Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)
Knézy Judit: Iparosok a Festeticsek és Szécsényiek marcali és csokonyai uradalmaiban (Somogy megyében)
IPAROSOK A FESTETICSEK ÉS A SZÉCSÉNYIEK MARCALI ÉS CSOKONYAI URADALMAIBAN (SOMOGY MEGYÉBEN) 391 Az iparosok tehát házas, vagy hazátlan zsellérként telepedtek le. Az általuk bérbevett házak, telkek vagy eleve az uradaloméi voltak, vagy szökött, illetve elhalt jobbágyok után szálltak vissza az uradalomra. A legtöbb iparos szoba-konyhás lakrészt lakott, ha több szoba volt, egyet használt, a többit bérbeadta. A hátsó szoba vagy kamra szolgált többnyire műhelyként. 27 A földesúr az épület kiadásánál rendszerint két vagy több részletben kérte a kauciót és utána csak az évi cenzust. A szerződőket a házat meglévő állapotában való megtartására kötelezte. A hozzáépítéseknél, új épület helyének kijelölésénél mérnök működött közre. Az épület felújításánál, javításánál a következő követelményeket szabta: faház, illetve talpasház esetén az új falat tömésből kellett készíteni, tömésfal esetén téglafalú, szalmafedés vagy zsupp helyett fazsindelyes, fazsindelyes helyett cserépfedésű tetőt kellett emelni. 28 A karbantartásnál, épület kiegészítéskor uradalmi alkalmazású iparosok segítettek ácsok, kőművesek pl. és többször emlegették az iratok a "bizei háztömő"-ket, azaz tömésfal készítőket. 29 Ha az épület visszaszállt az uradalomra, a bérlő befektetett pénzét, munkájának értékét megtérítették. Az 1828-as összeírás "zsellér", "házas zsellér", "lakó", "háztulajdonos" vagy "házas mester" kifejezéseket használ 30 iparosokkal kapcsolatban Marcaliban. A postautak itt mentek keresztül Szlavónia és Stájerország összekötésével. Nagyszámú volt az átmenő katonaság még a XVIII. században és a XIX. század elején. Több iparos katonának vagy már obsitosnak adta ki szobáját, vagy más iparosnak, vagy éppen segédjének. A szerződésekben 1804-35 között szereplő nevek alapján az iparosoknak csak egy kisebb része volt német, mintegy 10-15 személy (egynegyede): bábos, kékfestő, szappanyos, németvarga, pék, lakatos és 3 asztalos, talán 2-3 lehetett zsidó (kalapos, gombkötő), a többi magyar nevű. A marcali uradalomban az építkezéshez szükséges téglát téglaégető mesterekkel készíttették, mint más uradalmakban. Ezek itt pénzt és gabonát, vagy csak gabonát kaptak kontraktusuk szerint. Pl. Somogyvárott 1813-ban az ispán a téglásnak 9 pm. tiszta búzát és 96 pm. tiszta rozsot fizetett 31 . A tégláshoz hasonlóan gabonát kapott az árokmetsző is (1813-ban 28 pm. tiszta búzát, 28 pm. állós rozsot, 2 pm. állós hajdinát, valamint bort 32 ). Az itteni építkezéseken az 1787. évi feljegyzések szerint kőműves, ács, molnár, lakatos, üveges, asztalos rendszeresen, ritkábban pedig kovács, gelencsér a háztömők és zsuppolok alkalmazására is sor került. Ezek vagy napszámot kaptak, vagy egy őszszegben fizették ki munkájukért a pénzt. Marcali határában az országút mellett uradalmi téglaszínről és kéményes kis téglás házról emlékezett meg egy összeírás 1787-ben, ahonnan a somogyvári pajtákhoz 53 254 db téglát és 400 db cserépzsindelyt szállítottak el. 33 A Szécsényiek majorságaiban élő molnároknak nemcsak a liszt- és kására való gabonaőrlésben volt nagy szerepük, hanem a fából való