Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)

Király István Szabolcs: Fejezetek a magyar mezőgazdaság gépesítésének történetéből.

FEJEZETEK A MAGYAR MEZŐGAZDASÁG GÉPESÍTÉSÉNEK TÖRTÉNETÉBŐL 357 Amerikában az európai (főleg angol) fejlesztéstől függetlenül konstruálták a huzalos (Marsch, Gordon, Locke), majd a zsineges kötőszerkezeteket (Appleby, Bebel, Gorham). Ez utóbbiak tették lehetővé a ga­bonaöv gyors növekedését nyugat és északnyugat vi­dékén. Észak-Dakotában volt olyan farm, ahol 60 ké­vekötőt használtak 1882-ben. A fejlődés új állomá­sa volt a kombájn alkalmazása. A kombájnt gőztraktor vontatta, vagy lovakkal, öszvérekkel (20-30 db!) húzatták. Először California hatalmas síkságán hasz­nálták az 1880-as években. 41 Az 1870-es évektől érezhető túltermelési válság elsősorban ennek a robbanásszerű technikai fejlő­désnek köszönhető. J. W. Oliver szerint: The most important factor, howemer was the introduction of la­bor-soving machinery. 42 Oetken Frigyes amerikai uta­zásáról írja: „Még egyszer legyen mondva, a mecha­nikai berendezések és a gépek, eszközök célszerű­ségében és célszerű alkalmazásában az amerikai gaz­datársak bennünket messze felülhaladnak." 43 Ezt erősíti meg Széchényi Imre tapasztalata is. 44 A gabonatermesztés túlsúlyával kínlódó magyar mezőgazdaság leghátrányosabb területe az aratás gépesítése volt, jóllehet számos próbálkozás történt. Míg a talajművelés, a vetés és a cséplés gépesíté­se az első világháború kitöréséig a korabeli techni­kai szintet elérte, az aratás számottevő gépesítésé­re csak az aratócséplőgépek megjelenésével (1950­től) került sor. A megoldatlanság okát nem technikai téren kell vizsgálnunk. Ez összefüggött Magyarország ipari elmaradottságával, a mezőgazdasági termelés túlsúlyával, a nagyszámú olcsó munkaerő létével, amelynek foglalkoztatása szociális és politikai kér­dés is volt. A gépi aratásról először a Nemzeti Gazda 1817­es évfolyamában olvashatunk. „Az ánglus Smith aratómívéről" tudósít az ausztriai Wesendorfból, ahol azt a császári és királyi birtokon próbálták ki. A ro­tációs vágószerkezetű rendrearatót két ló tolta. 45 Hussey, Mc Cormick és Garrett-féle aratógépeket mutattak be 1852-ben a bécsi politechnikum épüle­tében, amelyeket Londonban vásároltak. Hussey ame­rikai aratógépét is ebben az évben láthatták az ér­deklődők Pesten a Medárd-napi vásáron. 46 Ugyancsak 1852-ben Horthy Mihály jakabszállási birtokán pró­bálták ki Hussey és Garrett-féle aratógépeket. Egy­egy gép kiszolgálásához 6 ember kellett (2 fő a gép­hez, 4 fő a kötözéshez). Mint látjuk, az 1851-es Lon­doni Világkiállítás hatása rövid idő alatt hazánkban is jelentkezett. Az első aratógépek Somogyban szintén az 1850-es években jelennek meg, közöttük Czinderi László ladi, illetve szigetvári uradalmában. 47 Kezdeti előfordulásukat Csorba József is megerő­síti. 48 A Somogy vármegyei Gazdasági Egyesület szer­vezésében gróf Forgách Móric gombai birtokán 1863­ban Mc Cormick-féle aratógépet próbáltak ki, követ­kező évben Újfalusi pusztán dolgozik három rendre­aratógép. 49 A piarista kusztódiátus mernyei uradal­mába aránylag későn, 1874-ben jut el az első ara­tógép, amelyet 300 Ft-ért vettek. 50 Az 1871-es felmérésben Magyarországon 1853, 1895-ben 4964 db arató és kaszálógépet írtak össze, utóbbiból 3041 volt az aratógép (2247 db marokra­kó, 794 db kévekötő). 51 Somogyban 1895-ben csu­pán 25 aratógép volt, közülük 19 marokrakó (vala­mennyi a nagybirtokon) és 6 db kévekötő (3 kisgaz­daságban, minden valószínűség szerint béraratást végeztek vele). Ha Sporzon gyakorlati adatát vesszük figyelembe - 250 ha-ra (434 kh) kell egy aratógépet számolni - 1871-ben a teljes gabonával vetett terü­let (9,3 millió kh) 8,6%-át aratták volna géppel, fel­téve, ha valamennyi üzemben van és a kaszálógé­peket is aratásra alakítják át. 1000 aratógépet felté­telezve, a gépi aratás 4,6%-os volt, de feltételezve, hogy mintegy felük volt csak ténylegesen üzembe, ez az arány nem lehetett több 2-3%-nál. Az 1895. évi 11,1 millió kh gabonaterületet ugyan­ezekkel a feltételekkel 19,4%-ban tudták volna gép­pel learatni. Tekintettel arra, hogy az 1895. évi sta­tisztikában pontosan tudjuk az aratógépek számát, így a gépi aratás aránya 11,9%. Úgy gondoljuk, hogy a gépek egy része főleg az olcsó munkaerő miatt nem volt üzemben, ezért nem tévedünk, ha a gépi aratás arányát a század végén 8-10%-nak határozzuk meg, sőt Széchényi tapasztalata alapján csupán 4-6%-os lehetett a tényleges gépi teljesítés. Felvetésünket támasztja alá gróf Széchényi Imre 1885. évi felmérése is: „Gabona-aratógépek részben a nem túlságosnak mondható napszámok, illetve ara­tóbéreknél fogva, részint a csekély bizalom miatt, mellyel a közönség ezen komplikált gépek iránt vi­seltet ik - csak nagyon gyéren, s inkább kipróbálás céljából vannak elterjedve. Meggyőződésem, hogy... alig 30-40 százalék van működésben." 52 Országo­san 1895-ben az aratógépek 74,6%-át a közép- és nagybirtokon használták. A századfordulót követő években különösen a vi­lágháború előtt, s részben alatt megnőtt az aratógé­pek importja, amelyet döntő mértékben az Egyesült Államokból szállítottak. A Hofherr és Schrantz Favorita aratógépe rövid életűnek bizonyult, elsősorban drá­gasága miatt (1000-1400 Ft/db). Az aratás teljes gé­pesítéséhez mintegy 25 000 aratógép kellett volna, de ekkor évi 4-600 ezer aratópár maradt volna ke­nyér nélkül. 53 Az aratógép megléte komoly érv volt az aratómunkások bérkövetelései ellen, amelyek nem egyszer végződtek sztrájkkal. (Somogyban 1906­1907-ben 8 helyen volt arató, illetve cséplősztrájk.) Az 1. világháború után a gépi aratás aránya rela­tíve nőtt. Rothmeyer 1931-ben 5000-6000 db-ra becsüli az aratógépek számát, amelyből csupán 1800­2000 db van üzemképes állapotban. 54 Az 1935-ös fel­mérésben 5593 db-ot írtak össze. 55 Ha feltételezzük, hogy a 4,4 millió kh gabonave­tés-területen 2000 db aratógép volt üzemben - figye­lembe véve ismét Sporzon gyakorlati adatait (434 kh/

Next

/
Oldalképek
Tartalom