Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)

Csapó János-Csapó Kiss Zsuzsanna-Nyberg J. Csapó János Jr. Varga Visi É.: Hogyan, mire és milyen korlátokkal lehet használni az aminosavakat és az aminosavak raciminációját fosszilis anyagok korának meghatározása az archeometriában?

FOSSZILIS ANYAGOK KORÁNAK MEGHATÁROZÁSA 189 Hidrolízis körülmények Idő (óra) Aminosavak Hidrolízis körülmények Idő (óra) Ser Ala Arg Val Leu Ile Glu Phe Pro Asp Lys Met Hidrolízis körülmények Reflux

1 6 22 19 5 105 °C

2 24 1.1 0.3 1.3 0.5 120 °C

2 24 3.7 0.6 2.1 1.4 110 °C

3 24 0.5 0.2 0.8 0.3 1.9 0.1 1.7 1.7 110 °C

4 22 0.4 1.6 1.4 2.2 110 °C

4 18 0.5 3.3 3.7 110 °C

5 2.2 0.4 1.0 1.6 0.7 1.3 1.0 2.2 3.0 2.2 1. ALDAG es mtsai, 1971. 2. NAKAPARSKIN es mtsai, 1970. 3. HARE és HÖRING, 1973. 4. MANNING és MOORE, 1968. 5. MANNING, 1970. 2. táblázat: A szabad aminosavak racemizációja a 6M sósavas hidrolízis folyamán (%) A fehérje megnevezése Hidrolízis Hőmérséklet °C Aminosavak A fehérje megnevezése Hidrolízis Hőmérséklet °C Idő (óra) Ala Glu Val Ile Leu Pro Arg Phe Asp Ser Bradikinin

1 110 22 2.4 1.7 3.9 Ribonukleáz

1 110 18 4.2 4.4 0.2 Mammut kollagén

2 105 24 1.2 2.7 0.7 1.6 2.6* 3.0 Ló mioglobin

3 Reflux 24 6.6 Marha inzulin

3 Reflux 24 4.6 * 48 óra. 1. MANNING és MOORE, 1968. 2. DUNGWORTH és mtsai, 1975. 3. WILTSHIRE,1953. 3. táblázat: A peptidkötésben lévő aminosavak racemizációja a 6M sósavas hidrolízis folyamán (%) Az utóbbi időben többen kísérleteztek a mikrohullámú technológia alkalmazásával a fehérje hidrolízise során (CHEN és mtsai, 1987; WOODWARD és mtsai, 1990; GILMAN és WOODWARD, 1990; PICKERING és NEWTON, 1992), és többen beszámoltak a rövid ideig magas hőmérsékleten végzett hidrolízissel kapott kiváló eredményekről is (CHIOU és WANG, 1988; CSAPÓ és mtsai, 1994). Úgy tűnik, hogy a mikrohullámmal végzett hidrolízis folyamán jelentős racemizáció lép fel, hisz a mikrohullámú kezelést aminosav racemizáció kiváltására is használták (CHEN és mtsai, 1989). Nem okoz gondot a racemizáció akkor, ha nem kívánjuk az aminosav enantiomereket meghatározni, hanem megelégszünk az összes aminosav tartalom meghatározásával. Amennyiben célunk az aminosav enantiomerek szétválasztása és meghatározása, olyan fehérjehidrolízis módszert kell választani, melynek során minimális a racemizáció, hisz a hidrolízis alatt fellépő számottevő racemizáció esetén nem tudjuk eldönteni hogy az aminosav enantiomerek egy része eredetileg is benne volt a mintában, vagy csak a hidrolízis folyamán keletkezett. Több módszert dolgoztak ki a fehérjehidrolízis során bekövetkező racemizáció viszszaszorítására (D'ANIELLO és mtsai, 1990; SMITH és mtsai, 1983; REDDY és mtsai, 1989; SMITH és REDDY, 1989), azonban ezek meglehetősen hosszadalmasak illetve nehézkesek voltak. Fentiek miatt egy magas hőmérsékleten és rövid ideig végzett fehérje hidrolízis módszert dolgoztunk ki a lehető legkisebb racemizáció elérésére a hidrolízis folyamán. Hibaforrást jelenthet a savas hidrolízisnél még az, hogy az aszparagin és glutamin a hidrolízis folyamán aszparaginsavvá és glutaminsavvá alakul át. Nem alakult ki egységes vélemény azt illetően, hogy vajon a fosszíliák tartalmazzák-e a két savamidot, mennyi ezek