Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)
Frankovics Györyg: Dema-Istenek Vilék, Kígyók) Magyarországi Dráva menti Horvátokról, és kapcsolataik
320 FRANKOVICS GYÖRGY mal és a mennykővel, a viharfelhőben jár, közli NODILO. A vilék egymás közti háborúskodása minden kétséget kizáróan utal azok "villámfegyverére": Sletiŝe se vile posestrime, / Neŝta malo dvadeset vila, / Око njega strahotu spraviŝe / Iz nozdrva studen vetar ori, / Iz oĉiju grad i kisa naide, /iz kopit' mu munje sijevaŝe, /Iz ustiju gromovi pucaŝe, /a iz griva bumbul tica peva. Az énekben Marko Kraljevió a délszláv népek népszerű hősének lováról van szó, amely a tündérek szörnyűségének, olvasatomban a lónak átadott hatalom következtében az hideg szélvihart, jégesőt, villámlást és mennydörgést, valamint a bülbül madár énekét képes előidézni. A tündér-kígyó a gabonában A horvátok és a szerbek tündérei gyakran kígyó képében jelennek meg. Ők ugyanis a mező, közösség és a család örzőszellemei. A Dráva menti horvátok mondáiban a kígyó gyakran a búzamezőben jelenik meg. Dubravában a búzában egy nagy kígyó volt, taréjjal a fején, azt mondták, ahogy ment jobbra-balra döntötte a búzát... Ő volt a kígyók királya vagy királynője... Nekem a Balatoni Vendel mondta amikor aratni voltak, hogy ott látták a "ticarica zmijaf (nevezik még magyarul madarászó kígyónak, ami voltaképp a horvát kifejezés tükörfordítása - a fején kakastaréj látható - F. Gy.) A Pécs környéki bosnyákoknál a búzában megölt hatalmas kígyó, amíg le nem nyugszik a nap, ide-oda dobálva a testét, ledönti a még lábon álló gabonát. A kígyó tehát a ciklus végén meghal, miként a learatott gabona, amivel kiegyenlítődik. A mezőőr kígyó kapcsolata a szőlővel, a borral és a kenyérrel Tihomir DOROEVIĈ a szerb néphit kígyóiról közli, hogy vannak olyanok is, amelyek a mezőket és a szőlőt védik, s ezért poljarke, poljarice és poljnjaĉe néven nevezik őket, de ilyen funkciót elláthat a smuk is, akit nem volt szabad agyonütni. Pincéiknél ivópohárban bort hagytak a kígyóknak, tartva, ha a házigazda elmegy onnan, hogy azok majd isznak belőle, tehát, a kígyó kapcsolata a szőlővel és a borral kimutatható. A szerbiai Boljevacki-járásban a karácsonyi kalász egyik dísze kígyót ábrázol, a kígyó a mezők őrzőjét testesíti meg. A kalácson a mező ellipszis alakú. A kígyó és a karácsonyi kultikus kenyér kapcsolata egyértelmű, valójában ez utóbbit a kígyó testesíti meg. A Topljicki-járásban úgy tartják, hogy a poljnaĉa kígyó a mezőben él és a lakosságot megvédi az elemi csapásoktól, ezért vétek lenne megölni. Niŝ környékén azt tartják, hogy a házikígyótól származik a szerencse, mert ő őrzi a házat és a mezőt. A hazai Dráva menti horvátok a gabona kereszt alatt talált kígyót nem bántották, hanem szabadon engedték. Tilos a házikígyót bántani, ha bántják, akkor meghal a családfő. A kígyó lánnyá/tündérré alakul át, illetve fordítva A mezőőr vile és a kígyó analógiái teljesen megegyeznek, kérdéses azonban, dokumentálható-e a tündér kígyóvá válása, illetve annak fordítottja? A magyarországi Dráva menti horvátok képzetei eddig ismeretlen archaikus anyaggal szolgálhatnak a feltett kérdésre. Valamikor az öreg emberek disznókat őriztek, makkoltatták őket... Az egyik férfi látott egy nőt, és az tündér volt. Az ember odament hozzá, mire azt mondja neki: - Ne gyere közelebb hozzám. Ha engem meg kívánsz szabadítani, hogy ne legyek többé tündér, megteheted. Adok neked egy dorongot, amit a válladra teszel és én kígyóvá válok... A Nisi-járásban lejegyzett mondában a zmija kljecatica (vipera ammod.) legelőszőr lány volt és Marijának hívták. Egyszer egy szegény ember kalákába aratni hívta a fiatalokat. A legények és a lányok összegyülekezve hozzáláttak az aratáshoz. Közöttük volt a "zmijadjevojka" (kígyólány - F. Gy.) ám ezt egy legényen kívül senki sem tudta. Az aratás végeztével csak egy kéve maradt vissza, amit a kévébe kellett rakni. A kígyólány átváltozott kígyóvá, hogy megmarja a kévéhez nyúlókat. Egy lány erről mit sem sejtve elindult a kévéért. Egy legény tudott a kígyólányról, s azt is tudta, hogy a kévébe bújt, erre felkiáltott: - Ne, ott van a kígyó! Mire a lány megrázta a vállát és odébb állt. A kígyó ezt mondta a legénynek: - Mond, mit tegyek?! Feleségül veszel-e? - Hogy vehetnétek el, amikor kígyó vagy?! - mondta a legény. - Én ha akarom, ismét lánnyá válok, csak előbb csókold meg a homlokomat és ne mondd el senkinek, hogy én kígyó vagyok, és soha kötelet ne dobj át rajtam! A történet vége: a férj megfeledkezik ígéretéről, s a szénakupacra kötelet dob, aminek egyik vége megüti a kígyóból lett asszonyt, mire az ismét kígyóvá válik, s örökre az is marad. Az utolsó kévében megjelenő kígyó veszélyes az emberekre, tabuval védett, aratás végeztével nem szabad agyonütni, ha ott találják. A kígyó a boszniai Tuzlai-járásban is lánnyá alakulhat át. A kígyó cárnő megparancsolta egyik kígyójának, hogy marja meg az egyik legényt, mire a legény félelmében ezt kiáltotta: - Ne, Marija, ha Istent ismersz! Egyszer csak a kígyóból lány lett, olyan szép, mint egy hegyi tündér. Ezt mondta a legénynek: - Ha már a nevemet eltaláltad, nemhogy nem marlak meg, hanem a szerelmed (feleséged - F. Gy.) leszek örök időre.
