Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)

Kevey B. – Borhidi A. – Klujber K. 1998: Belső-Somogy homoki bükkösei

BELSŐ-SOMOGY HOMOKI BÜKKÖSEI 245 1958 és 1965 között érkeztek el végső korukig. Volt olyan példány is, amely 16 köbméter volt". Az egyik kivágott bükkfáról sikerült megállapítani, hogy „csaknem 350 évet élt a rinyabesenyői rengetegben". E bükkös helyét HORVÁTH J. (ined.) a különböző korú erdőgazdasági üzemtervi térképek segítségével állapította meg. Maradványaként a Rinyabesenyő 19/E erdőrészben 12 darab 115 éves bükkfa ma is megtalálható. Ezek egyetlen csoportot képeznek, s egészségi állapotuk kifogástalan (Horváth J. 1997). A szomszédos Rinyabesenyő 19/F erdőrészben voltak a néhai védett bükkfák. Hatalmas tuskóik eltávolításával keletkezett mélyedések még ma is elárulják egykori helyüket, de néhány fiatal egyed is tanúskodik a pár évtizede kihalt famatuzsálemekről (Horváth J. ex verb.). FÖLDVÁRY (1928) a somogyszobi bükkállomány védelmében is igyekezett eljárni, s az alábbiakat írja: „Az uradalom Somogyszob és Kaszó-puszta közötti út mentén a „kűvölgyi" tó mellett álló 20 kat. hold kiterjedésű bükkösből egy megfelelő nagyságú részt hajlandó természeti emléknek kijelölni és állandóan fenntartani, miáltal a tudománynak nagybecsű szolgálatot tesz". A szerző erről az állományról később fényképet közöl az alábbi felirattal: A „kűvölgyi" bükkös Somogyszobon (vö. FÖLDVÁRY 1943). Sajnos e leginkább fajgazdag kaszói bükkösök védelme máig sem oldódott meg. Évtizedeken át kormány vadászterületként védetté nyilvánításuk szóba sem jöhetett, s az ötvenes évektől napjainkig állományaik túlnyomó részre tarvágással került letermelésre. Erdészeti információk szerint egyes erdőrészekben természetes felújítást is végeztek, de ezek nem sok sikerrel jártak. 1991-ben jött létre a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet, ezáltal bükkösei védelmet kaptak. Sajnos még ezév őszén épp a legnagyobb bükkállományt (Nagybajom 14/G) tarvágással letermelték, majd a vágásterületen sávos felújítást végeztek. Mindez a vágásterület kituskózásával, a termőhely 20 cm távolságú sorokkal való felszántásával, s a facsemeték szabályos sorokba ültetésével történt. Hasonló sorsra jutott - a 80-as évek elején - egy másik bükkös (Nagybajom 16/A), melynek aljnövényzetében NOVACSEK (ex verb.) Erythronium dens-canis-i talált. Utóbbi helyen az erdő felújítása sikertelennek bizonyult, s aljnövényzete teljesen degradálódott. Újabban erdei fenyővel (Pinus sylvestris) pótolták a vágásterületre betelepített, majd elpusztult csemetéket, s ez még kevésbé garantálja az eredeti gyepszint regenerálódását. Az így felnevelt erdők - botanikai és természetvédelmi szempontból - már sohasem lesznek olyan szépek mint elődeik, melyek felújítását annak idején sokkal kíméletesebb módon végezték (vö. KEVEY- BORHIDI 1992). 1996-ban avatták fel a Duna-Dráva Nemzeti Parkot, mely a bélavári bükkösöket („Szőlő-hegy = Kerékhegy", „Palinai-domb") is magába foglalja. A műút melletti állományaik a Nemzeti Park Igazgatóság közbenjárására menekültek meg a tarvágás alól. Az egyéb fafajokat ugyan kivágták, de az idős bükköket meghagyták, s alattuk azóta szép újulat fejlődött. A bükkösök szakszerű felújítására igen szép például szolgál HORVÁTH József (a SEFAG Rt. Lábodi Erdészetének igazgatója) kezdeményezése, aki a Rinyabesenyő 19/E erdőrészben levő 115 éves bükkcsoportot vadvédelmi kerítéssel körülzáratta, majd szálaló erdőművelést vezett be. Néhány kislevelű hárs (Tilia cordata) és gyertyán (Carpinus betulus) eltávolításával kapcsolatos beavatkozásai máris sikerrel jártak, a bükk újulat igen szépen fejlődik. így az egykori famatuzsálemek utánpótlása a „Gyöngyösi-erdő"-ben biztosítottnak látszik. HORVÁTH J. (1997) szerint külön érdekesség itt az ún. „kőbükk", melynek kérge tölgyre, vagy kőrisre hasonlít. A környéken „20 forintos bükkfa"-ként is emlegetik. A f. quercoides PERS. 1800 mikrotaxonnal azonosítható (KEVEY ined.). Az 1. táblázatban szereplő cönológiai felvételek a 80-as és 90-es években készültek, de jelentős részük azóta letermelésre került. A bükkösök erdészeti felújítását illetően - fentiek szerint - pozitív (szálalás) és negatív (tarvágás) tapasztalataink egyaránt vannak. Mindezeket mérlegelve megállapítható, hogy csak részben van remény arra, hogy évtizedek múltán ismét elénk tárulnak azok a szép homoki bükkösök, melyekben annak idején BOROS Ádám, FÖLDVÁRY Miksa és jelen sorok írói még gyönyörködhettek. Belső-Somogy töredékes kiterjedésű, értékes faji összetételű homoki bükköseinek megőrzése, rekonstrukciója fontos természetvédelmi feladat. Különös figyelmet érdemelnek e téren a bélavári, a boronkamelléki és a kaszói tömb bükkösei. Védelmük szükségességét flóra- és vegetációtörténeti jelentőségük is alátámasztja. Köszönetnyilvánítás Köszönetünk illeti azokat, akik terepismeretükkel segítették kutatómunkánkat: HORVÁTH József, JUHÁSZ Magdolna, NOVACSEK Péter, PINTÉR András, SASHALMI Miklós.