Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)

M. Aradi Csilla: A főnyed-gólyásfai Árpád-kori temető és település eddigi ásatásának összegzése

A FŐNYED-GÓLYÁSFAI ÁRPÁD-KORI TEMETŐ ÉS TELEPÜLÉS EDDIGI ÁSATÁSÁNAK ÖSSZEGZÉSE. 125 irányban, a korai anyaggal keveredve, már a temetővel egyidős, XII-XIII. századi településnyomokat is talá­lunk. Felvetődik annak a kérdése, hogy a 2. periódus lakóépületei miért hiányoznak? Feltételezhetjük, hogy sövény vagy boronatechnikaval készült fa építmények lehettek, amelyek létezése a Fonyód-Bélatelepi kora Árpád-kori feltárások alkalmával bizonyítottá vált. 25 Ott a fa építmények anyaga a magas vízállás miatt épség­ben konzerválódott, itt azonban csak másodlagos bizo­nyítékokra hagyatkozhatunk. A 477-es és 466/a objek­tumokból például nagyméretű sövényfonat lenyomatú paticsdarabokat gyűjtöttünk, ami alátámaszthatja az előbbi feltevést. (9. kép) Az ásatás területén több olyan gödröt találtunk amelyekből jelentős és változatos leletanyagot gyűj­töttünk. A 396-os objektum, egy nagyméretű, egyenes falú, kb. 2 m mély gödör, nagy számú, XII- XIII. száza­di kerámiatöredéket tartalmazott. (19. kép) Az objektum érdekessége vitathatatlanul egy tölcséres, bordázott, korongolt szájú, kívül téglaszínű, belül szürke, homok­kal, kaviccsal soványított rátétdíszes edény volt, mely­nek sajnos teljes felépítése ismeretlen. (V. tábla/1) A tölcséres száj és az elszűkülő nyak után az edény erő­teljesen kiszélesedik. A válltöredéken már láthatók a la­pított, függőlegesen futó rátétdíszítések, amelyek az edény hasa környékén 0,5 cm-re is kiállnak. A függőle­ges rátétet vízszintes irányú borda is metszi és az így létrejött kereszt alakú töredéken a kereszt szárai között több soros hullámvonal díszítést találunk. Sima, csak rátéttel díszített töredékeket is ismerünk, ezek feltehe­tően az edény feneke tájáról kerültek elő. A rátét bordá­kat a még nedves edényre másodlagosan helyezték, mivel benyomkodás és lesimítás nyomokat találtunk mindkét oldalán. A szokatlan edény mellett, a Dél-Du­nántúlon ritkán előforduló bográcsokat egy kiegészít­ik, kép: A 396-os objektum. hető és egy töredékes darab képviselte. A 16,6 cm ma­gas, barna színű, homokos, kavicsos anyagú bogrács testét 1,5-3 cm távolságban bekarcolt csigavonal dísz borította. A 2,8 cm-re kiszélesedő, vízszintes perembe két kör alakú lyukat fúrtak a bogrács mindkét oldalán és itt függesztették fel az edényt. (III. tábla/1) A bogrács félköríves fenekének közepén kereszt díszítést látha­tunk. A másik bogrács ehhez hasonlóan barna színű, 2,5 cm távolságban bekarcolt csigavonal díszítésű, tö­redékes darab. Vízszintes pereme 2,5 cm-ről a lyukak tájékán 4,5 cm-re szélesedik ki. Töredékünkön egyik lyuknak egy szelete látszik. (III. tábla/2) Az objektum többi lelete már besorolható volt a XII-XIII. századi ha­gyományos fazék formák közé. (IV. tábla/1-6) A vállnál ferde bevágásokkal, hullámvonallal díszített edények hasát minden esetben csigavonal motívum borította. A peremkiképzésre jellemző a vagy alul, vagy felső ré­szén látható megvastagítás. Említést érdemel egy vilá­gosbarna, vastag falú, hombárszerű edény oldaltöre­déke, amelyet válltól lefelé egyre szélesedő közű csi­gavonal díszítéssel láttak el. (VI. tábla/1) A gödörben egy vaddisznó agyarat is találtunk. (IV tábla/7) A 468-as objektumot a XIX. szelvény nyugati részé­ben, a 23-28 méter közötti területen feküdt, érdekes módón a 396-os objektummal egyvonalban. Az alakjá­ra nézve is hasonló méretű gödör lefelé tölcséresen szűkült viszont a mélysége nem volt az előzőhöz mér­hető. Az objektumban talált leletanyag, amely a gödör felső harmadából származott, rendkívül intenzív volt. A kerámia anyag döntő többségére jellemző barna, illet­ve szürke színek különféle árnyalataitól élesen elkülö­nül, a 396-os objektumból már megismert, bordázott, tölcséres nyakú edény két másik vállfája. Mindkét edény darabjai téglaszínűek, bár az egyik edény sárgá­sabb árnyalatú, a másik erősen vörös. Kerámia anya­guk homok mellett kaviccsal, valamint téglatörmelékkel kevert, elég egyenetlen, durva tapintású, vastag falú (0,6 cm) Az első edényen a már megismert kereszt ala­kú rátéttel osztott mezőben egymás alatti, vízszintesen futó hullámvonal bekarcolásokat láthatunk. (V tábla/2) Az edényhez tartozó, díszítetlen rátétes darabokat is találtunk, amelyek az edény alsóbb részeiből származ­hatnak. Az 1-es edényhez tartozó anyagból származik; egy ívelt domború darab, melyen a rátétek találkozási pontját láthatjuk és amely az edény bográcsszerű, ke­rek aljára látszik utalni. Ezt a tényt erősíti meg a másik edény nagyobb töredéke, melyen jól látható a csillag­szerűen szerteágazó, 6 ágból álló rátétdíszítés. (VIII. tábla/2) A 2. edény díszítése a maga nemében rendha­gyó, az apró, ferde vonalkák egymással szemben 5 sorban, un. kalász mintát adnak ki. Ebből az objektum­ból egy másik különleges kerámiatípus is származott. A feltehetően lapos aljú edény szürke színű, homokkal, kaviccsal soványított, durva felületű. Testét lefelé, egy­re szélesedő távolságban, 2-3 cm-es közönként, csiga­vonal dísz borítja, ám érdekessége abban rejlik, hogy hasán egy gondosan eldolgozott vízszintes rátét fut vé­gig, melyet bekarcolt hullámvonal díszít. (X. tábla/1) Az edény átlagos vastagsága 0,6 cm, ami a rátétekkel dí­szített részen az 1,2 cm-t is eléri. A rátétet ez esetben

Next

/
Oldalképek
Tartalom