Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)

Bárdos Edith: Az avarkori öntött bronz korongok viseleti szokásához a zamárdi avar temető alapján

AZ AVARKORI ÖNTÖTT BRONZ KORONGOK VISELETI SZOKÁSA 85 keik keresztény hitükön maradtak. Később szabad emberré váltak, a kagán külön népnek tekintette őket. Kubert állította vezérükké. (Szádeczky-Kardoss S., 1982., 10., Bóna 1984., MOT, 325.) Kuber atyja Kovrat keresztény volt, feltehetően fiait is e hitben neveltette, tekintettel bizánc-barát voltára. A Kuvrat eltemetésének időpontjához köthető nagy fejedelmi temetkezések (Maloje Perescsepino, Kelegejszkije hutora, Zacsepilovka, Glodosz) bizánci ékszerekben gazdagok, s bizánci kereszteket tartalmaznak. (Bóna 1970., 259., Bóna, 1984., 325.) (Erdélyi, 1982., 8, 9, 10, 11, 13, 14, 15, 18. sz. ábrák) Egy keresztény, Bizánc-barát uralkodó fia, Kuber jött népeivel avarföldre. 678-ban IV. Constantin császárnál már ott látjuk viszont az új avar vezetőséget - gratulálni az arabok feletti győzelem miatt. (SzádeczkyKardoss S., 221., Nicephorus Patriarcha.) 687 táján az avarokat a megtérítendő pogány népek között tartják számon (Szádeczky-Kardoss S., 1992., 224.) Szent Ruppert püspök egy kései életrajzátdolgozásában egy adat szerint mára 690-es években térített volna az avarok között. (Szádeczky-Kardoss S., 225. - ezt a későbbi betoldást célzatos anakronizmusnak minősíti.) 791-ben Nagy Károly megkezdte „Szent" háborúját az avarok ellen. (Bóna, 1984. 337) Avar temetőinkből ismert keresztény jelképek előfordulásai alapján (Deszk 37. sír,

28 Závod 104. sír,

29 Alattyán 14. sír,

30 57. sír Ozora,

31 Jutás

32

, Környe 106. sz. sír.

33

) nem igen lehetne sem szervezett egyházi életről, sem eredményes hittérítői tevékenységről beszélni. (Kovrig 1963., 113-115, Salamon 1971., 49-50.) Kivételt képez Keszthely és Pécs. (Kovrig 1960., 159., Sági 1961., 431., Kiss 1965., 81-123.) Pannóniában két olyan temető van, amelyben nem 1-2 db keresztény jelkép fordul elő, hanem a temetkezésekben mintegy szokást figyelhetünk meg a kereszt használatát illetően. Mind Káptalantóti,

24 mind Zamárdi esetében már egy olyan jelenséggel számolhatunk, amely alátámasztja a keresztény hittérítők eredményes tevékenységét, a VII./században. Az egy más kérdés, hogy mennyire lehet a „koporsókeresztek" használata mögött tényleges hitéletet, hitet, szervezett egyházi tevékenységet feltételezni. Mindenesetre Káptalantóti és Zamárdi helyileg kirajzolnak egy centrumot a Dunántúl közepén, a Balaton környékén, ahol ismerték, használták a keresztet. Kiss Attila a két lelőhely kapcsán tárgyalja a kereszteket, s említi a felsődörgicsei bizánci kőfaragványt.

35 Tóth Endre itáliai kőfaragó mesterek munkájának tartja az ambot, s felveti a lehetőségét egy esetleges bizánci templom létének a VI. sz. 3. negyedében.

36 Visszatérve a káptalantóti és a zamárdi keresztekhez a két temető keresztjei nemhogy hasonlóságot, de azonosságot mutatnak. Ez Zamárdi esetében természetesen csak a 670/680 utáni keresztekre vonatkozik. Technikai kivitelük, díszítésük, a sírban való előfordulásuk azonos. A káptalantóti temető feltárt sírjai 670/680 utáni temetkezések, koraavarkorból származó sírt nem tartalmaz. Korongjai megegyeznek a zamárdiakkal, elsősorban küllős, geometrikus típusúak. Övdíszei, lótemetkezései, lószerszámok teljes azonosságot mutatnak a zamárdi temető azonos korú temetkezéseivel. A II. germán állatstílusos fogazásos veretei a stílus Igar utáni továbbélésének példái. Úgy tűnik, mintha egy csoport kiszakadt volna a zamárdi népességből, s a VII. sz. végén áttelepült volna a Balaton É-i pontjára. A másik lehetőség, hogy a Káptalantótiban feltárt kis temetőrész egy nagyobb kiterjedésű, s korai sírokat is tartalmazó temetőnek csak kis szelete. Mindkét temető esetében az edények sírbatételének szokását csaknem teljesen kiszorítja a sírkeresztek használata. A káptalantóti temető és a zamárdi temető „korongos sírjai" azt bizonyítják, hogy a 670/680 utáni népesség nagy befogadókészséget tanúsított a keresztény tanok befogadására. A keresztény jelkép jól megfér a pogány hitvilággal. A korongokat, amelyek óvó-védő szerepet töltöttek be (Fodor, 1980., 213.), a gonosz erők elhárítására szolgáltak, a sírokban együtt találjuk a keresztekkel. A két különböző hitvilág szimbólumainak együttes használata jó példa a korszakra jellemző szinkretizmusra.

37