Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)

Horváth János: Balázs János művészete

334 HORVÁTH JÁNOS a pasztell, mint omlósán engedelmeskedő anyag, röpke hangulatú esetet rögzített. Ám a dr. Léder-féle hagyatékban megtalált „Tánc" című vázlatok tudatos lépések e téren. Leveléből ismert sors tánca, az „élet tánca" gondolata is valamiféle dinamikus sorstényező számára keresi a festői kifejezés módját. Kétségte­lenül érzéke volt a szimbolikus tartalmak megjele­nítéséhez. A „Tánc" különböző változataiban egy női akt figura áll táncmozdulatban, éjszakai fényben, mellette, vagy körülötte dinamikus férfi alakokkal. Inkább ördögi, mint érzéki jelenés. Az „Apokalipszis" című képein az emberpár áll akt­ban. Fölöttük megnyílik az ég és a távoli horizonton álló város épületei jobbra-balra dőlnek. A legsikerültebb szimbolista kép Ady: „A fekete zon­gora" című verséhez készült. Tenyérnyi mű nagy kife­Tánc1924 Apokalipszis 1924. jező erővel. Ez az egyetlen dekoratív stilizálással megoldott képe. Balról jobbra vezérelt mozgalmas hatású kompozíció. Elöl középen zongorázó nő ül. A zongorából nagyívű nyalábok csapnak ki és egy Ady: A fekete zongora 1924. Harmonikas öregember

Next

/
Oldalképek
Tartalom