Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)

L. Kapitány Orsolya: A kender feldolgozása Belső-Somogy falvaiban

332 L. KAPITÁNY ORSOLYA kócnál. A kifésült szálakenderből a nagybajomiak 28 maroknyit fogtak össze, a közepénél fogva nyolcas alakban megcsavarták és "fejbe" kötötték. Az ilyen módon összefogott kendert "babicának" is mondták (Csurgó-Alsók). A gereben fogaiból kivett kócot és a szöszit külön dolgozták fel. Ennél az osztályozó műveletnél dőlt el, hogy az egyes rostszálak milyen minőségű fonalat adnak, mit fognak belőle szőni. A fejbe, babába kötött kendert ládában, sublatfiókban vagy padláson tárolták fonásig. A munkaeszközök közül a vágónak, a tilónak és a gerebennek a pajtában volt a helye, csak használat előtt vették azokat elő. A fonás A fonás eszközeke ezen a vidéken a rokka volt. A rokkákat esztergályosok készítették, akiktől vásáron lehetett beszerezni. A csurgói, a nagykanizsai, de még a berzencei vásárokon is megfordultak a rokkakészítők. Ismert mester volt Csurgón a XX. század elején a Nóvák nevezetű, tőle szívesen vásároltak az asszonyok az októberi vásáron. Voltak azonban olyan ügyes kezű férfiak, akik maguk is el tudták készíteni kedvesüknek a fonáshoz szükséges rokkafát. (Az R.R.M. néprajzi gyűjteményében a 67. 12. 6. leltári számú, Somogyszobról származó darabot is Kutason készítette egy parasztember.) 4. ábra: Fonás, Csököly (fotó: Néprajzi Múzeum fotótára) A legelterjedtebb forma az un. kecskerokka volt, de a múzeumi gyűjtemények cseh és magyar típust is őriznek. Malonyay Dezső a rokka típusokat fotó segítségével már szemléletesen bemutatta, ezért ezek leírásától eltekintünk.(35) Kézi orsóval történő fonásra csak Csurgóról van adatunk. Egy 1945 után Jugoszláviából áttelepült magyar asszony, Bene Istvánné (1972-ben 80 év korüli volt) sokszor még az utcára kiülve is font vele. A rokkafát egy rövidebb 60-80 cm-es bot helyettesítette, amit a bal karjával az oldalához szorított. Erre a botra volt felkötve a kóc, melyet az ujjaival húzott le és igazított. A jobb kezének ujjaival forgatta az orsót és egyengette rá a fonalat. Ez az orsó eltért a rokkák orsójától, kb. 20 cm hosszú, felső vége kihegyezett formában végződött, amit az ujjakkal lehetett pörgetni. Az orsó lefelé szélesedett, az alján kb. 5 cm átmérőjű korong védte a fonalat a lecsúszástól.(36) A rokkán történő fonást az asszonyok többnyire otthon végezték. Somogyszobon, Kutason a szomszédok szívesen összejöttek- gyakran 6-8 asszony is-, hogy munkaközben beszélgetéssel jobban mulassák az időt. Gyakran a férfiak is elkísérték őket, hogy részt vehessenek a beszélgetésben, vagy férfitársaikkal kártyázzanak. A fonáshoz az asszonyok november, december táján fogtak hozzá, de volt, ahol csak karácsonyt követően. A lányok 10-12 éves korukban kezdtek el fonni, a férjhez menés idejére minden lánynak ismerni kellett ezt a munkát is. A családoknál több rokka is volt, amikor pedig új asszony került a házhoz, annak a következő télen vásároltak egy újat.(37) Az asszonyok gyakran már reggel 4-5 órakor is hozzáfogtak a fonáshoz, a napi teendőjük előtt, de sok helyen még este 10 órakor is pörgött az orsó. Napközben is, amikor más tennivalójuk nem akadt, leültek fonni, hogy haladjanak a munkával. A fonáshoz használt rokkafára (legyen az a rokkához épített vagy különálló), általában egy kenderfejnek (25 marok) a felét (12-13 marok) kötötték fel. Ezt fonták le 4-5 szálat véve egy fonalvastagsághoz. Ebből a fonalmennyiségből 6 orsóval lett. (38) Fonás közben az ujjukkal a fonalat vizezni kellett, ezért a rokkapálcára kötöttek egy kispohár vizet, amibe gyakran belemártották az ujjuk hegyét. Voltak olyanok is, akik nyállal nedvesítették, így adagolták a rokkafára kötött szálakat a pödréshez. A kerekes rokkán úgy fontak, hogy jobb lábbal hajtották a lábítót, bal kézzel szedték a rokkafára felkötött kenderszálat, a jobb kezükkel pedig a pödrést irányították. Amikor a lányok még csak tanulták a fonást, akkor a kócból kaptak, hogy azon sajátítsák el a fogásokat. Fonóba csak Berzencén jártak, ennek emléke még ma is elevenen él az idősebb asszonyok emlékezetében. Csányi Pálék házánál jöttek össze a leggyakrabban. Este hét óra körül, amikor már mindenki otthon befejezte a munkáját, indultak csak el a fonóba. A