Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)
Bárdos Edith: Az avarkori öntött bronz korongok viseleti szokásához a zamárdi avar temető alapján
76 BÁRDOS EDITH A 2167. sz. sír küllős korongján 2 kopásnyom, eredeti helyéről elmozdítva, ez sem tarsolykorong. (XXXI. t. 3.) V. A KORONGOS SÍROK LEGFŐBB JELLEMZŐI Sírgödör formája: néhány kivétellel általánosnak mondható a sírfenék fejnél-lábnál való lemélyítése, a VII. század utolsó harmadában fellépő új rítusnak megfelelően. Gyakran a váz térdtől lefelé lejt. A temetkezések koporsósak. A koporsókat a 8 sarkon és a könyök, valamint térd vonalában vasalásokkal látják el. A sarkon keskeny típus, a térd és könyök vonalában széles koporsóvasakat találunk. Edény mellékletek hiánya: Mindössze 3 sír tartalmazott agyagedényt - a 320. sz. sír, valamint két sírban játékedényke volt. (372. sz. sír és a 789. sz. sír) A VI—VII. század kedvelt faedényét, a vödröt néhány sírban regisztráltuk. 13 A 641. sz. sír vödrét préselt griffek alakjával díszített 3 bronz lemezpánt borította. (5 sz. ábra) Ugyancsak kevés az állatcsont melléklet. (12 esetben fordul elő, az is szárnyas.) A tojás mellék5. sz. ábra: Préselt griffek alakjával díszített favödör (641. sz. sír) (Fotó: Gőzsy Gáborné) let gyakori. Az edények hiánya összefüggésben van a sírokban előforduló keresztény jelképek, a keresztek gyakoriságával. Keresztek: a temető VII. sz. első feléből származó korai temetkezésekben gyakori jelenség, hogy a koporsókat két végükön lemezből kivágott, koporsóra szegecselt görög kereszttel látták el. A VII. század végén, a VIII. sz. elején is él a koporsókereszt használata, mind a lemezes, mind a griffesindás sírokban. A korai példányok sima ezüst lemezből kivágottak, néha aranyozottak. Felületük sima, díszítetlen, vagy trébelt szélűek. Alakjuk kiszélesedő végű, ívelt, egyenlőszárú kereszt. A korongos sírok keresztjei általában 2 db ezüst, bronz vagy ónozott bronz lemezből kivágottak, a lemezek azonos szélességüek, maximum 1-2 milliméterrel szélesednek ki a végeik felé. Széleik trébeltek, gyöngysorral díszített, gyakran a trébelt minta kereszt, vagy „Y" formát alkot, de előfordul a háromszög alakú mintázat is. A két lemezt 90 fokos szögben egymásra helyezték, s négy végüket középen átlyukasztva 1-1 szegeccsel a deszkára szegezték. A koprosókereszteket általában a koponya feletti és a bokák feletti rétegben találjuk. Felületükön - a hátoldalon - textilmaradvánnyal és famaradvánnyal. A koporsót halotti lepellel takarták le, s utána szegezték fel a keresztet. (Van néhány olyan kereszt, amelynek lemezei domborúan íveltek, domborúan kiképzett fafelületre szegezték fel.) A sírok rablottsága következtében gyakran csak töredékeiket találjuk meg, vagy azt sem. Nyilvánvalóan sokkal több volt a keresztekkel ellátott koporsó, mint amit regisztrálni tudtunk, különösen érvényes ez a korábbi gazdagabb temetkezésekre, ahol a sírrablók „alapos" munkát végeztek. (Ezek a sírok gyakran még csontanyagot sem tartalmaztak.) A sírokban előfordulnak még egyéb célra használt lemezes keresztek és a kereszténységre utaló egyéb jelek. A korongos sírok két legjellegzetesebb kísérőlelete a vaskulcs u és a kétágú vas vágószerszám. A kulcsok általában két szárúak - azaz egy „párizsi kapocs" formájú akasztó 2 kampós végére 1-1 szögletes vagy kör átmetszetű szárból álló szerszámot akasztottak fel, amelyek gyakran „csavartak", s végeiket derékszögben elálló 1-2 tüskével látták el. A halottnak a derekára kötötték fel, nyilván egy bőrszíjon lógott le, a női öv bal oldalán. Mindig bal oldalon találjuk, a korongokkal kb. egy szinten csünghettek alá. Kizárólag női sírok melléklete. Germán temetkezésekből is ismerjük a szokást, 15 valamint a finnugoroknál is divat volt, a korongviselettel együtt. 16 (7. sz. ábra) „Marjatta, a szépséges szűz, soká serdült otthonában. Öt lánc vásott le övéről, kilenc karika kopott le apjától kapott kulcsokkal, láncon lógó kulcscsomókkal." (Kalevala 50. ének, 386. o. - valamint 377. oldal Rácz István felvétele - női övkarikák késsel, tűtartóval Lappföldről)