épületek felújításánál, felértékelésénél, illetve elbontásánál, mint faragáshoz értő embereknek. Abban az időben, amikor az uradalmi gazdasági épületek többsége is fából való volt és robotban készült, esetenként "értő pógárokat" azaz parasztácsokként is tevékenykedő jobbágyokat is megbíztak azzal, hogy épületeket értékeljenek fel. Ez történt 1762-ben a csokonyai uradalomban, amikor a három örökös fiú kérte az összeírást és felértékelést. A felmérők a szomszédos uradalmakból érkeztek 34 . De 1741-ben a Marcaliban lévő majorsági épületek felértékeléséért a Somogy vármegyei molnár céh embereinek fizettek 35 . 1787-ben a vármegye intézkedésére szintén molnárok állapították meg, hogy az uradalom pusztaszemesi nemrég betelepített németjeinek mennyi munkabérrel tartozik az addig emelt házaikért, gazdasági épületeikért: 11 molnár, illetve előljáró vett ezen a bejáráson részt. 36 Az 1787 körül nagyobb mértékben meginduló uradalmi építkezéseken mindenütt megtalálhatjuk a pénzért vagy másként'közreműködő molnárokat a Marcali és a Csokonyai uradalmakban. A molnárokat többnyire házas zsellérként, tehát árendásként szerződtették. A többi iparossal ellentétben, akik pénzzel váltották meg robotkötelezettségeiket, a molnárokra ez nem, vagy csak részben vonatkozott. Nekik rendszerint épületfával kapcsolatos munkákkal kellett szolgálniuk. Az uradalmi malom állapotán, technikáján a bérbevevő nem változtathatott, pl. a fejét nem vehette feljebb, nem csinálhatott a felülcsapósból alulcsapóst. A malom építéséhez, javításához az uradalom adta a fát. A molnárt kötelezték a malomárkok tisztántartására is. 1766-ban a barcsi Kukorica és Közép nevű "két főn álló malmot, egy-egy kerékre lévőt" 230 forintért adták ki egy laki embernek, aki nyolc forintot tartozott évente fizetni, valamint ő és családtagjai "mindenkor előállanyi parancsolatra és szolgálnyi kötelesek lesznek, egyébiránt büntetéseket el nem kerülhetik" - áll a szerződésben 37 . Az 1816. évben kelt megállapodás a bizei határban lévő malommal kapcsolatban a molnár roboton felüli kötelezettségeire is kitér "akármi néven nevezendő épületek fái faragására, s hordók abroncsolására a fenti számokon (azaz a 18 robotnapon?) kívül mindenkor és ahová tetszik az uraságnak határán kívülre, vidék helyekre naprul-napra jó alkalmatos tehetős embert adni" köteles volt. Ez a molnár irtást nem tehetett, épületfát sem vághatott, tűzifát csak dőlt fából vehetett. Rétet és szántóföldet kapott használatra, így a malom és a földek után 150 forintot és 1 forint gazdapénzt fizetett. Hat marhát küldhetett a levegőre, a többi marha után főbért kellett fizetnie. 38 Az 1808-ban kiadott Látrányi malom három gazdája csak évi 15 forintot fizetett a malomért s egy kis kertért, 18 gyalog napszámot szolgált, 1 forint gazdapénzt fizetett 39 . Kötelességük volt napi 5 garasért "faragó munkára bármikor az uraság rendelésére" elmenni 40 . 1818-ban a látrányi molnárok malmát öten, a Csák malmot is öten vállalták. Ez a szerződés kimondta, hogy a robotot faragómunkával kell teljesíteniük. 41 Volt, ahol a molnárok külön halászati, rákászati jogot kaptak az uradalomtól, melynek fejében hallal, halból való étellel szolgáltak, mint a Rinyán lévő molnárok a Festetics uradalomban 42 .
