Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)

Purger J. J.:1996 A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet keleti határvidékének (Somogy megye) kisemlős faunája, gyöngybagoly, Tyto alba (Scopoli, 1769) köpetek vizsgálata alapján Small mammal fauna of the Eastern, border part of Boronka Landscape Protection Area (County Somogy) as obtained by barn owl, Tyto alba (Scopoli, 1769) Pellett analysis

A BORONKA-MELLÉKI TÁJVÉDELMI KÖRZET KELETI HATÁRVIDÉKÉNEK (SOMOGY MEGYE) KISEMLŐS FAUNÁJA, GYÖNGYBAGOLY, TYTO ALBA (SCOPOLI, 1769) KÖPETEK VIZSGÁLATA ALAPJÁN PURGER J. JENŐ Abstract In the eastern, border part of Boronka landscape protection area (XM95 according to 10x10 km UTM chart) 487 pellets of barn owl were collected. Analyze of pellets contents revealed remainders of 1348 vertebrate specimens. It is established that small mammals prevailed with 93.62% while participation of birds was 6.38%. Presence of 20 mammals species was noted. From this number, 7 species belongs to the insectivores (Insectivora), 1 to the bats (Chiroptera), and 12 to the rodents (Rodentia). Bevezetés A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet védetté nyilvá­nításával 1991-ben 7833 hektár természeti értékekben gazdag terület kapott hivatalos jogszabályi védelmet (9/ 1991 (IV. 26) KTM rendelete). A Somogy Természetvé­delmi Szervezet lehetőségeihez mérten igyekezett meg­vásárolni és megvédeni a Tájvédelmi Körzet környékén lévő természetvédelmi szempontokból értékesnek tűnő területeket, hogy a TK határai ne legyenek egyben az ott élő növény- és állatfajok elterjedési határai is. így pró­bált és próbál hozzájárulni a TK környékének, valamint a táj természetes arculatának megőrzéséhez. A Boronka-melléki TK emlősfaunájára vonatkozó első adatok 1992-ben jelentek meg (Majer 1992), de a ter­mészetvédelmi területek kezelése során sok esetben szükség és igény mutatkozik a védett területekkel hatá­ros területeken élő növény- és állatfajok ismeretére is. Célom az volt, hogy a TK keleti határvidékével szinte összeolvadó erdős, fás-legelős tájegység kisemlős faunájának felmérését elvégezzem, rámutatva a vé­dett fajok jelenlétére, és a fajok közötti mennyiségi vi­szonyokra, amennyire ez lehetséges a gyöngybagoly (Tyto alba) köpetekből nyert információk alapján. Anyag és módszer A kisemlős fauna felméréshez a gyöngybagoly kö­petek begyűjtésének és vizsgálatának a módszerét al­kalmaztam. Hogy az eredmények a szélesebb körű fa­unatérképezéseknél is használhatók legyenek, a köpetek begyűjtését a 10x10 km-es UTM rendszerű hálótérkép XM95-ÖS négyzet területén végeztem. A köpeteket 1994. február 16-án, március 27-én és május 2-án gyűj­töttem be 8 lelőhelyről (1. táblázat). A libickozmai és somogyfajszi templomtoronyban, valamint a puszta­kovácsi gabonaszárító pincehelyiségében még ned­ves, friss köpeteket is találtam, sőt mindhárom he­lyen a gyöngybaglyokat is láttam. Minden esetben a sötét mellű, Tyto alba guttata alfaj volt jelen. Mivel a köpetek túlnyomó részének a korát nem le­hetett biztosan meghatározni, így csak az egész kö­petek lettek begyűjtve, és feldolgozva. A köpetek szét­bontása száraz technikával történt (Schmidt 1967, Mikuska et al. 1979). A kisemlősök meghatározását a koponya és az alsó álkapocs csonttani bélyegei alap­ján végeztem. (Schmidt 1967, Újhelyi 1989, Krystufek 1991). A Sylvaemus alnembe tartozó fajok meghatá­rozásánál Tvrtkovió (1979) módszerét követtem, és a meghatározhatatlan példányok Apodemus sp. ként sze­repelnek a táblázatban. Eredmények A 8 lelőhelyről (1. táblázat) begyűjtött 487 köpetből 1348 gerinces állat csontmaradványai kerültek elő. Egy köpetben átlagosan 2.76 zsákmányállat volt. A köpetekből előkerült zsákmányállatok minőségi és mennyiségi megoszlását a 2. táblázat szemlélteti. A zsákmány 93,62%-át kisemlősök, 6,38%-át pedig madarak, többnyire házi és mezei verebek képezték. Az emlősmaradványokból 20 fajt sikerült kimutatni, melyek közül 7 a rovarevők (Insectivora), 1 a denevé­rek (Chiroptera), 12 pedig a rágcsálók (Rodentia) rend­jébe sorolható. Következtetések A köpetlelőhelyeken talált nedves köpetek valamint a megfigyelt gyöngybaglyok alapján feltételezhető, hogy a vizsgált területen begyűjtött köpetek 3 pár gyöngy­bagolytól származnak. Az emlőstáplálék 41,05%-ban pocokfélékből (Arvicolidae), 35,90%-ban cickányfélékből (Soricidae), 22,35%-ban egérfélékből (Muridae), 0,70%-ban pedig pelefélékből (Gliridae), simaorrú denevérekből (Vespertilionidae) és vakondfélékből(Talpidae) tevődött össze. A gyöngybaglyok a legnagyobb számban mezei poc­kot (Microtus arvalis) zsákmányoltak, mely az emlős­táplálék 36,53%-át tette ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom