Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)

Frankovics Györyg: Dema-Istenek Vilék, Kígyók) Magyarországi Dráva menti Horvátokról, és kapcsolataik

Dema-istenek (vilék, kígyók) a magyarországi Dráva menti horvátoktól, és kapcsolataik FRANKOVICS GYÖRGY A tudományos élet mindezidáig nem számolt be a magyarok, a horvátok és a szerbek dema-isteneiről. A délszláv népek pogány kori istensége a dema isten vile (tündér) és a kígyó alakjában körvonalazódik, főként a hazai Dráva menti horvát mondákban, mítoszokban. A kettős hitélet valós gyakorlatát a vilével és a kí­gyóval kapcsolatban a magyarországi Dráva menti fai­vak horvátjai - Baranyában: Felsőszentmárton, Dráva­sztára, Drávakeresztúr, Révfalu, míg Somogyban: La­kócsa, Potony, Tótújfalu, Szentborbás - a mai napig megőrizték. A dema isten vile elválaszthatatlan a földművelés­től, állattartástól A demák a gumós növényekkel, a gyümölcstermő fákkal, a nagyállattartással, az ekés földművelés elter­jedésével, valamint a szőlővel és a borral állnak kap­csolatban, egyúttal azonosulnak a terméssel. Életere­jük megsokszorozódása céljából az agrár-ciklus elején, illetve végén, a vetés és az aratás befejeztével megölik őket: széttépik, feldarabolják vagy megcsonkítják őket. A gumós sárga- és lila színű nőszirom STRAUBE, BRELICH, UJVÁRY és DARÁNYI a dema-istenek mítoszát a földmüvelés legkorábbi fázi­sára, a gumós növények termesztésének periódusára teszik. Gumós növénynek tekinthető a vilék virágja: a nő­szirom, a Dráva menti horvátoknál aleluja névvel, a battonyai szerbeknél peruna elnevezéssel, amely a tündérekhez kapcsolódik gyógyításaik során. A horvát mondákban, amikor a tündér kanász férje kalapja mel­lé sárga nőszirmot tűz, tündérfelesége elhagyja, ő ugyanis e tettéve! megsértette a tabut: a tündért nem szabad nevén nevezni, sem jelenlétében sárga nőszir­mot viselni. A sárga szín szimbolikus értelemben utal az ember és az isten közötti kapcsolatokra. FILIPOVIĈ, PETROVIĈ és KULIŜIĈ kutatásaikban kimutatták, hogy a perunika (nőszirom, Iris germanica) a szláv villámisten, Perun virága. A Dráva menti horvátok, a Balaton környéki horvá­tok, a hercegszántói sokácok (horvátok), és a baranyai bosnyákok (horvátok) a nőszirmot alelujának nevezik. Az elnevezés gyakran a pünkösdi énekek refrénjeként fordul elő. Minden kétséget kizáróan a horvátok az el­nevezést a héber alleluja (dicsérjétek az urat), illetve a keresztény halleluja elnevezésből kölcsönözték. A nő­szirom a szerbeknél és a horvátoknál úgy is tekinthető mint a meghaló és a feltámadó Perun virága, akit főis­tenként tiszteltek és dicsértek. ' Másrészt, a nőszirom kékes-lila színe vörös színnel kiegészülve, illetve a sárga okkerral az ég és a föld kö­zötti küzdelem hierogrammát szimbolizálja, a francia Szimbólum szótár értelmezéseként. Mint tapasztalni fogjuk az égi tündérek és a földi emberek közötti küz­delem is bemutatásra kerül ismertetőnkben. A nőszi­rom közismerten lehet lila és sárga színű is. A sárga nőszirmot kalapja mellé tűző földi férfi (pásztor) és a tündér (égi isten) egyúttal az ég és a föld kapcsolatát jelképezi. A középkorban Krisztus kínszenvedésének kifeje­zésére lila színt használtak a templomokban. Nyomban felvetődik a kérdés, vajon a tündérek a szláv és a balti népek villámszóró Perunjához, Perku­naszához hasonlóan a lila nősziromhoz kapcsolhatók­e, illetve, halálukat kínszenvedés előzi-e meg? Az ősszülők Ádám és Éva gyermekei A hazai Dráva menti horvátok és a baranyai soká­cok (versendi és mohácsi), valamint a szlavóniai, her­cegovinál és a montenegrói Kuĉiban élők mondáiban a vilék az ősszülők gyermekei, tehát voltaképpen első emberek, amiről bőséges mondai anyag szól. Ádámnak és Évának tizenkettő gyermeke volt, és kérdezte az Isten: - Ádám, hány gyermeked van? Ádám gyorsan elmegy, megfon egy nagy vesszőko­sarat és hat gyermekét beleteszi, hogy az Isten ne lát­hassa gyermekeit. - Nos, Ádám, hol vannak a gyermekeid? - íme, Istenem, itt vannak! - hatot megmutat. - No, az a többi gyermek legyen láthatatlan - mond­ja az Úristen. A kosár erre felemelkedett a levegőbe és eltűnt. Amikor a benne ülök leestek, beverték az orrukat, ezért tudnak ők a fellegekben járni, ezt az Isten adta nekik. " (Drávasztárai gyűjtés) A mohácsi mondában Ádám gyermekeit az Úristen elől a teknő alá, illetve a kemencébe rejti, mire belőlük lesznek a világon túliak, tehát a túlvilágon élő tündér nép (viloviti narod). Egy másik baranyai, versendi mon­dában Évának és Ádámnak tizennégy gyermeke közül hét nem volt megkeresztelkedve, akiket szüleik ke­reszttelenekként elviszik az erdőbe, s belőlük lesznek a vadállatok (gyermekfejű, kígyótestű, disznótestü) látha-

Next

/
Oldalképek
Tartalom