Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)

Horváth János: Balázs János művészete

BALÁZS JÁNOS MŰVÉSZETE 337 Kórházi épületek 1926 Kórházi csendélet 1926 tömbjeibe ezüstpapírt applikált - mindezt kitűnő színharmóniában. A jegyzékből azonosítható a „Szőlőhegyi fák" című kép is, amely egyedül áll Van Gogh-os rajzosságával és felfokozott színeivel. A szőlőhegyi dombhajlat szántott, vörös talaján a karók közt idegesen táncoló fekete törzsű fák láthatók. Virágzó koronájuk az ég kékjébe emelik a földdel azonosan izzó vörösöket, rózsaszíneket. Festőkéses faktúrája alapján 1924-re datálható, mint a „Fikter János pipával" című kép. A beteg festőt hajszolta a tuberkolózis. 1926 tavaszára annyira legyengült, hogy már otthon sem maradhatott, pedig az eladott képei árából műteremnek való helyiséget építtetett az udvarban. Bernáth Caesar levelet írt Thomas Mann „Varázshegy" című regényének színhelyére, a svájci Davosba, hogy ott kezeljék a barátját. Naiv elképzelés volt. Balázs János áprilisban került a kaposvári kórház tüdőbeteg-pavilonjába. A szokását megőrizve folytatta ott is a följegyzéseit, de abban már csak a romló állapotára vonatkozó tények fejleményeit követhetjük. Művészi problémákról nem írt. Az osztály főorvosa dr. Csurgó Jenő, nemcsak orvosilag tett meg minden tőle telhetőt, hanem rajzeszközökkel is ellátta Balázst. Szép tiszta, egy lélegzetre festett pasztellképeket készített, ha tellett az erejéből. Betegtársairól, önmagáról befejezetlenül maradt portrékat, a kórház gazdasági épületeiről kubisztikus tájkompozíciókat és csendéleteket festett. Betegségének hírére rendre látogatták őt a régi és az újabb pártfogói is. Bernáth Aurél is bement hozzá, aki deklarálatlanul ugyan, de lényegi mestere volt. Látogatására válaszul Balázs a kórházi széken vizespohárba helyezett virágcsokorról érzékeny intimitásu csendéletet festett és azt odaadta Bernáth Caesarnak. Mint a többi kórházi műve, ez is az áttetszően lágy tónusú, éles határvonalakban Bernáth Aurél: Hegedű 1925. Kaposvári látkép kutyás emberrel