Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)

Bondár Mária: Késő rézkori település maradványai Ordacsehi-major lelőhelyen

16 BONDÁR MÁRIA tozatát csak Keszthely-Fenékpusztáról ismerjük. Keszthely és a szintén Balaton-környéki Ordacsehi kö­zött mindössze 40 km a távolság, ezért elképzelhető­nek tartjuk, hogy szoros kapcsolat lehetett e két helyen megtalált, kostolaci emlékeket hátrahagyó egykori em­berek között. Ugyancsak "helyi elemnek" tekintjük azt a kis mére­tű tálat is, amelynek peremén és alján is a fenti fazék díszítési elvével megegyezően bebökdösött díszítés fut körbe (15. kép 4). A közölt anyagból nem ismerjük ana­lógiáját. A farkasfogmintával díszített fazék (2. kép 2; 14. kép 1) csak elvétve fordul elő a kostolaci leletkörben. Valójában, mint már utaltunk rá, a Cobofeni kultúrában gyakori. Analógiáit Budapest környékéről (Budakalász és Szigetmonostor) ismerjük. E lelőhelyek kapcsolatát a Cobofeni kultúrával nem vizsgálta még a kutatás. Ma­gam igyekeztem összegyűjteni a közölt badeni anyag­ból a Cobofeni lelőhelyeket, az elterjedési területtől távoleső Budapest környéki adatok azonban akkor el­kerülték a figyelmemet. 82 Az Ipolydamásdon feltárt há­rom hamvasztásos sír 83 bizonyította, hogy az elterjedé­si területtől jóval távolabb is megjelent a Cobofeni kultú­ra, már a kultúra korai fázisában is. A Budapest környé­ki és az ordacsehi darabok késő badeni - kostolaci kör­nyezetben megjelenő Cobofeni emlékeknek tekinthe­tők. A nagy méretű alagútfülhöz tartozó hombár is Cobofeni környezetre utal. A rendelkezésre álló adatok alapján nem tudjuk meghatározni, hogy Ordacsehire Szerbia vagy Románia felől jutott-e el a Cobofeni kerá­mia két jellegzetes eleme, az azonban bizonyos, hogy a késő rézkorban a Kárpát-medencét érintő, több irány­ból érkező kontaktusok egyre több bizonyítékát találjuk. Az Ordacsehin feltárt késő rézkori telepmaradvány kapcsán érintenünk kell a késő badeni és kostolaci kul­túra egymáshoz való viszonyának, kronológiai helyze­tének kérdését is. Mint korábban már utaltunk rá a törzsterületre vonatkozóan - elsősorban Gomolava alapján - a korábbi jugoszláv kutatás három szakaszra tagolta a kostolaci kultúrát is. Gomolaván a feltárt há­zak egymáshoz való viszonya és a leletanyag tipológi­ai sajátosságai alapján különítettek el kronológiai szin­teket, három periódust. Az Ordacsehin előkerült anyag­ban ezt szem előtt tartva megkíséreltem a gomolavai belső kronológiát követni, ez azonban nem sikerült. Például a halbárka edények esetében két gomolavai horizontból is van analógiánk, a Brukner-féle Baden­Kostolac (lll/1b. ház) és a Kostolac II. (Ill/2b. ház) fázis­ból. Ez a tény jelezhetne egy hosszabb megtelepedést is, valójában azonban nem erről van szó véleményem szerint. Tekintettel arra, hogy a szakirodalomban nincs tételes, minden edénytípusra kidolgozott kostolaci bel­ső kronológia, az egyes edények nehezen illeszthetők be ebbe a lényegében csak elméletileg létező rend­szerbe. A díszítésben bekövetkező változások, bizo­nyos motívumok, díszítő technikák megléte vagy hiá­nya nem feltétlenül jelent időrendi különbséget, ezért ezt nem is tekintem cáfolhatatlan alaptételnek. Orda­csehi tökéletesen beleillik abba a képbe, amit V. Milojèiae, Banner J. és Kutzián I., majd egymással pár­huzamosan Ecsedy I., Korek J. és magam is elképzel­tem, nevezetesen a kostolaci kultúra önálló kultúrának tekintendő, amely a mai Magyarország területén nem volt hosszú életű. A késő badeni kultúrával kapcsolat­ban lévő, annak telepein feltűnő népességről van szó, amelynek anyagi kultúrája azonban jól elkülöníthető a késő badeni leletanyagtól. A késő badeni és kostolaci kultúrák együttes előfordulása a két kultúra szimbiózi­sát, s nem egymásutániságát jelzi. Ez az együttélés nem tartott hosszú ideig, a badeni kultúra kései idősza­kának egy olyan epizódja volt, amikor - elsősorban a Kárpát-medencében - több irányból érkező és több irányba kirajzó különböző "kultúrák" rövidebb-hosszabb ideig tartó megtelepedése tarkította a korábban nagy területen látszólag azonos kerámiaművességgel jelle­mezhető késő rézkori időszakot. A folyamatosan érke­ző kisebb külső impulzusok (Cobofeni, kostolaci, vuéedoli kultúra) végül is az egységes badeni tömb át­alakulásához vezettek. E kulturális diffúzió történeti eseményeit szemléletesen vázolta fel Ecsedy I. 84 és R Roman. 85 Összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy Ordacsehin a késő badeni és kostolaci kultúra újabb telepe került elő. A kerámiában megfigyelhető "helyi" és távoli ele­mek mozgalmas időszakra, széleskörű kapcsolatokra engednek következtetni. Keszthely-Fenékpuszta és Balatonboglár kostolaci sírjai után végre előkerült e tér­ségből a kostolaci kultúra telepe is. Joggal feltételez­hetjük, hogy a Balaton környékén további lelőhelyekkel számolhatunk. A fényképeket készítette (1-17. kép): Kádas Tibor (MTA Régészeti Intézete, 1250. Bp. I. Úri u. 49.) Táblaszerkesztés, profilrajzolás (1-18, 20-21. tábla): Bondár Mária (MTA Régészeti Intézete, 1250. Bp. I. Úri u. 49.) Típustábla és profilok átrajzolása tussal: Dévai Nándomé (MTA Régészeti Intézete, 1250. Bp. I. Úri u. 49.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom