Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)
Horváth János: Rippl-Rónai Ödön gyűjteménye
440 HORVÁTH JÁNOS A HAGYATÉK ÁTVÉTELE Rippl-Rónai Ödön végrendeletét 1921. január 21én hirdették ki a Kaposvári Járásbíróságon. A hagyaték hivatalos leltárba vétele ügyében Kaposvár város jegyzője, mint leltározó közeg 1921. május 14-re rendelt el találkozót Szabó Katalinnál a Rózsa u. (később Gróf Apponyi Albert u.) 9. sz. alatt 12 . Ezen a Somogyvármegyét képviselőkön túl megjelent Rippl-Rónai József és öccse Rónai Lajos pénzügyi számtanácsos is. A tényleges leltározás megkezdését Tallián Andor alispán 1921. június 27-re tűzte ki, ahová már meghívták Gönczi Ferenc királyi tanfelügyelőt, a Somogy megyei Múzeum Egyesület ügyvivő igazgatóját is 13 . Valószínű, hogy ezen a napon alig valamit, vagy semmit sem tudtak végezni, mert a gyűjtemény áttekinthetőségét akadályozta az a körülmény, hogy a házba pécsi menekült családokat helyezett el a város, tekintettel az akkori Magyarországot ért megszállások okozta helyzetre. Sok tárgy a padlásra és a pincébe volt bezsúfolva. A vármegye még nem nyilatkozott, hogy elfogadja-e a hagyatékot. Ennek eldöntésére egy bizottságot jelölt ki, amelynek tagjai: gróf Somssich Géza, Kacskovics Lajos, dr. Hegyi Árpád, dr. Fekete Gyula, dr. Neubauer Ferenc, dr. Obetkó Károly főügyész és Kovács Elek számtanácsos u . Az ő javaslatukra hívták meg szakértői nyilatkozattételre az Országos Magyar Képzőművészeti Múzeumból dr. Rózsaffy Dezső múzeumőrt, aki 1921. október 18-án a vármegyeházban megtartott bizottsági ülésen úgy nyilatkozott, hogy "A gyűjteményt bár nem minden részében, de nagy általánosságban és egyes tárgyakat tekintetbe véve, értékes gyűjteménynek tartja; ha azt vesszük tekintetbe, hogy egy vidéki múzeum gyűjteménye sohasem oly tökéletes és minden tárgyában oly művészi és értékes, mint a fővárosiaké, a szóban forgó gyűjteményt már azért is átvételre érdemesnek tartja, mert vannak abban oly dolgok is, amelyek egy fővárosi múzeumnak díszét és értékes tárgyát képezhetné. Ott látta például Ferenczy Károly 2-3 képét, amelyeket 10-12000 koronára-, Lotz, továbbá Csók féle képeket, amelyeket úgy 15-20000 koronára becsül, továbbá Rippl-Rónai Józsefnek bár nem éppen a legelső, de egy vidéki múzeumban bátran elhelyezhető elég jó képeit. Vannak kisebb művészeknek, így Bednar és Bálintnak gyengébb alkotásai, de megfelelő kiválasztással, illetve selejtezés után ezek is elfogadhatók. A néprajzi tárgyakhoz, mint az O. M. Szépművészeti Múzeum szakértője kevésbé tartja magát hivatva és képesnek hozzászólni, mégis, amennyire hozzá ért, ezek között is talált értékes dolgokat. Mindent összegezve ma mintegy 1/2 millió koronára becsüli az egész gyűjtemény pénzben (megbecsülhető) kifejezhető értékét és így is azt javasolja, hogy a vármegye vegye át a gyűjteményt, melyet azután módjában lesz selejtezni, amit ezt más esetekben is alkalmazni látta. Javasolja azonban, hogy lehetőleg ne a jelenlegi helyiségben hagyja, mert a tárgyak is csak kellő gruppierozás mellett érvényesülhetnek, amelyre az ott levő iparművészeti tárgyak jól fel is lennének használhatók. Ezek után a bizottság számot vetvén a jövő kiadásokkal, terhekkel is újból javasolja úgy az örökösökkel, mint Szabó Katalinnal is egyrészt a hagyaték átvétele módozatai, másrészt a nevezett nő évi járandósága mikénti biztosítása iránti megegyezést, nevezetesen avégett, hogy íelhatalmaztassék a vármegye arra is, hogy a gyűjteményt kellő kiselejtezés és kiválogatás alá vehesse és azt, amit megtartani nem kíván, esetleg értékesíthesse és csak a művészi szempontból kiválóbbakat tarthassa meg, az évi 5000 kor. beruházási költségtől egyelőre, legalább az első években eltekinthessen; végül Szabó Katalin évi 12000 kor. javadalmazása (egy bizonyos) oly nagyságú tőkének pld. 300000 koronának egy pénzintézetnél letételével biztosíttassék, helyesebben rögzíttessék, amelynek évi 4 %-os kamata 12000 koronát kitesz. Ezek előre bocsájtásával elhatározza a bizottság miszerint a szóban forgó hagyatéknak a fenti tárgyalások eredményéhez képest átvételét javasolja. Egy megfelelő helyiség beszerzését a jövő tárgyául hagyja fenn." 15 Egy 1921. október 24-i jegyzőkönyv szerint a Rippl-Rónai József, Lajos öccse és Szabó Katalin által képviselt család beleegyezését adta, hogy "a muzeális anyagból szakértők véleménye szerint egyes tárgyak kiselejtezése és értékesítése czélszerűnek fog mutatkozni, azt a vármegye alispánja saját hatáskörében eszközölhesse, mégis abbeli óhajukat jelentik ki, hogy ezen műveletnél Rippl-Rónai József festőművész úr, mint a családnak egyik tagja szakértői véleménye kikérdeztessék. Ami a múzeum anyagának évi szaporítása, illetve gyarapítása kérdését illeti, ebben is a vármegye alispánjának teljesen szabad kezet engednek, mégis itt is azon kívánságukat terjesztették elő, hogy a végrendelet intenciójának megfelelőleg lehetőleg a fiatal művészgárda alkotásai szereztessenek meg és ez irányban is Rippl-Rónai József festőművész szakvéleménye figyelembe vétessék. Szabó Katalin beleegyezését adja ahhoz, hogy addig is, míg a muzeális anyagot a vármegye egy másik helyiségbe át nem viheti, az a jelenlegi helyén, vagyis a Rózsa u. 9. sz. házban maradhasson, de kér 1921. évi október hó 1-től kezdődőleg havi 100 korona lakáshasználati díjat. Egyszersmind belegyezését adja ahhoz, hogy amennyiben a vármegye a múzeumot átveszi és ezen átvétel felsőbb jóváhagyást is nyer, gondozási díja fejében végrendeletileg megállapított havi 1000 korona gondozási díja 1921. október hó 1-től vétessék javára számításba." 16 - Eddig a jegyzőkönyv és idézünk egy másikból: " A vármegye közönsége 1921. november 8-án tartott közgyűlésben 1140 kgy. számú határozatával kimondotta, hogy néhai Rippl-Rónai Ödön hagyatékát elfogadja és muzeális kezelésbe veszi. Egyúttal, minthogy a hagyaték átvételével és kezelésével a vármegyének évenként visszatérő kiadásai lesznek, ezen kiadások fedezetére a vármegye közönsége az 1922. évtől kezdődőleg egy százalék vármegyei pótadót szavazott meg." 17
