Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)

Frankovics Györyg: Dema-Istenek Vilék, Kígyók) Magyarországi Dráva menti Horvátokról, és kapcsolataik

318 FRANKOVICS GYÖRGY szóló analógiákkal mutat kapcsolatot. A vedovnjak a tündérektől a disznótartáshoz szükséges makkot faluközössége számára a túlvilágon lopja el. Az ellopott makk, hasonlóan a sámánok megszerzett gabonájához, annak földreszórásával a termékenységet idézi elő. Azonban a termésért folyó csata csak nagyon halványan körvonalazható a Dráva menti vedovnjakképzetekben, nem úgy mint a hozzájuk hasonló délszláv zduhaĉok túlvilági gabonalopó csatáiban. Egyébként, a vedovnjakokhoz hasonló, horvátországi turopoljei mogutok, szintén a viléktől kapják a makkot. UJVÁRY közléséből tudjuk, hogy az indonéz mítoszokban a tápláléknövény rizst egy fiatalember az égbe érő fáról lopja, majd sebébe téve lehozza a földre, de állat (róka) is ellophatja onnan. Felsőszentmártoni horvát adataim szerint a vedovnjak és a beavatandó lélekutazásuk során - a vedovnjak lábának hüvelykujjára áll a jelölt, miként az ottaniak apokrif imáiban a három napja síró Szűz Mária (lásd még a további párhuzamokat az egyiptomi ízisz keresi a megölt Ozirisz testét, aki búsult miatta, és siratta a nép, majd ismét feltámad az isten, s öröm tölti el a népet) Szent József lábára állva a meghalt, majd eltűnt Jézus keresésére indulva -, emelkednek fel a magasba, azaz az egekbe. A vedovnjakok - a magyar táltosok hasonmásai - a Dráván túlra érve a túlvilági hegyen (mennyország) táncoló vilékkel találkoznak, akiktől ellopják a makkot, azt egyikük a szájába (repedés) téve lehozza a földre, majd leszórja, aminek következtében bőség makktermés áll elő a földi szférában. Az aranymennyország (bőség) vágyvilági állapota a terméslopóknak köszönhetően megvalósítható válik a földön. A horvátok mondái kaukázusi, iráni és indonéz analógiáik miatt megérdemlik a szószerinti közlést. A szentmártoni ember vedovnjak volt. Mondja egyszer a kollégájának: - Márkó, állj a hüvelykujjamra! A lábamra! Valamikor mezítláb jártak. Ahogy az a lábára állt, a levegőbe emelkedtek... És látja a kollegája, hogy lent a vihar tölgyeket hajlít, mindent kicsavar. Ők meg a Dráván át ezekre a kis hegyekre érkeztek. A kis hegyekről a nagy hegyre. Odamentek és leültek. Ahogy leültek a vihar megszűnt. Most megint mondja: - Márkó, vedd le a lábad a hüvelykujjamról! Erre levette a lábát a lábáról a vedovnjak meg eltűnt, nem volt sehol. "Ej, mit csináljak én ezen a nagy hegyen?! Hova is mehetnék?!" Hogyan mehetne viszsza, haza? - gondolja. Ahogy ott nézelődik kólózó lányokat vesz észre. Lányok táncoltak amottan. Egyikük a másiknak a kezét fogja, ő meg feléjük néz. Látja rajtuk, hogy nincs orruk, csak kettő lyukacska. Egyik szebb mint a másik. Nem szólnak bíz semmit, ő sem szól hozzájuk, mert ő még ilyent nem látott. A fű meg olyan selymes volt, egy arasz hosszú. No, erre megérkezik a vedovnjak: - Márkó, gyorsan állj a hüvelykujjamra! Ő meg az hüvelykujjára állt. Ismét felrepültek és egyszer csak meglátták a Drávát, most már a folyóig érnek... A tündérek meg a nyomukban vannak, mármár utolérik őket. Nem tudnak átszökni a Dráván át! Ej, amikor már a tündérek a közelükbe értek a vedovnjak valamit átharapott a szájában és ledobta. A tündérek meg utána buktak... Most tovább értek ők a házba, ahonnan elindultak. Mondja a vedovnjak: - Márkó, vedd le a lábad a hüvelykujjamról és fuss a házba! Megint mondja neki: - Zárkózz be, itt már nem bánthatnak! Ha utolértek volna, széttéptek volna minket! A monda a következő résszel egészül ki: A szentmártoniak makkoltatni hajtották a disznókat. Ott erdő volt, ahol most a szentmártoni mező van. Akkor ez a vedovnjak ment valahova, ahol a vilék makkot osztanak. Elvett tőlük egy egész makkot, amikor valaki eldobta. Akkor abban az évben annyi makk termett, hogy senkinek sem kellett kukoricával etetni a disznókat, bőségesen volt makktermés. Ám ha nem kellett volna harapnia belőle, csak a háromnegyedét haraphatta le, bíz a szomszéd-falusiaknak is jutott volna belőle. A vedovnjak és a vilék túlvilági csatája a világ közepén - nagy hegy teteje -, folyik, ám az lehet a fa teteje, vagy maga az égbolton lévő aranymennyország, ahol mindennek bőségével vannak az ott lakozó istenek, illetve az oda elért hősök, sámánok, ahova esetünkben a Dráva menti vedovnjak és társa - a beavatandó - is elérkezik, azaz a vágyvilág mennyországba, ahol zene szól, táncot járnak a tündérek, és mindig van mit enni és inni. A szláv népek képzeteiben a mennyország azonban lehet rét is, miként a bemutatott mondánkban. Halászatra, állattenyésztésre, földművelésre, sónyerésre tanították az őket imádó embereket A tündérek agráristenekként az embereket tanították a földművelésre, amire a nyugat-magyarországi horvát adatok HORVÁTH Iván közlésében utalnak: szántott egy ember és magától ment a lova; felszántották a földet; a legényekkel arattak, és kötözték a kévét. Ilyenkor gyakran villámlik és mennydörög az ég; segítenek az embereknek a földművelésben és az állatőrzésben; kenyeret sütnek. A horvátországi Motovunŝtinaban ismert monda szerint a vilék vezették be a szőlővessző, olajfa termesztését és a sónyerést a tengerből. A tündér kapcsolata a nagyállattartással, kiegészülve a gabonatermesztéssel STRAUBE közlése szerint a magaskultúrákban elérhette késői virágkorát, s a hitelképzelésekben pedig az égi isten játszotta el az uralkodó szerepet. Mielőtt a tündér égi isten szerepére fény derülne, egy - a Dráva melletti lakócsai lejegyzésem-