Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)

Horváth János: Balázs János művészete

332 HORVÁTH JÁNOS Kapálok 1924. tetiesnek, irracionálisnak állítja be önnön sorstáncát. Egy Scheiber Hugóéhoz hasonlítható expresszív emberábrázolással találkozunk e müvében. Azt latolgatva, hogy vajon a konstruktív absztrakt, vagy az expresszionizmus lett volna-e a következő lépcsőfoka Balázs művészetének, a következő áttekintéssel is eljuthatunk a valószínűsíthető válaszhoz. Balázs természethez kötődése elemi erejű volt. Az elvont értelemben vett emberi természetességről tett kijelentése arról vall, hogy képes bármihez a sorsszerűség bölcseletével viszonyulni. Nem a naturalizmus talajáról látta a modern szellemet, mint például Vaszary János. Balázs 1920-ban még Pazsiczky oldalán naturalista szellemben precízen rajzolt, akvarellezett egyéni jellegzetesség nélkül. A „Mosónő", a „Kaposvár, Arany J. u. 11. alatti ház udvara", a „Temető" című munkái a tizenhatéves korához képest ügyesek, gondosan teljesített feladatok. 1921-ben - szintén odaadó tisztánlátással Raksányi Lajostól megtanulta a tájak fény-árnyék szerinti foltfestéses eljárását. A „Kaposvári donnervárosi sétatér" című kép foltjai nem annyira oldottan felbontottak, mint Raksányiéi. Balázs érdekes módon „raffinálja" a foltok sziluettjét. Rajzol általuk, mintegy a szecesszió felé tereli a formai felbontás útjára vitt látványt. Ebben a kettős jellemben Rippl-Rónai hatása érvényesül. A természet utáni képek nagyrészét a plein-air és az impresszionizmus mezsgyéjén alakítja egy-egy képen belül egységes feldolgozásban. A „Tájkép nyírfákkal" című 1922-es kép már technikailag rutinos érdekes kép - a zöld domboldalon álló vékonytörzsű nyírfapárral és az előttük dülöngélő cserjével. A természet utáni munkával egyidőben Balázs bibliai tárgyú jelenetek komponálásába is kezdett. A „CsoCsodálatos halászat 1921 dálatos halászat" (1921) és a „Menekülés Egyiptomba" (1921) című kisméretű képek kiegyensúlyozott posztimpresszionista kompozíciók. Szuverén alkotásoknak tekintendők. Mindkét jelenet a balatonvidéki tájban játszódik. Az emberi alakok tömbszerű kezelése egyöntetű a tájjal. Ez a korai eredmény - bár okkal feltételezhető - nemcsak Rippl-Rónai hatásának köszönhető. A „Menekülés Egyiptomba" című festmény fejlesztésének megvannak a közbeeső változatai ceruzával, akvarellel, olajjal kicsiben és nagyban. Balázs e munkáival már bebizonyította, hogy rendkívüli tehetség. Rippl-Rónai esetleg ezeket látva bíztatta őt nagyobb lélegzetvételű munkára. Bernáth Aurél is 1921-ben nézte át először a dolgait. A sokféle felfogású képek láttán óvatosságra intette a nagy vehemenciával tanuló Balázst. A bibliai képek mindenesetre biztatóak voltak abból a szempontból, hogy az ifjú nem bonyolódik egyfajta naturalizmusba. Vegyük figyelembe, hogy csak 1922ben utazott Budapestre, ahonnan Bernáth Caesar biztosra vehető állítása szerint Balázs Cézanne és NagyBalogh-müveket látott. Az utóbbiról egy kiadványt is szerzett magának, mert oly nagy becsben tartotta művészetét. Immár biztosan állítható, hogy mindkét művészt mércéül állította maga elé. Csak úgy magyarázható az a bámulatos gyors fejlődés, amely egy-két év alatt bekövetkezett. Balázs tisztában volt céljaival, sőt azzal a különbséggel is, amely a modern művészet és a Kaposváron eladható képek között fennállt. Panaszkodott is emiatt. Mindeddig még nem sikerült Kaposváron olyan arcképet találni, amelyet megrendelésre festett. Nem tudjuk megítélni, hogy mekkora engedményeket tett a megrendelő ízlésének. Rendszeresen festett önarcképeiből viszont jól követhető a portréfestői fejlődése. Balázs képeinek nagy részét napra pontosan datálta. Csak ámulni tudunk, amikor szemügyre veszzük a „Pipás önarcképet". 1923. március 28án festette. Sötét, zöldesbarna háttérből féloldali beál-