Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)

Marián M. 1998: A Zselic kétéltű és hüllő faunájáról (Amphibia, Reptilia)

A ZSELIC KÉTÉLTŰ ÉS HÜLLŐ FAUNÁJÁRÓL 301 12. kép: Rézsikló /Coronella austriaca/. /Fotó: Puskás Lajos/ Photo 1.: Smooth snake. /Photo. L Puskás/ Lelőhelyei: Bergyóka-oldal, Dennai-erdő (Szilvásszentmárton): elhagyott kútban: 1985.10.19. - Lipótfa (Bárdudvarnok): földúton, juv. pld.: 1986.05.15. Vörös.-domb: tölgyesben erdei úton: 1987.05.15. Eurázsiái szubmediterrán faj. Magyarország erdeinek nem gyakori sikló faja. A Zselic erdeiben is meglehetősen ritkán fordul elő. Többnyire déli kitettségû, bokros oldalakon, erdei tisztásokon, árkok, utak bozótjában tanyázik. Néha nedvesebb völgyekben is megtalálható. A nagyon száraz területeket és a zárt fenyveseket kerüli. Érdekes adat e kígyófaj táplálkozásához: egy fiatal (225 mm hosszúságú) rézsikló elhullott fürge gyík mellett tartózkodva, a dögre érkező rovarokra „vadászott" (Lipótfa, 1986. május 15.). Különleges hibemáló helyét figyeltem meg a Denna-erdőben (1985.október 19.). Elhagyott, öreg ásott-kút téglával kirakott belsejében, a téglák közti tág résbe bújt be egy aduit Coronella austriaca, miután mintegy 0,5 métert kúszott lefelé a függőleges falon. (A kút alján víz volt.) Léghőmérséklet a kútban: 8,5 C° , a szabadban: 9 C° . A természetvédelmi teendők az eredi siklónál mondottakkal megegyeznek. 19. Natrix natrix natrix (LINNAEUS) - Vízisikló Lelőhelyei: Kaposszerdahelyi-haiastó (Kaposszerdahely): 1954.09.17. - Kuckó-sarok, Dennai-erdő: 1985.10.19. Északi-eurázsiai-kontinentális faunaelem. Magyarország sík-, hegy- és dombvidéki vizeinek és vízmellékeinek lakója. Néha a víztől távol is előfordul. A Zselicben is nagy létszámú populációja él. Halastavaknál, patak-völgyekben, mocsarak mellett, erdők tisztásain, réteken tanyázik. A vízisikló alkalmazkodó képességére jellemző közös tojásrakó-helyet fedeztem föl (Kuckó-sarok erdeitisztás: 1985.10.19.) A talajon fekvő, kb. 1,5 m

2-nyi, pusztuló pozdorja-lemez alá, a fűrészporszerű korhadékba rakták le tojásaikat. Három csomó, ill. füzér (53+32+13 db) tojáshéjat találtam, amelyek legalább öt siklótól származtak. A fiatalok természetesen már régen kibújtak. A természetvédelem feladata a nedves területek fenntartása tojásrakóhelyek (komposzt-, fűrészporhalmok) létesítése. A herpetofauna jellemzése A Zselic zoogeográfiai szempontból az lllyricum faunakörzetbe tartozik (Papp 1968), ami azt jelenti, hogy állatvilágának összetétele a horvátországi és Dinaridákbeli faunához hasonlít. A faunát vizsgálva a következő kép tárul elénk. A kétéltűek 12 faja él a Zselicben, vagyis a hazai amphibia-fajok háromnegyed része. A megtalált 7 hüllőfaj pedig a magyarországi 15 reptilia fajnak a felét képviseli. A kimutatott fajok felsorolását az 1. táblázat tartalmazza. A magyarországi kétéltűek minden családját képviselik a megtalált fajok. Nem került elő azonban a Salamandridae családhoz tartozó foltos szalamandra (Salamandra salamandra L.). Hiányának valószínű oka, hogy a Zselicben nincsenek hidegvízű, állandó jellegű patakok, amelyek lárvájának fejlődéséhez szükségesek. Legközelebbi lelőhelye a Soproni-hegységben van. (Marián-Traser 1978). A Discoglossidae családot képviselő két unkafaj egyike, a stenotop tulajdonságú sárgahasú unka (Bombina variegata L.), karakterfaja területünknek. A Ranidae családhoz tartozó mocsári békának (Rana arvalis Wils.) csak egyik alfaja, a hosszúlábú mocsári béka (Rana arvalis Wolterstorffi Fejérvári) fordul elő. A törzsalak a hazánkkal nyugatról, északról, keletről szomszédos országokban megtalálható (Dely 1967). Hiányzik a hegyvidékek magasabb régióit kedvelő gyepi béka (Rana temporalis L.), melynek az itteni klimatológiai és hidrológiai viszonyok nem felelnek meg. A hüllők hat hazai családjából ötnek a képviselő-fajai élnek a Zselicben. A Lacertidae famíliához tartozó fali gyík (Podarcis m. muralis Laur.) karakter reptiliafaja területünknek. Fölfedezése némi meglepetést okozott, mert vidékünkön, a több évtizedes kutatások ellenére eddig még soha nem került elő (1. táblázat). Most viszont, lelőhelyadatai birtokában, tudatosan kutatni kellene a Zselic keleti peremterületén. Föltehető, hogy ott is előkerül, és így kialakulhat az elterjedési területét a Mecsek hegységgel összekötő lelőhely láncolat. Méhely a Mecsekben már régen kimutatta (Méhely 1904). A homoki gyík (Lacerta t. taurica Pali.) és az elevenszülő gyík (Lacerta v. vivipara Jacquin) hiányát tájunk környezetei adottságai magyarázzák. Előbbinek