Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)

Kevey B. – Borhidi A. – Klujber K. 1998: Belső-Somogy homoki bükkösei

Belső-Somogy homoki bükkösei (Leucojo verno-Fagetum Kevey et Borhidi 1992) KEVEY BALÁZS - BORHIDI ATTILA - KLUJBER KRISZTÍNA KEVEY, B. - BORHIDI, A. - KLUJBER, К.: Beeches in the sandlands of Inner-Somogy (Leucojo verno-Fagetum). Abstract: The beeches are only sporadic finding in the sandlands of Inner-Somogy. Their presence at the height of 116156 m above sea is azonal, because their stands grew on sites without exposure under specific management watersupplies. On the evidence of the 50 phytocenologic tables the plant community can be segregated not only from the highland but from the beeches of the neighbouring loess hilly country. Their stands preserve the records of a former floristic and growing season, therefore their rescue is an important preserving task. A kutatások története A régebbi florisztikai irodalomban már néhol találhatók Belső-Somogy növénytársulásaira vonatkozó megjegyzések. A homoki bükkösökre először BOROS Ádám hívta fel a figyelmet, aki Böhönyétől keletre fekvő „Trangrus-erdő"-ből, valamint Somogyszob és Kaszópuszta közötti erdőtömbből közölte a társulást (Boros 1925). A szerző utóbbi helyen a Kaszöpuszta felé vezető úttól délre levő „Bükk-őrház" közelében, a „Macskalikasi-patak" mentén figyelt meg bükkösöket, de a Marcalitól délkeletre fekvő „Nagy-Gyótai-erdő"-ből is sok bükkfát említ (vö. BOROS 1936). Valószínűleg BOROS Ádám dolgozatai irányították FÖLDVÁRY Miksa figyelmét a somogyi bükkösök felé, aki elsősorban természetvédelmi értéküket hangoztatta. Az általa megfigyelt állományok Kaszópusztától keletre levő „Kis-mező"-nél (FÖLDVÁRY 1928), Somogyszob és Kaszópuszta közötti úttól északra levő „Kűvölgyi-tó" mellett (FÖLDVÁRY 1928, 1943), valamint Rinyabesenyő határában Gyöngyöspusztánál találhatók (FÖLDVÁRY 1932). Belső-Somogy homoki vegetációjának kutatása BORHIDI Attila munkásságával kezdődött Megállapításai szerint valódi bükkösök csak a tájegység nyugati részén találhatók szórványosan (BORHIDI 1958). Az 50-es években - Somogyszob és Kaszópuszta között, a „Bükk-őrház" közelében - a homoki bükkösökből néhány cönológiai felvételt készített, ezek azonban közéletiének maradtak. KEVEY Balázs 1974-től gyakran felkereste Belső-Somogy homoki erdeit, majd tervbe vette a maradvány jellegű bükkállományok cönológiai felmérését. Kutatásai során Bélavár, Mesztegnyő és Nagybajom környékén újabb bükkállományokra akadt. E felmérésekbe 1990-ben KLUJBER Krisztina is bekapcsolódott, aki a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet növényvilágából írta diplomamunkáját. Az asszociáció Leucojo verno-Fagetum néven történő - leírása is utóbbi tájról történt 10 cönológiai felvétel alapján (vö.: KEVEY - BORHIDI 1992, KEVEY 1995). Jelen tanulmány célja, hogy a boronka-melléki bükkösökről szerzett ismereteinket kiterjesszük Belső-Somogy homokvidékének egészére. A bükk (Fagus sylvatica) elterjedése BelsőSomogy homokvidékén Belső-Somogy homokvidéke sok hasonlóságot mutat az Alfölddel, ezért több szerző is „drávabalparti síkság", vagy „somogyi sík" (vö.: BOROS 1925, HORVÁTH J. 1997 stb.) néven említi. A bükk (Fagus sylvatica) az Alföldön igen ritka (vö. KEVEY 1998b), de Belső-Somogy homokvidékén sem tartozik a gyakori fafajok közé, előfordulása inkább szórványosnak mondható. Lelőhelyein csak ritkán képez állományokat, melyek nagysága kicsiny, legtöbbször alig nagyobb egy-egy cönológiai felvételi kvadrátnál (400-600 m

2

). Kivételt csak egyes Somogyszob környéki állományok képeznek. Viszonylagos ritkasága miatt érdemes összefoglalni a bükk belső-somogyi lelőhelyeit. Az alábbi lista elsősorban a hazai florisztikai szakirodalomra, valamint erdészek és saját közöletlen adatainkra támaszkodik, de néhány levéltári dokumentumot is tartalmaz. Valószínű, hogy kisebb előfordulások még előkerülhetnek a közeljövőben, s a II. József korából származó „Első katonai felmérés" országleírásának (1783-1784) áttekintésével, valamint újabb levéltári kutatásokkal e lelőhelylista még tovább bővíthető. Bélavár „Bélavári-erdő" (BRIGHT 1815 in SZERECZ 1970: 59), „Bocskád" (KEVEY ined.); „Szőlő-hegy = Kerék-hegy" (KEVEY in KEVEY - BORHIDI 1992: 61), „a Palinai-erdő felé vezető út mellett" (Juhász ex verb.); Berzence „Perdócmajor: Fekete-cser" (KEVEY ined.); Böhönye „Dávodpuszta: Trangrus-erdő"! (Boros 1925: 7); Csurgó „Alsók" (HÉJJAS in HÉJJAS - BORHIDI 1960: 253); Drávaszentes (Fekete - BLATTNY 1913: 83); Gyékényes „Sasalja-berek" (Fekete - BLATTNY 1913: 83), bár itt BOROS (1925: 32) hiába kereste; Homokszentgyörgy „Kúti-erdő" (Horváth J. ined.); Kutas „tanufa" (FÖLDVÁRY 1943); Lad „Magyarlad: Pap-erdő" (Boros 1925: 32); Marcali „Nagygyótai-erdő"! (Boros 1936: 82), „Kisgyótai-erdő" (KEVEY - KLUJBER ined.); Mesztegnyő „Dávodi-tó és Soponyai-tó között: Szilibükk" (Juhász in KEVEY - BORHIDI 1992: 61), „FelsőKak" (KEVEY - KLUJBER ined.); Mike (Horváth J. 1997: 204) „Felső-erdő" (KEVEY ined.); Nagyatád (Horváth J. 1997: 204) „Simongáti-erdő" (KEVEY ined.), „Török-vár: 1 db hatalmas fa"! (Horváth J. ined.); Nagybajom „Kakpuszta" (BORHIDI ined.), „Alsó-Kak" (NOVACSEK ex verb.), „Bükk-dülő" (KEVEY - KLUJBER in KEVEY - BORHIDI