus, hiszen a Valeriana dioica kissé láprétekbe hajló mocsárréteken (amilyen a Cirsietum rivulare is) szinte mindenütt előfordul. A társulás hasonló állományait tanulmányoztam a Dráva-völgyben (Berzence), a Marcal-medencében (Kerta és Iszkáz között), valamint a Nyírségben (Nyírábrány) is. Ausztria keleti részén ez az egyik leggyakoribb Calthion-társulás (Ellmauer-Mucina, 1993). 22. Carici elongatae-Alnetum Schwick 1933 Az égerlápokat Steffen (1931) nem az erdőtársulások, hanem a többi lápi növényzet körében tárgyalja. Ezzel a felfogással egyet lehet érteni, mivel az előforduló fajok többsége lápi-mocsári növény. A vízellátottság és a talajdinamika is az erdőkkel szemben inkább a lápokra jellemző módon alakul. A Carici elongatae-Alnetum legszebb állományai Magyarországon ma Belső-Somogy területén tanulmányozhatóak. itt elsősorban buckaközi mélyedésekben, ősi folyóvölgyek maradványaiban, feltöltődési lápok eutróf típusaiban találhatóak. Felső szintjüket az Alnus glutinosa többé-kevésbé zárt (lásd 17. táblázat) állománya alkotja. A fák tövén jellegzetes égerlábak alakulnak ki. Elsősorban ezeken jelentős a mohák borítása, itt fordul elő számos növényfaj, így a Carex elongata, Dryopteris carthusíana, D. dilatata, stb. A mohafajok egy része kifejezetten mészkerülő, savanyú aljzatokra jellemző (Leucobryum glaucum, Polytrichum longisetum). A Lábod határában felvételezett állományban az Aulacomnium androgynum tömött párnákat alkot, vegetatív szaporítótestjeit bőven fejleszti. Leggyakoribb mohának a szubkonstans Calliergonella cuspidata és Polytrichum longisetum bizonyult. A vizsgált felvételekben a domináns faj mellett állandó a Carex elongata, Dryopteris carthusiana, Carex elata, Hottonia palustris, Solanum dulcamara, Frangula alnus. A Carex elata, Hottonia palustris, Urtica kioviensis, Ludwigia palustris, Peplis portula, stb. az égerlábak közötti mélyedésekben jelennek meg, utóbbi két faj, mint az iszapnövénnyzet tagja, a víz visszahúzódása után. AThelypteris palustris az égerlábakon és a mélyedésekben is (de nem a tartós vízborítású helyeken) előfordul. A Hottonio-Alnetum (Hueck 1929) Fukarek 1961 elkülönítése a Belső-Somogyban vizsgált égerlápokon véleményem szerint erőltetett lenne. Kétségtelen, hogy a tartósabb vízborítású mélyedéseket Hottoniadominanciájú mozaikok foglalják el, ezek azonban mindig fokozatosan mennek át a fákkal sűrűbben benőtt foltokba. Kis kiterjedésük, egymásba ágyazottságuk és szoros kapcsolatrendszerük révén a külön tárgyalt vegetációegységek jelen esetben csak függő társulásokként lennének értelmezhetők (lásd pl. Dierschke, 1994). A vizsgált állományok bizonyos hasonlóságot mutatnak a Carici elatae-Alnetum glutinosae Franz 1990hez. Ez utóbbiból azonban a Carex elongata hiányzik (lásd Geisselbrecht-Taferner & Wallnöfer, 1993). Az itt tárgyalthoz hasonló felvételeket közölt Borhidi & Járai-Komlódi (1959) a Baláta tó természetvédelmi területéről, Betula pubescens előfordulásával. 23. Angelico sylvestri-Alnetum glutinosae Borhidi in Borhidi et Kevey 1996 Fajösszetétele alapján a ligeterdők felé közelítő, de még egyértelműen égerláp jellegű növénytársulás, melyet Borhidi (1984) eredtileg a Zselicből írt le. Belső-somogyi állományai hasonlóak, talán valamivel kevesebb Fagetalia-elemet tartalmaznak. Görgeteg határában, a Lábodi-Rinya mellett készült a következő felvétel: Alnus glutinosa (felső szint) 5, Cardamine amara 2b, Carex acutiformis 2b, Ribes nigrum (cserjeszint) 2b, Peplis portula 2a, Dryopteris carthusiana 1, Urtica dioica 1, Carex riparia +, Chrysosplenium altemifolium +, Cirsium oleraceum +, Cornus sanguinea (cserje-