Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)

Horváth János: Rippl-Rónai Ödön gyűjteménye

396 HORVÁTH JÁNOS lévő képgyűjteményt, melynek Rónai Ödön, Rippl-Rónai Józsefnek a jeles magyar impresszionista festőnek öccse a tulajdonosa."

4 József évenként meglátogatja öccsét, akit 1909ben államvasúti ellenőrré neveztek ki, s a következő évben Somogyszobra helyezik pénztárosnak. 1911ben megvásárolta Kaposváron József bátyja megüresedett Fő utca 54. számú házát. Ez év nyarán Karlsbadba utazik. A nyár végén felmondja vasúti szolgálatát. Ettől kezdődve minden idejét és energiáját a gyűjteményére fordította. Az alábbiakban egy újságcikket közlünk a "Somogyi Hírlap" 1912. április 7-i számából. Pogány Béla írásából képet kapunk a Fő utcai állapotról, amikor még csak 400 db-ból állt a gyűjteménye. "Egy gyűjteményről" A szépség, a művészet az élet megnemesítője, éppen ezért az ember környezetét, lakását a művészet derűjével nemesíti meg. Ahol a szép, a művészi otthont talál, ott otthon van a szeretet is és ahol szeretnek, ott jó emberek laknak. Ennek a hitvallásnak apostola Rónai Ödön, aki harminc év nehéz munkájával több száz finom és értékes képet és műtárgyat gyűjtött össze és talán ez az első és utolsó gyűjtemény, amely Magyarország nagy művészeinek „intim" képeit foglalja magában és a legkülönfélébb irányú és technikájú képet, rajzot, szobrot mutatja be a látogatóknak. Hat szobában, igazán egymásra halmozva, minden talpalatnyi helyen, közel négyszáz festmény van ízléssel elrendezve. De nemcsak mennyiség dolgában, vagy nyolc-tíz kiállítási termet is betöltő ez a gyűjtemény, hanem művészi munka, meglepő komoly érték és országos hírű tehetségek fölvonultatása tekintetében szenzációs meglepetés lenne akármelyik képkiállításon. Kaposvárnak olyan művészi eseménye ez a gyűjtemény, amelyet csak a legmesszebbmenő művészi nézőpontból szabad és kell értékelni annál is inkább, mert összefoglalást nyújt a magyar festőirányok termeléséből. Hatalmas, pompás, változatos ez az anyag, előkelő nevek, művészi nagyságok képei állnak sorba a falon, az emberi lélek és élet hullámaiból merített igazi nagy művészet és alkotás. Munkácsy, LiezenMayer, Szinnyei, Székely, Lotz, Rippl-Rónai József, Kernstock Károly olyan művészi egyéniségek, akiknek képei a külföldi tárlatokon a magyar művészetnek és kultúrának a legőszintébb elismerést szerezték meg. Otthon hagytam az elfogultságot és előítéletek nélkül próbáltam megismerkedni a művészleikekkel, akik a maguk sajátos módján, a maguk alkotta különös művészi formákkal, színekkel és vonalakkal mondják el a maguk érzéseit és gondolatait. Ne méltóztassanak azért megijedni. Nem fogadják a közönséget a megszokottól homlokegyenest ellenkező esztétikai elvek, sőt igen diszkrét, letompított tónusok, finom kompozíciók. A szordínós hangulatok, a mély tónusú tájképek mellett természetesen ott vannak az impresszionista képek, a színek és rajzok eredeti, meglepő, szinte vakmerő és mégis egymásba ölelkezésével. Aki sablonokat, púderes szép portrékat, színpadi csoportokat keres a művészetben, az értelmetlenül fog megállni a képek előtt, de aki tartalmat, békét és szívet vár az alkotó művésztől, az lát ott hasonló színekkel játszó vidám embereket, borongó, álmodozó poétákat, gondolkodókat, akiknek a szín és vonal nem öncél, hanem csak kifejezési eszköz. Van néhány képben valami nagy ideális panteizmus, amely mindent megszépít, mindent rejtelmes, misztikus fátyolba borít. Vannak lírikusok, akik a lelki élményeiket, amelyeket más módon el nem mondhatnának, amelyeknek más formát találni sem lehetne, vászonra vetik. Az ember egymáshoz való viszonya, a szerelem, az erotikus lázak, a csend, a természet nagy végtelensége... Szeretettel, gyönyörűséggel sokáig nézegettem a képeket. Ismerkedjünk meg közelebbről, természetesen először a műgyűjtővel: Rónai Ödönnel, aki fáradhatatlan volt a minden művészi termelésnek művészi összehozásában. - Harminc év munkája ez a gyűjtemény, mondta Rónai, amelyet európai utazásom alatt szenvedélyes passzióval és szeretettel, pénzt és időt nem sajnálva, összehordtam. Már magában az is, hogy kontárkodom a festészetben, másrészt bátyám művészete, a festőkkel való jó viszonyom bizonyság arra, hogy módomban volt egyes művészember intim életébe betekinteni. így sikerült nékem olyan képeket megszerezni, amelyek az egyes művész igazi lelkiéletét világítja meg. Ezeket az intim képeket egy galériába helyeztem el úgy, hogy az teljesen az én gondolkodásomat öleli föl. A magyar neves művészek és néhány híres francia festmény, szobor, faragás, összesen négyszáz darabból áll az én gyűjteményem. Ennyit mondott nagy szerénységgel a szenvedélyes műgyűjtő. Tudomásom szerint az országban egyedül áll Rónai gyűjteménye: háromszáz művész lelke ég ott a vásznakon. Vannak nagyobb gyűjtemények, így a Kohner-féle, a gróf Andrássy Gyuláé, Nemes Marcelle, Wolfner Gyula és Józsefé, Hatvány Sándoré, Barczy Istváné, Hirsch Alberté, ott van dr. Jánossy, dr. Bakonyi, dr. Majovszky Pál, dr. Becker Béla gyűjteménye, Rottenbiller Ödönével és Ágai Béláéval nagyobb, de Rónaié annyival különböző ezektől, hogy minden irány az ultramodern irányig képviselve van. Ez az óriási anyag nagy megfigyelést igényel és azért most csak egy általános ismertetést írok. Kezdem a franciákkal. Ranson, akiknek világhírű festőiskolája van Párizsban, ahol a nagynevű Maillol szobrász is tanár, akinek szintén van a gyűjteményben egy érdekes karikatúrája. Egy mester fejet ábrázoló képpel szerepel. Vuillard, a híres pointilista, egy leányka képpel, Emile Baron, Marcell Coppi egy-egy csodás festménnyel van képviselve. Az elsőtől a Karszthegység, a másodiktól Faluvégi vasútmentén. Mind a két mester a párizsi Luxemburg Múzeum tagja. Itt van Eugén Charlemontnak híres leányfeje, Rónai Ödönnek ajánlva. A mester neje, amint zongorázik, azonkívül még egy kép.